A Medgyessy és a Gyurcsány kormány gazdaságpolitikája között egyelőre mindössze retorikai különbség van - állítja Török Ádám, a veszprémi egyetem tanára, akadémikus. - Ez pedig abból fakad, hogy a korábbi miniszterelnök, a hírnevét féltve, szinte minden társadalmi nyomásnak engedett, a gazdatüntetéstől kezdve az ellenzéki bírálatokig, és nagyon vigyázott rá, hogy ne bántson meg senkit, míg utóda egészen más stílusú. Annak azonban most sincs semmi jele, hogy valóban tenne valamit a kormány az államháztartás túlköltekezésének a megállítására, és hogy lenne valódi gazdaságfejlesztési stratégiája.
Török Ádám a számtalan súlyos probléma közül kettőt emel ki: az agrárium minden racionális érvet figyelmen kívül hagyó, túlzott támogatását, és ezzel szemben például a kutatás-fejlesztésre kirótt 25 százalékos áfát, ami nyomban ellensúlyozta a költségvetésben e célra kicsit megemelt keretet. Ez is annak bizonyítéka - mondja -, hogy a kormány nem hosszú távon gondolkodik.Az elvárható megoldás? Az akadémikus szerint rendezni kellene végre a súlyosan veszteséget termelő ágazatok, illetve állami tulajdonú vállalatok sorsát, mint amilyen a MÁV vagy a Malév. Senkinek nem lehet érdeke ezekbe további pénzt folyatni. Továbbá sürgető lenne a lakossági megtakarítások ösztönzése. Az Orbán-kormány kezdte, majd a Medgyessy-kormány folytatta a fogyasztás, sőt, a fogyasztási hitelek propagandáját, ami az egyik fő oka a gazdaságban kialakult egyensúlyi gondoknak.
Abban, hogy a kormányprogram, ami retorika, és a jövő évi költségvetés, ami a számokon alapul, nincs párhuzam, Török Ádám nem lát semmi meglepőt. Míg az első egy üzenet, a második kényszerhelyzetben született. A legnagyobb gyengéje, hogy sebezhető, mind a bevételi, mind a kiadási oldalán. Az adóváltoztatások, benne a forrásadó 20-ról 25 százalékra emelése, éppen az igényesebbeket sújtja, akik tehetnének a gazdaság élénkítése érdekében. Elmaradt az adó- és illeték határok valorizálása, ami nem más, mint bújtatott elvonás.
A kényszerhelyzet érthető - folytatja az akadémikus -, de ideje lenne őszintén beszélni. Nem szabad a könnyebb ellenállás irányába menni, és engedni a társadalmi, politikai nyomásnak, hanem végre valódi válaszokat kellene adni a gazdasági egyre súlyosabb egyensúlyi problémáira.
Sorazatunk eddigi cikkei: