A KSH adatai szerint jelenleg szinte teljes foglalkoztatottságról beszélhetünk Magyarországon: a legfrissebb számok 3,6 százalékos munkanélküliségi rátát mutatnak. Ha ezt összehasonlítjuk a korábbi válságidőszakokkal, azt látni, hogy 2008-ban és 2009-ben 9,7 százalék volt a munkanélküliség, 2009 és 2012 között pedig ez a szám tovább növekedett 10,7 százalékra. Ehhez képest a hazai munkaerőpiacon két párhuzamos trend figyelhető meg.

Van, ahol a munkaerőhiány dominál, jellemző ez pl. az IT szektorban vagy a termelőüzemeknél. Ugyanakkor vannak olyan vállalkozások is, főleg a nagy energiaigényű szektorokban, ahol létszámcsökkentésre készülnek, sőt, valószínű, hogy bizonyos kis és középvállalkozásoknak a tevékenységüket is fel kell függeszteniük, ami óhatatlanul együtt jár a munkaviszonyok megszüntetésével.

„A jelen gazdasági helyzetben egy munkáltató számára nagyon fontos annak mérlegelése, hogy egy meglévő, jól képzett és jól bevált munkaerőállományt hogyan tud megtartani. A munkáltatók nagy része elkezdte a recessziós forgatókönyvek kidolgozását, továbbá költségcsökkentő intézkedéseket tervez bevezetni. Ezeken belül megkülönböztethetünk olyan intézkedéseket, amelyeket a munkáltató egyoldalúan határozhat el, és vannak olyanok is, ahol szükség van a munkavállaló hozzájárulására.” – hívja fel a figyelmet dr. Gál Brigitta.

A költségcsökkentő intézkedéseknél érdemes átgondolnia a munkáltatónak, hogy milyen egyoldalú kötelezettségvállalásokat tett, és hogy ezeket fenn kell-e tartania, vagy van-e jogi lehetősége arra, hogy egyoldalúan módosítsa azokat.