Hősokk keletkezett a tartályban a paksi 2-es blokk fűtőanyagának tisztítása közben. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség befejeződött vizsgálata kiderítette, hogy a tisztítással megbízott vállalkozás nem az előírtaknak megfelelő eszközökkel akarta megoldani a feladatot. Ez a megállapítás még a nyár elején született meg, akkor, amikor nemzetközi szaktekintélyek befejezve paksi vizsgálatukat, a nyilvánosság elé álltak. Időközben elkészült a részletes dokumentum is, az akkori értékelések kiegészültek, s ismét nyilvánosságra kerültek. Eszerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség júniusban folytatott vizsgálata megállapítja, hogy a Paksi Atomerőműben áprilisban a műszaki meghibásodást a Framatome berendezésének összesen hét tervezési, konstrukciós hiányossága okozta, illetve valószínűleg az üzemzavart megelőzően a kazettákat is hibásan helyezték be a tisztítórendszerbe. A szakértők friss jelentése leszögezi, hogy a Framatome engedélykérelme ugyan azt tartalmazta, hogy a tisztítási módszert már 300 nukleáris létesítményben alkalmazták, valójában azonban a hét-, illetve a harminckazettás változatot Pakson alkalmazták először. Az üzemzavar gyökerei a szakértők szerint 2000-2001-re vezethetők vissza, amikor az 1-3. blokk gőzfejlesztő hőcserélőinek tisztítása folyt, és ettől magnetit rakódott le a fűtőelemeken. A szakértői bizottság vizsgálata során azt a következtetést vonta le, hogy az Országos Atomenergia Hivatal alábecsülte a Framatome által javasolt műszaki terv biztonsági jelentőségét. Ennek következménye volt a szükségesnél kevésbé alapos felülvizsgálat és értékelés. Az OAH által kibocsátott „elvi engedély” nem alapult a szükséges kibővített és független felülvizsgálaton és értékelésen.



A Paksi Atomerőmű Rt-nek a szakértők megállapítása szerint megfelelő biztonsági-műszaki szervezete van, a fűtőelem-tisztítási műveletet azonban nem integrálták ebbe. Az erőmű a tisztítás műveleti felelősségét delegálta a vállalkozónak, a Framatome-nak. Ez a döntés hozzájárult ahhoz, hogy a tisztítási eljárást az erőmű személyzete nem ellenőrizte közvetlenül. Így nem volt mód arra, hogy észrevegyék a műszaki megoldás hiányosságait, valamint a nem megfelelő hűtést, amit a Framatome személyzete maga sem észlelt. Az ilyen hibák elkerülése érdekében a NAÜ jelentés azt ajánlja, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. a továbbiakban biztonsági jelentőséggel bíró tevékenységeket csak a közvetlen működési ellenőrzés fenntartásával engedjen át külső vállalkozóknak.



A bizottság jelentése a következőket mondja ki a veszélyhelyzeti készültségről és tervezésről: az OAH és a PA Rt. veszélyhelyzeti reakciói jól koordináltak voltak, és következetesen megfeleltek az adott helyzetben álló információnak. A tisztítási folyamatra vonatkozó biztonsági kockázatelemzés hiányában azonban nem kellően ismerték fel a helyzet lehetséges súlyosságát. Ugyanakkor mind az atomerőmű, mind az OAH elkötelezett a biztonság növelése iránt. Külön hangsúlyozzák a szakértők, hogy „az Atomerőmű vezérigazgatója felelős, hozzáértő, nagy tudású szakember, aki elkötelezett az erőmű biztonságának javítása iránt, és az üzemzavar elhárítása során a megfelelő lépéseket tette”.



A NAÜ jelentés megállapítja, hogy az erőműben és környezetében széleskörű személyzeti- és környezetellenőrző programot hajtottak végre a műszaki meghibásodást követően. A mérések szerint, amelyet az erőmű és más hivatalos szervezetek, hatóságok végeztek, a kibocsátások hatása nem érte el és nem haladta meg az éves engedélyezett dózishatárt.

Még a nyár elején nyilvánosságra hozott „gyorsjelentés” ismeretében a gazdasági tárca vezetője azt nyilatkozta, hogy korai lenne a felelősöket megnevezni. Hozzátette, „a kapitányt, kővel a lábán nem szokták vízbe dobni akkor, amikor a baj kialakult és el kell kezdeni a védekezést”.

Ken Brockman, a júniusi vizsgálat vezetője pedig azt jelentette ki már akkor, hogy „nem az a lényeges, mikor hárítják el a hibát, csak az az egy a fontos, hogy biztonságosan emeljék majd ki a tartályban lévő kazettákat”. Azóta erre is megszületett a szakmai válasz, lezárult a hiba orvoslására kiírt pályázat, s nem a hibát elkövetőt hirdették ki győztesnek. Az elbírálási szempontok között első helyen a biztonság állt és ezt követte a szakmai felkészültség, a referenciák megléte. A nyertes az orosz TVEL cég lett, mely 6 hónapos felkészülési, 2 hónapos végrehajtási határidővel számol. Az orosz árajánlat összege 4,55 millió dollár.