„Látni kell, hogyan jutottunk ide, hiszen az ember akkor tanul a hibáiból, ha szembesül velük és megpróbálja kijavítani őket." - kezdte Oszkó Péter, aki szerint az 1990-es évek végén Magyarország a régió élvonalához tartozott mind a lehetőségek, mind a fejlettség tekintetében. 2000 óta viszont a legrosszabb kombináció jellemezte a gazdaságot: növekvő eladósodottság és csökkenő gazdasági növekedés. A 2006-os konszolidációs program helyre tette a folyamatokat, ám a csökkenő hiány mellett csökkent a versenyképesség és tovább csökkent a növekedés. Amikor 2008-ban a világgazdasági válság igazán felszínre tört, akkor Magyarország azért kapta a legnagyobb pofont legelőször, mert a legkevésbé volt előre látható, hogy az államadósságot milyen jövőbeni jövedelmekből fogja tudni törleszteni.
Adócsökkentés mindenek felett
„Az állampapírok senkinek nem kellettek, kénytelenek voltunk az IMF és az EU ajtaján kopogtatni." - emlékeztette hallgatóságát Oszkó Péter, aki szerint ebben az időszakban az eladósodottság és a növekedés problematikája egyszerre állt fenn. „Olyan átalakítás kell, ami a válság után növekedési pályára állítja a gazdaságot, és egyúttal kultúraváltást is megvalósít" - mondta a pénzügyminiszter. 2010-ről szólva Oszkó elmondta, hogy a visszaesés miatt 1000 milliárd hiányzik a kasszából, de ezt - szemben Horvátországgal és Nagy-Britanniával - adóemeléssel nem lehet ellensúlyozni, csak a kiadáscsökkentés lehet(ett) a járható út.
A gazdaság másik sarkalatos problémája a foglalkoztatottság alacsony szintje, amely 6 százalékos lemaradásban van a régiós versenytársakhoz képest, mi több, a nyugat-európai átlaggal szemben is. A strukturális problémára adott kormányzati válasz a válság alatt a munkanélküliség csillapítása, a nyugdíjkorhatár növelése és a családtámogatási rendszer átalakítása. További gondot jelent(ett), hogy 2008-ban az adócentralizáció 8 százalékkal volt magasabb az unióban megszokottnál, és 12-16 százalék a régiós országokéhoz képest. „Európában csak Belgiumban nagyobb az adóterhelés, a versenyképességet ez teszi tönkre igazán" - hangsúlyozta a miniszter, aki szerint az adórendszerben most muszáj volt meglépni az átcsoportosítást. Oszkó szerint az adóterhek 2010-ben 9 százalékkal csökkennek (az szja-kulcsok 17 és 33 százalékra változnak), a marginális adóék például (ami a fizetésemelés esetében a növekményt sújtja) az átlagfizetés esetében a mai 71 százalékról 52 százalékra esik vissza, ami a munkahelyi előbbre jutást, a hatékonyságot ösztönzi és a zsebbe fizetést csökkenti.
A jó példa
„A költségvetés esetében kultúraváltás megy ma végbe" - jelentette ki Oszkó, aki szerint a jövőben többletet kell elérni, hogy az ország stabilan megálljon a saját lábán és a GDP 80 százalékához közelítő államadósság csökkeni tudjon. Oszkó Péter egy ritkábban hallott mutatóval bizonyította a változást: az OECD által számolt strukturális egyenleg esetében (ami azt mutatja, mekkora lenne a költségvetés hiánya, ha nem lenne válság), Magyarország a fejlett országok között az első és nem mellesleg egyetlen, amelyiknél az egyenleg pozitív... „Nem hittük volna, de jó példa lett Magyarország." - mondta a pénzügyminiszter. Ráadásul az Economist Intelligence Unit felmérése szerint ma Magyarországon javul a régióban leggyorsabban a munkaerő hatékonysága, amiben természetesen az adócsökkentése mellett a gyengülő árfolyam is szerepet játszik. Az átalakuló rendszerben a pénzügyminiszter szerint növekedési tartalékok is vannak: a bürokrácia 2006 óta tartó leépítése, a pénzügyi és adózási adminisztráció egyszerűsítése, az egyablakos szolgáltatások bevezetése, az ügyfél és a hivatal oldalán egyaránt bővülő elektronizált megoldások és az évi több százmilliárd forintra rúgó uniós források egyaránt a dinamizálást szolgálják. (Oszkó Péter prezentációját letöltheti innen.)
Az E-Magyarország konferencia teljes programját itt olvashatja.
