A jelenség térnyerése komplex adminisztrációs terhet ró a bérszámfejtőkre és a jogi osztályokra, ezért a WHC szakemberei hangsúlyozzák, hogy a melléktevékenységek megjelenésekor kulcsfontosságú a munkaszerződések és belső szabályzatok alapos felülvizsgálata. Elsődleges szempont az összeférhetetlenség kezelése, hiszen a munkavállaló nem folytathat olyan tevékenységet, amely sérti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit, de ugyanilyen lényeges a tudatos munkaidő-gazdálkodás is: a pihenőidő betartása elengedhetetlen, mivel a másodállásban kimerült munkavállaló teljesítményromlása a főállásában gazdasági vagy akár munkavédelmi kockázatokat is hordozhat. Emellett a különféle adózási konstrukciók – például az átalányadó – és a többes jogviszony párhuzamos kezelése rendkívül precíz bérszámfejtési folyamatokat igényel a teljes körű jogszabályi megfelelőség és a transzparens elszámolás biztosítása érdekében.
A WHC szerint a tiltás helyett a transzparencia a kifizetődő út. A vállalatoknak fel kell készíteniük HR-eseiket arra, hogy kezelni kell a side hustle jelenséget. Ha egy cég rugalmasan áll a munkavállaló külső projektjeihez – amennyiben azok nem kompetitívek –, az növelheti az elköteleződést és csökkentheti a fluktuációt. A több lábon álló munkavállaló ugyanis gyakran olyan új készségeket (digitális affinitás, vállalkozói szemlélet) hoz vissza a szervezetbe, amelyeket lehetséges, hogy a napi rutinfeladatok során nem sajátított volna el.
A modern HR szerepvállalás része, hogy a cégek tisztázzák a keretrendszert: hol húzódik a határ a hobbi és a munkaviszonyt veszélyeztető másodtevékenység között, és hogyan tudja a bérszámfejtés hatékonyan kiszolgálni ezt az új, hibrid munkavállalói létformát.
