Bár már egyre többet becsuktak a jogalkotók, azért vannak még kiskapuk. Vannak? Vagy éppen fordítva, a valóban üzleti útjainkat se számolhatjuk el?

A kilencvenes évek közepéig lényegében csak a vállalkozók fantáziája, pénztárcája és leginkább az ideje szabott határt annak, hogy hová és mennyi időre szerveztek hivatalos utazást. A kis-, és középvállalkozásoknál éppúgy, mint a multinacionális cégeknél, a jutalmazás közkedvelt formája volt a hivatalos kiküldetés, amikor adómentes napidíjjal a zsebben lehetett pihenni.

Azonban mára adókötelessé lett a napi díj jelentős része, s e mellett még egy igen szigorú rendelkezés is bekerült a személyi jövedelemadó törvénybe, aminek a lényege, hogy a hivatali, üzleti utazások valamennyi költsége növeli az adóalapot, amennyiben (!) az utazásra vonatkozó dokumentumok, körülmények valós tartalma alapján, akár közvetve megállapítható, hogy az utazás csupán látszólag szolgált hivatali vagy üzleti célt.

A törvény azt is részletezi, hogy a szervezés, a reklám, a hirdetés, az útvonal, az úti cél, a tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya alapján lehet ténylegesen eldönteni, hogy turista vagy üzleti utazásról van-e szó. Mindez annyit jelent, hogy a dokumentálás, az adminisztráció nagyon fontos az üzleti utak esetében. Adószakértők szerint érdemes útinaplót vezetni. Különösen a gyanúra okot adó esetekben, amikor tengerparton zajlik az üzleti konferencia.

Az utazási és a kiküldetési költségek ellenőrzését esetlegesen végzik az adóhatóságnál, a költségszámlák vizsgálatán belül, ha a revizor azt indokoltnak látja. Így annak ellenére, hogy gyakran tüntetik fel az adózók hivatalosnak a magán jellegű utazásaikat, az ezzel kapcsolatos lebukások aránya nem számottevő. Ennél jóval nagyobb összegű adóhiányra derül fény a fiktív számlák miatt vagy azért, mert eltitkolta az árbevételét az adózó.

Persze mégse biztatnánk senkit, hogy számolja csak el a nyaralási költségeit, mert azért arra is akad jócskán példa, amikor az adóellenőr az utazási irodát megkeresve néz utána a hivatalos útnak.
V. I.


A hivatali, üzleti utak jellegzetes költségei:

- az utazási költségek, köztük a személygépkocsi használat (igazoltan számla ellenében, vagy jogszabály alapján, igazolás nélkül),

- szállásköltségek (csak igazolással, tehát számla ellenében számolhatók el),

- egyéb költségek ( napidíjak, költségáltalányok, egyéb költségek többnyire jogszabályok által meghatározva, esetenként keretek közé szorítva számolhatók el).