Az előző negyedévhez képest 2009 első negyedévében a versenyképességi index 1%-kal emelkedett Lengyelországban és 0,9%-kal Romániában, míg a többi vizsgált országban csökkent. Az index csökkenése Magyarországon volt a legkisebb mértékű (1,7%), majd Ausztria és Csehország következett (2,3%-kal, illetve 2,7%-kal), Szlovéniában és Szlovákiában viszont igen erőteljes (4,9%, illetve 7%) volt az esés.

A VEX tényezői közül a makrogazdasági teljesítményt kifejező index értéke 2008 negyedik negyedévéhez képest mindegyik vizsgált országban romlott, a legkisebb mértékben Lengyelországban (1%) és Romániában (1,2%), míg a legnagyobb mértékben Szlovákiában (6,9%).  Magyarország 3,9%-os romlással a középmezőnyben van. Az index ilyen alakulása a világgazdasági válságra, konkrétan Nyugat-Európa recesszióba kerülésére vezethető vissza, ami a külső kereslet visszaesése nyomán az export zuhanásában, ezzel összefüggésben a GDP csökkenésében jelentkezett. A viszonylag kedvező magyar pozíció az export többi országhoz viszonyított kisebb mértékű visszaesésének köszönhető. A globális recesszió különösen Szlovákiát érintette hátrányosan, ahol az utóbbi években jelentős konjunktúra-érzékeny járműipari kapacitások épültek ki.

A munkatermelékenységi index is mindenütt romlott 2009 első negyedévében: Romániában, Lengyelországban, Ausztriában, Magyarországon és Csehországban kisebb mértékben (0,9-3,2% közötti sávban), Szlovákiában és Szlovéniában ennél jóval erőteljesebben (7,9, illetve 8,3%-kal). E két utóbbi országban a recesszió miatt nagymértékben csökkent a GDP, azzal viszont nem tartott lépést a foglalkoztatottság mérséklődése.

A költség-versenyképesség az eurót használó Ausztriában, Szlovéniában és Szlovákiában kissé romlott, a többi országban javult, a legnagyobb mértékben Lengyelországban (16,2%) és Romániában (15,4%). A javulás szintén jelentős, 7,7%-os volt Magyarországon és 6,6%-os Csehországban. A javulás annál nagyobb, minél inkább leértékelődtek az érintett országok devizái az euróval, mint horgonyvalutával szemben. (Mindemellett a leértékelődés pénzügyi egyensúlyi gondokat is okoz.)

Az, hogy a magyar VEX nemzetközi összehasonlításban csak viszonylag csekély mértékben romlott 2009 első negyedévében, legfőképpen a forint euróval szembeni leértékelődésére és a munkatermelékenység relatíve kedvező alakulására vezethető vissza. A forint gyengülése nagymértékben ellensúlyozta a makrogazdasági teljesítményben elsősorban a nyugat-európai recesszió nyomán végbement romlást.

Túl bizonytalan az állam

A gazdaság szereplőinek, a vállalatoknak - a versenyben való helytállásuk érdekében - érzékenyeknek kell lenniük a környezetükből érkező jelzésekre. Különösen igaz ez a jelenlegi gazdasági dekonjunktúra időszakában. A tőke és a munkaerő - csaknem teljesen - szabad áramlásának korában különösen érdekes, hogyan érzik magukat a vállalkozások Magyarországon, milyennek tartják az őket körülvevő gazdasági-társadalmi körülményeket. A GKI üzleti környezeti indexe (ÜX) a hazai gazdasági tér minőségét, a versenyképesség alakításában betöltött pozitív, vagy negatív szerepét hivatott - egyetlen számba sűrítve - értékelni. E mutató tartalma - hasonlóan a VEX-hez - önmagában nem értelmezhető, a negyedévről-negyedévre bekövetkező változások azonban jól jellemzik a magyarországi gazdálkodási feltételrendszer változásait.

2009 első negyedévében - hasonlóan 2008 minden egyes negyedévéhez - az ÜX értéke tovább csökkent. Az üzleti környezeti index értékének csökkenése tükrözi a nemzetközi gazdasági válság hatását, valamint a speciális hazai fejleményeket. Az előző negyedévhez képest az indexet alkotó négy részindex közül egy jelez javulást, kettő viszonylag kismértékű, egy pedig nagyon jelentős romlást.

Az állami magatartás kiszámíthatatlansága az első negyedévben a korábbiaknál valamivel jobban zavarta a gazdaság szereplőit. Erre az időszakra esik a miniszterelnök lemondása, az új kormány zavaroktól sem mentes megalakulása. Az állami magatartás bizonytalanságai leginkább a kis- és középvállalatokat érintik hátrányosan, a nagyvállalatokat csak alig-alig zavarja a nehezen kiszámítható gazdaságpolitika. 

Az üzleti környezet bizonytalan voltának említési gyakorisága ezzel szemben számottevően csökkent a korábbiakhoz képest. A világgazdasági válság okozta „első ijedtségen" ezek szerint már túljutottak a vállalatok, s az előző felméréshez képest jobban meg tudták ítélni a valós lehetőségeket és kockázatokat. A nagyvállalatok e tekintetben is kevésbé hagyták zavartatni magukat, mint a kis- és középvállalkozások.

A 10 éves magyar állampapírok kamatfelárának negyedéves átlagai 2008-ban folyamatosan nőttek. Ez a folyamat 2009 első negyedévében is folytatódott, sőt tulajdonképpen „csúcsra járt" - ilyen magas kamatfelárral a magyar gazdaság a kétezres években még sosem volt kénytelen szembesülni. A válság minden „kockázatos" országban emelte a finanszírozás felárát, de a kelet-közép-európai országok közül csak a Baltikumban és Romániában volt tapasztalható hasonlóan magas kamatfelár.

Az üzleti infrastruktúra alakulásának jellemzésére használt új gépkocsi-eladások 2005 közepe óta csökkenő trendet követnek. 2008 negyedik negyedévében az eladások valósággal zuhantak, majd 2009 első negyedévében tovább estek. Az idei első három hónapban az egy évvel korábbi azonos negyedévhez képest a csökkenés 41%-os. Ilyen kevés gépkocsit a kétezres évek egyik negyedévében sem helyeztek forgalomba.

Normális gazdasági körülmények esetén a kamatfelár és a gépkocsieladások - viszonylag érzékenyen reagálva - képesek az üzleti környezet változását jelezni. Egy ilyen méretű globális válságban azonban ez a két tényező túl nagy ingadozásával felülbecsüli az üzleti környezet romlását.