A gyors technológiai fejlődés és az automatizáció hatására a monoton, megterhelő munka átalakul, a megmaradt állások pedig egyre erősebb digitális kompetenciákat követelnek meg a gyártósorokon is.

„A kékgalléros pharma-dolgozó ma már félig fehérgalléros szakember. Ennek megfelelően a munkakörnyezetből fakadó sajátosságok nagyobb ráfordítást igényelnek: egy gyógyszeripari gépkezelő teljes betanítása hosszú hónapokig eltarthat, szemben egy átlagos fizikai dolgozó néhány napos felkészítésével” – mutat rá a Trenkwalder szakembere.

További nehézség, hogy a gyógyszeriparban számos tevékenység folyamatos, három műszakos termelést igényel a hatóanyag-gyártóktól, a gépkezelőktől, csomagolóktól és karbantartóktól egyaránt. Bár a kapcsolódó plusz juttatások igen vonzóak (éjszakai műszakra akár 80 százalékos műszakpótlék is járhat), általános tapasztalat, hogy minél képzettebb a munkaerő, annál kevésbé vonható be éjszakai vagy hétvégi munkára.

A gyógyszeripari ágazatot érintő toborzási problémák egyre növelik annak kockázatát, hogy hosszabb távon a teljes hazai ágazat a jelenleginél is nagyobb munkaerőhiánnyal szembesül. Ezt felismerve a Trenkwalder – amely működése számos gyógyszeripari szereplő toborzási folyamatában szerzett tapasztalatokat – a szektor legnagyobb hazai és nemzetközi szereplőinek bevonásával idén átfogó munkaerőpiaci kutatást indít, melynek keretében részletesen feltérképezik a kékgalléros munkavállalók motivációit, megtartási tényezőit, toborzásuk specifikus nehézségeit a hazai pharma-szektor gyorsan változó környezetében.