- Sok pályatársad áldozta fel a szakmaiságát a politika oltárán az elmúlt másfél évtizedben. Az ő véleményük, lehet az bármennyire megalapozott szakmailag, már nem hiteles. A tied az maradt. Sikerült megőrizned a szakmai tekintélyedet, amikor úgy érzed, mondanod kell a véleményedet, odafigyelnek rá. Miért sikerült ez neked, s miért nem sokaknak?
- Talán azért figyelnek még mindig arra, amit mondok a gazdaság mindenkori állapotáról, mert az igazat mondom. Lehet, hogy ez fáj egyes érdekcsoportoknak, lehet, hogy később kiderül, tévedtem, de akkor, adott időben a legjobb tudásom szerint, meggyőződéssel mondtam el a véleményemet. Azt gondolom, hogy az emberek szeretik a szakszerűséget, a hozzáértést, még ha nem is biztosan értik, mit mondasz. De érzik, hogy helyesen gondolkodsz, ha közérthetően fejezed ki magad. Az egyszerűen, közérthetően elmondott igazság sokkal meggyőzőbb, mint a rébuszokban beszélés, a bonyolult mondatfűzés, az igen és a nem szó körülírásával alkotott vélemény. Én mindig törekedtem arra, hogy úgy adjam elő az igazságomat, hogy a hallgató, az olvasó azt meg is értse.
- S honnan tudod, hogy ez sikerül?
- Férjemmel, Kéri Lászlóval együtt gyakran szólítanak meg a piacon, az utcán. Sokszor bennünket is meglep, hogy az egyszerű, hétköznapi emberek is mennyire nyomon követik, mit mondunk, írunk. Nekik is van véleményük, amit, ha úgy érzékelnek, hogy valaki helyettük szakszerűen, pontosan ki is fejez, hálaérzés, felszabadultságérzés fogja el őket. Örömet okozunk azzal, ha racionális, letisztult gondolatokat fogalmazunk meg, amelyek sokak tudatában ott vannak, de inkább érzületek formájában.
- Ezzel azt állítod, hogy a tudás hitele, hatása azon is múlik, milyen személyiségű, karakterű ember közvetíti?
- Hogyne. A tudás közérthető, hiteles és érzelmeket keltő módon átadása adottság. Drága szüleimtől örököltem. S gondolom, a tanítással szerzett gyakorlat is sokat segített. A közgazdasági egyetemen közel tizenhárom évet tanítottam, mégpedig olyan nehéz időkben, 1970-től 1983-ig, amikor még tankönyvek sem igen voltak. Jegyzetekből és saját előadásaim anyagából kellett a tanulókat felkészítenem a vizsgákra. A pénzügyeket próbáltam nagyon közérthetően és jegyzetelhető tempóban, stílusban átadni. Fegyelmezett, erősen felépített előadásokat kellett tartanom. Még ma is készülök minden szereplésemre. S nem pusztán szakmailag. Minden helyszínnek és hallgatóságnak egyénisége, sajátos jellege van, amit csak ott, a terembe belépve tudok érzékelni. Kezdés előtt mindig beülök, ráhangolódom a hangulatára, és tájékozódom a hallgatóság összetételéről, kultúrájáról. Előadás közben igyekszem szemkontaktust is kialakítani az emberekkel, mert fontos számomra a visszacsatolás.
- Nemcsak ésszel, hanem az érzékszerveiddel is összpontosítasz, koncentrálsz arra, hogy átmenjen, amit mondasz. Ez azt bizonyítja, hogy nagyon fontos számodra átadni a tudásodat.
#page#
- Igen. Rájöttem már régen, mi a feladatom, elhivatottságom, miért kaptam a tehetségemet. Az írástudó embereknek, köztük nekem is, kötelességem a tudásomat átadni, nem pedig megtartani azt szobatudósként.
- A jelenlegi nagyon nehéz, politikával átszőtt, hamis igazságokkal teletűzdelt légkörben miről kell beszélned, mit kell megértetned az emberekkel?
- Elsősorban makrogazdasági elemző vagyok, ebben a témakörben van mondanivalóm. Egyértelműen körvonalazódik, hogy a 2006-os választási kampány vezértémája a gazdaság lesz. Az előző kampányban egyik párt sem foglalkozott a gazdasággal, most ekörül fog zajlani minden vita. Markánsan különböző véleményeket hallanak az emberek gazdaságunk állapotáról, s mivel nem értenek hozzá, nem tudják eldönteni, ki mond igazat. Mindegyik oldalról csak féligazságokat nyilatkoznak. Ebben a helyzetben és a féligazságok helyett, egyértelműen állítom: a magyar gazdaság stabilan működik. Remek eredményei, erőteljes dinamikája van. Még a politika sem tudta elrontani, meggyengíteni. Amit viszont tönkretett, az az államháztartás. Egyértelműen, a politikai népszerűség hajszolása okán tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért, s ennek a következményeit nem tudjuk helyrehozni immár harmadik, negyedik éve. A politika jó szándéka nem vitatható. Szeret osztogatni a rászorulóknak.
De sem Orbán Viktor, sem Medgyessy Péter nem volt tekintettel a lehetőségekre, anyagi korlátokra. Mindketten elszaladtak az osztogatással, ami megbontotta az államháztartás egyensúlyát. Megfordultak a Bokros-csomagnak köszönhetően 1995-ben indult kedvező folyamatok, amelyek következtében az államadósságunk a bruttó hazai termékhez viszonyítva folyamatosan csökkent, s elértük az 51-53 százalékot. 2001-et követően azonban az államadósságnak ez a mutatója újból emelkedett, mégpedig szinte folyamatosan, beleértve az idei esztendőt is. Van ugyan esély a növekedés megállítására, de tény az, hogy az Orbán-kormány az utolsó háromnegyedévben, a Medgyessy-kormány pedig az elején nagyon elengedte a folyamatokat. Az ellenzék a jelenlegi kormánynak éppen azt vágja a fejéhez, amibe folyamatosan belehajszolta: az eladósodottságot növelő kiadások növelésébe.
Teljes cikk a Piac és Profit októberi számában.
