2016 januárjában az Indiegogo meghirdette új szolgáltatását, melynek célközönsége ezúttal nem a kisvállalkozók (itt olvashat róla, hogy segíthet egy kkv-nak a finanszírozásban) és önjelölt vállalkozók, akik tőkegyűjtésre használnák az oldalt. Ezúttal a nagyvállalatokhoz fordult a honlap. Hat számjegyű dollárösszegért hajlandó tömegfinanszírozási kampányokat posztolni és hostolni.
Ezt megelőzően már akadt néhány példa arra, hogy biztos anyagi lábakon álló nagyvállalat vagy multi leányvállalata a tömegfinanszírozási csatornákat választja. A FreshDirect élelmiszerboltlánc a RocketHub honlapon fordult vásárlóihoz, hogy ötleteket kapjon új portékákra. Kinek mi kellene? Mit hiányol a boltjainkból? A Hasbro az Indiegogón nyitotta meg fórumát: bárki benyújthatott neki egy játékkoncepciót. A FirstBuild 2015-ben 2,8 millió dollárt szedett össze 6000 támogatótól az Indiegogon olyan masina kivitelezésére és sorozatgyártására, mely harapható, ehető jégszilánkokat készít. A FirstBuild a General Electric (GE) tulajdonában van, az anyavállalat évente 5 milliárd dollárt fordít K+F-re. Megengedhette volna magának, hogy ez a gépet is házon belül, saját költségén tegye tömegtermékké? Persze.
Az International New York Times cikke szerint a nagyvállalatok azért folyamodnak a tömegfinanszírozáshoz, hogy elevenebb kapcsolatot létesíthessenek fogyasztókörükkel, vásárlóikkal és "elkapják legalább egy részét annak a kreativitásnak és szenvedélynek, amit a népszerű tömegfinanszírozási projektek inspirálnak".
A kreativitás itt fontos szó. Előfordulhat, hogy az Indiegogo felhasználói új ötletekkel állnak elő, módosításokat javasolnak a pénzgyűjtés céljából közzétett vívmányra. Ezek mind olyan reakciók, amiket ingyen adnak a támogatók és kommentelők, nem kell drága pénzen közvéleménykutató céget felbérelni, hogy szondázza, mit gondol a "vásárlóképes kereslet" szóval illetett célcsoport.
Természetesen érthető, hogy a nagy cégek is szeretnének közvetlen kapcsolatba kerülni a fogyasztóikkal - erre például sokan nagyon ügyesen használják a közösségi oldalakat is. A GAP például először a Facebookon mutatta meg új logóját, amit a rajongók a sárga földig lehúztak. A cég úgy döntött, marad a régi logó, a vállalat elnöke pedig háláját fejezte ki az elkötelezett rajongói közösségnek, hogy megkímélték őket egy költséges és ezek szerint teljesen elhibázott új arculat bevezetésétől.
A cégek rajongókat, érzelmileg elkötelezett fogyasztóak szeretnének, akik ezt mindenféle módon ki is fejezik. Az elkötelezett fogyasztó egyfajta érzelmi kapcsolatot épít ki az általa választott márkával, ami a leginkább egy barátsághoz hasonlítható. Az ember pedig kiáll a barátjáért - tehát nem választ másik terméket, megvédi barátját másokkal szemben (például a közösségi oldalakon) és önként mond róla szebbnél szebb dolgokat. Természetes, hogy a cégek erre vágynak. Ahogy arra is, hogy első kézből tudhassák meg, mire is vágynak azok, akiket magukhoz szeretnének láncolni.
Az új trend, hogy a fogyasztók véleménye mellett a pénzükre is hajtanak a megavállalatok, tulajdonképpen a Veronica Mars nevű tévésorozattal kezdődött, mely nagyon népszerű volt a neten, és a rajongók megfejésére kitalálták az alkotók, hogy kigyúrnak egy mozifilmet is a hőseiből. Persze a rajongók támogatásával. Ekkor még nem kapott észbe a nagyérdemű és alig néhány nap leforgása alatt összeadták a büdzsét - 5,7 millió dollárt. Csak amikor belegondoltak a sajtó képviselői, felocsúdva, hogy mi is folyik itt, akkor jöttek ki negatív hangú cikkek a médiában: az összeadott pénz nem másra való, minthogy az amúgy is gazdag Warner Brothers-t mentesíti az alól, hogy finanszírozza a projektet. A film profitja azonban nem száll bele a rajongók zsebeibe, azt a Warner nyeli le.
Vagyis néhány száz, néhány ezer ember segített, hogy a Warner médiakonglomerátumnak és a részvényeseinek jobban menjen. Igazságos? Aligha. De senki nem kötelezte őket az adakozásra. Önként-dalolva tették. A finanszírozók önzetlenül ölnek pénzt egy szimpatikusnak ítélt kezdeményezésbe, hagyományosan olyan projektbe fektet be, amelyből nem feltétlenül remél megtérülést, de úgy gondolja, szegényebb lenne a világ nélküle. Hogy ezért legfeljebb megemlítik egy film stáblistáján, egy lemezborítón vagy egy prospektusban, az aligha zavarja az adakozók többségét. Ez a modell azonban alapvetően induló vállalkozások (köztük sikeres magyarok is vannak) és szórakoztató ötletek számára lett kitalálva. (Itt talál néhány egészen elborult dolgot, amit a fogyasztók finanszíroztak meg.)
Ugyancsak visszatetszést keltett, hogy miután az Oculus Rift 2,4 millió dollárt kalapozott össze a Kickstarteren, 2 milliárd dollárért kelt el, mint cég. A Facebook vette meg bő 2 éve. Azok a támogatók, akik "mikroadományokkal" segítették a projektet, elárulva érezték magukat. Nélkülük, a segítségük nélkül az egész akvizíció nem történhetett volna meg.
Lehetséges, hogy újraíródnak majd a tömegfinanszírozás szabályai és idővel egyre több honorálási, kompenzálási módokat építenek bele a projektekbe- akárcsak a cégbe történő befektetésnél, amikor részvényt vagy tulajdonrészt kap az ember. Annyi ismeretes, 2011 óta már létezik támogatást-részvénnyel-honoráló tömegfinanszírozás: az év májusában indította honlapját Amerikában a ProFounder, melyen startupokat lehet finanszírozni.
