Miközben a hazai munkaképes korú népesség egyetlen év alatt 69 ezer fővel zsugorodott – és a prognózisok szerint a fogyatkozás 2060-ig az egymillió főt is elérheti –, a tapasztalatok szerint a szenior munkavállalók még mindig nem kapnak kellő figyelmet a munkaerőpiacon. Erre a problémára és a jelenség mögött álló okokra kereste a választ az első Magyar Senior Index.

Az Index készítése során a The Seniors szakértői Magyarországon elsőként vizsgálták a 45 év feletti korosztály munkaerőpiaci helyzetét. A kutatás összesen 925 fő, 86,2 százalékban 45 év feletti és 92,6 százalékban felsőfokú végzettségű magyar szakember, vezető, tulajdonos és HR-szakember részvételével készült.

A felmérés rámutatott, hogy a magyar szervezetek jelentős része nem kezeli stratégiai erőforrásként a felhalmozott tudást. Az alkalmazott seniorok 46,1 százaléka úgy véli, hogy saját tudásának jelentős része nehezen vagy egyáltalán nem lenne pótolható, ugyanakkor 74,1 százalékuk szerint nincs strukturált rendszer a tudás átadására. A vezetői oldalon ugyanez a kockázat jelenik meg más nézőpontból: a stratégiai vezetők 86,7 százaléka szerint kulcsembereik egyidejű távozása súlyos üzleti károkat okozna, miközben mindössze 19 százalékuk tartja megfelelően dokumentáltnak a szervezetben felhalmozott tudást.

Emellett fontos kiemelni, hogy ugyanazt a valóságot a különböző szereplők gyökeresen eltérően érzékelik: míg az alkalmazott seniorok 62,5 százaléka rendszerszintű problémának látja a kor-diszkriminációt, addig a vezetők 22,9 százaléka, míg az 57 megkérdezett HR-szakember közül mindössze 8 fő érzékeli ezt a jelenséget a saját szervezetében. A kutatók ezt háromszög-szakadéknak nevezik, amely jelentősen nehezíti a probléma kezelését. A különbség nem feltétlenül rossz szándék, hanem véleményük szerint a szakami eszköztár és a perspektíva korlátja.