Az egyik legismertebb hazai lakásépítő cég vezetőjének „előrejelzését" idézte fel Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) alelnöke. Ez a vállalat a piacának már a 60 százalékát elvesztette, saját szektorukban továbbra sincsenek megrendelések, s nincs hová - például az irodapiacra - átmenniük. Legfeljebb kisebb felújítási feladatokat kaphatnak. Bár ez utóbbi lehetőség is inkább csak a jól hangzó ígéretekben ölt testet. Az alelnök emlékeztetett rá, hogy a lakásszektorért felelős államtitkár időnként a nyilvánossággal is közöl adatokat a felújításokat, energiaracionalizálást támogató, például új Széchenyi-terves állami szerepvállalásról. A 4,2 millió magyarországi lakást és a húszévenkénti felújítási szükségletet alapul véve azonban kiderül, évi 200 ezer otthont kellene tatarozni, de a mai árak mellett - lakásonként 2 millió forintból elvégezhető az energetikai racionalizálást is magában foglaló felújítás - az állam által megajánlott 2,5 milliárd forintból legfeljebb 2500 lakás támogatott költségrészét lehet fedezni. Ez nem több mint 1 százaléka a felújítandó otthonoknak.

A jó tartalmú állami programok mögött most sincs pénz, az új lakások iránti keresletre pedig még nagyon hosszú ideig nem lehet számítani. De arra sem, hogy a német, az osztrák munkaerő-piaci korlátok májusi megszűnésével a magyar építőiparnak új megrendelései lehetnének. Az ÉVOSZ-alelnök emlékeztet rá, hogy a magyar építőipar a korábbiakban sem volt exportorientált, a legutóbbi időkig létezett német létszámkontingensnek is csak a 20 százalékát használta ki. Néhány kis cégnek jelenthet tehát kitörést Ausztria és Németország, de a hazai építőipar válságára nem orvosság a két országban megszüntetett korlátozás. A hét szűk esztendő - mondhatni kamatostul - összejön az ágazat számára, a szakma szövetsége szerint ugyanis 2012 második fele előtt a gazdaság élénküléséhez pótlólagos építési beruházással együtt járó bővítő fejlesztések nagyon kevés helyen indulhatnak csak el.

Azt is bizonyosra veszik az ÉVOSZ-nál, hogy felújítással, építési beruházással számolni lehetne a maholnap kényszerből mobillá váló lakások legkevesebb négyötödénél. Ezen otthonok átlagos életkora egyébként is csak körülbelül öt év, nincs velük dolog. E „szabaddá" váló lakások iránt sem lesz számottevő a fizetőképes kereslet, inkább a spekuláció tárgyává válhatnak ezek az ingatlanok.