Az Európai Unió versenyjogának átvételére vonatkozó paragrafust már az 1991-ben aláírt társulási szerződés is tartalmazott. Az unió versenyjogának korlátozott átvétele – csak a magyar és az unióbeli vállalatok között folyó kereskedelmet érintő kartell- és erőfölényszabályokról van szó – sem akkor, sem most nem kavarta fel a kedélyeket. Akkor azért nem, mert a formálódó magyar versenyszabályozás amúgy is igyekezett igazodni az uniós joganyaghoz, most pedig azért nem, mert a vállalatok életében ez a lépés nem hoz jelentős változást.

Nem pusztán jogszabály

A közösségi versenyjog azonban több mint egyszerű jogszabálygyűjtemény: vele az unió nemcsak a piacok tisztaságát és szabadságát védi, hanem az integrációt is mélyíti. Ezzel azonban, értelemszerűen, a nemzeti szuverenitást is korlátozza. Éppen ezért nem mi voltunk az egyetlenek a társult államok közül, ahol hosszabb időt vett igénybe a Római Szerződés adott paragrafusainak honosítása. Végül a Társulási Tanács 1996-ban fogadta el azt a végrehajtási szabályzatot, amely a közösségi és a magyar versenyhatóságok együttműködésének kérdéseit szabályozza.
Az alkotmánybíróság azonban alkotmányellenesnek találta egy hazánkban még ki nem hirdetett jogszabály átvételét. Így az egyetlen olyan joganyag, amelynek alkalmazását az Európai Közösség – éppen annak integrációt szolgáló jellege miatt – már jóval korábban szívesen látta volna, csak több mint tíz év türelmes várakozás után válik hatályossá Magyarországon.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökhelyettese, Nagy Márta szerint a mostani kihirdetés két lényeges változást hoz: egyrészt eltűnik az alkotmányellenesség problémája, másrészt a hazai vállalkozások időben megbarátkozhatnak azzal a jogi környezettel, amelyben majd működni fognak.

Szokatlan nyelvezet

A szabályzás terén ugyan nem sok újat hoz az uniós versenyjog, a nyelvezete viszont annál szokatlanabb. A magyar jogszabályokkal ellentétben ugyanis az uniós rendeleteknek már a felvezetése is lényeges információkat tartalmaz. Így mostantól kezdve – hangsúlyozza Nagy Márta – a magyar jogalkalmazóknak figyelembe kell venniük, hogy a tartalmi kérdések több helyen jelennek meg, és a kivételek alól is vannak kivételek.
Ugyancsak újdonság lesz a hazai piac szereplői számára a közösségi joganyaghoz tartozó eljárás- és szankciórendszer. Sokkal több bürokratikus kötelezettségnek kell majd eleget tenniük, és szigorúan jogvesztő határidőkkel szembenézniük. Emellett azonban – teszi hozzá a GVH elnökhelyettese – a jogkeresők számára az eddigieknél kedvezőbb garanciákat is tartalmaz az új törvény és rendelet.

Mostantól kezdve „belülről” követhetjük az európai versenyjog folyamatos változásait, és időben alkalmazkodhatunk ezekhez. A változások egy része visszahozza a korábbi hazai versenyjog néhány kedvező vonását: a csoportmentességi rendelet kevésbé bürokratikus volta vagy a kartelljog vertikális tiltásának lazulása – egyszerűsödött a kizárólagos beszerzés, a kizárólagos forgalmazás és a franchise-rendszerek szabályozása – a hazai piaci versenyt élénkítik. Más területen viszont nem biztos, hogy a magyar gazdaság számára kedvező a változás. Felmerült például a gépjármű-forgalmazókra vonatkozó szabályozás esetleges szigorítása. Az unió álláspontja szerint a kereskedő nem lehet csupán a gyártó meghosszabbított keze, és a jelenlegi gyakorlat már-már versenykorlátozó hatású. Nálunk azonban – magyarázza Nagy Márta – még nem volt ideje megtérülni egy-egy márkaképviselet kiépítéséhez szükséges tőkebefektetésnek, és veszélyes lehet ezt a piacot váratlanul megnyitni.

Nem tökéletes megoldás

A hosszú idő után most életbe lépő versenyjogi törvény és a kapcsolódó rendelet Nagy Márta véleménye szerint nem jelent tökéletes megoldást, mivel az EU joggyakorlatában oly fontos szerepet játszó esetjog továbbra sem alkalmazható Magyarországon: vagyis az adott témában született uniós bírósági ítéleteket a hazai eseteknél április elseje után sem lehet figyelembe venni. Ezt igyekszik ellensúlyozni a GVH azzal, hogy a joganyag részeként működő precedenseket folyamatosan feldolgozza, segíti az egyes jogszabályok értelmezését.
Szemben az eddig részletezett vállalati versenyjoggal, az állami támogatásokra vonatkozó versenyjogi fejezetek megvitatása még tart a csatlakozási tárgyalásokon. E téren a legnagyobb problémát a közvetlen termelési támogatások jelentik. Az unió a verseny mellett teszi le a voksát, de nem tagadja, hogy szükség van állami beavatkozásra; ám a hosszú távú támogatásokat egyértelműen ellenzi, még akkor is, ha esetünkben – uniós viszonylatban – kis összegekről van szó. Mert az elv a fontos.

A csatlakozással viszont életbe lép az egységes európai joganyag, az esetjoggal és az állami támogatásokra vonatkozó résszel együtt (a most hatályossá váló végrehajtási rendelet pedig érvényét veszti).
Addigra a hazai vállalkozóknak meg kell tanulniuk az új környezetben boldogulniuk. Nagyobb esélyük lesz az életben maradásra, ha új tárgyalástechnikák elsajátításával, szervezeti formák létrehozásával érik ezt el, mint ha egy rendeleti úton fenntartott, mesterséges védőháló szolgálná a boldogulást.