1999-ben az Európai Uniós országok 94 millió euró értékben exportáltak a 12 tagjelölt országba, köztük Magyarországra. Eközben a ('90-ben még 10 milliárdot kitevő) magyarországi export elérte a 30 milliárd eurót, amelynek 75 százaléka az EU államokba irányult.

A csatlakozási folyamat aktuális állapotát ismertetve, Dr. Vadász Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke kifejtette, a felvételi folyamat során 30 úgynevezett dossziét, vagyis témacsoportot vizsgál meg az EU illetékes szervezete, amelyből eddig 14 került „ideiglenesen lezárt” státusba. A végleges elfogadás természetesen az összes témacsoport egyszerre történő lezárásakor tekinthető hivatalosnak. Vadász szerint az EU előírásaival kapcsolatos magyar derogációs kérelmek – melyek egyfajta kivételezést irányoznak elő – visszavonása valószínű, főként a környezetvédelem, a média és a távközlés területén.

Vadász azonban rámutatott arra, hogy az Uniós csatlakozás pluszberuházást is jelent a magyar vállalkozások számára: ilyen például a két pénznemben dolgozó pénztárgép beszerzése, derogáció nélkül a magyar járműpark kötelező lecserélése és korszerűsítése, a munkaügyi előírások megváltoztatása. Az előadó példaként emelte ki az osztrák kamara munkáját, ahol 4 milliárd(!) schillinget költöttek arra a programra, mely az osztrák vállalkozókat volt hivatott felkészíteni a csatlakozásra. Ennek keretében 700-800 ember tanult Brüsszelben, amellyel még közel sem töltötték be a maximális 1200-as keretet. Vadász fontos előrelépésnek tartja a Brüsszelben lobbiszervezetként működő UNICE és EUROCHAMBRES nevű európai vállalkozói szövetségek/kamarákhoz hasonló magyar szerv létrehozását: a CEHISZ lett az EU és a fenti szervezetek felé a magyar vállalkozások hivatalos képviselője, amely a számos egymással hadakozó hazai kamara kompromisszumkészségének és közös nevezőre hozásának eredménye, és mindenképpen üdvözlendő előrelépés.

Követendő példa, hogy bár csak egy év múlva készül el az új autópálya Füzesabonyig, a külföldi befektetők máris pro-aktívan „mennek rá” az új lehetőségekre: amerikai cégek tucatjai(!) már most építik gyáraikat. Ehhez persze szükséges a helyi önkormányzat előrelátása, ahol a TVK- részvényeladásból nyert összeget visszaforgatták a városfejlesztésbe. Az autópálya fontossága a gazdasági mutatókban is tetten érhető: az e tekintetben fejletlen Kelet-Magyarországon fele akkorák a bérek, mint az autóutakkal jól kiépített Nyugat-Magyarországi bérek.

A közvetlen beruházások Magyarországon 1997-ben 1,9 milliárd, 1998-ban és 1999-ben egyaránt 1,8 - 1,8 milliárd eurót tettek ki. E tőke nagy része az Uniós tagországokból érkezett, élen olyan országokkal, mint Hollandia (510 millió euró), Németország (316 millió euró), valamint Finnország és Belgium.

Paul Kennedy, a brit alapokon nyugvó TESCO magyarországi vezérigazgatója cége teljesítményét ismertette. A 8 országban 865 áruházzal jelenlévő, 200 000 embert foglalkoztató vállalatcsoport összeladása 1999–2000-ben 20,4 milliárd angol fontot tett ki, a nemzetközi eladások ebből 2 milliárdot jelentettek. A Magyarországon 9000 embernek munkát adó TESCO 45 áruházat üzemeltet hazánkban, árukészletének 99 százalékát 100 magyar beszállítótól szerzi. 2002-ig 5-6 újabb hipermarket megnyitását tervezik az országban, amelyek egyenként 5-7 ezer négyzetméter alapterületű vásárlótereket jelentenek. Kennedy úr szerint a TESCO előnye mégsem a nagyságban rejlik, hanem a tudás megosztásában.

Kuthy Antal, az e-Group vezérigazgatója sajnálatosnak tartja, hogy a magyarok igen sűrűn nyilatkoznak negatívan saját hazájukról, ami sokszor nem is egyszerű ócsárolásnak tetszik, hanem inkább mentegetőzésnek a hazai problémák, visszásságok miatt. Kuthy egyfajta negatív image-tőkét tapasztal Nyugat-Európában hazánkkal kapcsolatban. Mivel az üzlet mindig embereknél kezdődik és ott is ér véget, szinte minden kezdeményező tárgyalásból fél órát azzal kell töltenie, hogy elmagyarázza, honnan jött, ahelyett, hogy a termékéről beszélhetne.

Kuthy a The Economist angol gazdasági hetilap utolsó felmérését idézi (country survey), mely szerint Magyarország nemzetközi megítélésében a következő negatív tényezők szerepelnek: javításra szoruló design és minőség, az innovativitás hiánya. Kuthy fontosnak tartja, hogy elmozduljunk az Országimázs Központ által sugallt gulyás-puszta image-ből. Példaként az írek szlogenjét említi: „We are the young Europeans – Mi vagyunk a fiatal európaiak”

Michael Carbine, az UNICE EU bővítési bizottságának elnöke, fontosnak tartotta felhívni a figyelmet arra, hogy a kis- és középvállalkozások komoly foglalkoztatási potenciált hordoznak és ezért a gazdaság komoly szeletét jelentik, hiszen az Egyesült Királyságban a munkavállalók 90 százaléka(!) dolgozik ezeknél a cégeknél. Sőt az új munkahelyek 80 százalékát is ezek teremtik meg.

Sue Hankey szerint, aki partner a CMS Cameron and McKenna tanácsadó cégnél, fontos, hogy odafigyeljünk a vállalatfúziókra, mert ezek a csatlakozáskor automatikusan az Unió erre vonatkozó szabályozásainak érvénye alá kerülnek.

Sir Stephen Wall szerint fontos jelenség, hogy az állami támogatás határozott csökkenést mutat az EU tagországaiban.

Colin Perry, a CBI Kisvállalkozásokért felelős Bizottság elnökhelyettese, az UNICE Kisvállalkozások Munkacsoport társelnöke kiemelte, hogy van egy fontos definíciós különbség a magyar és a brit kisvállalkozások között, ugyanis a mércék nem azonosak: egy Uniós tagállam kisvállalkozása Magyarországon már közepes vállalkozásnak számit. Példaként saját cégét említette, amely 55 főt foglalkoztat, és Angliában kisméretűnek számít, Budapesten közepesnek tartanák.

Szeptember 20–21-én újabb konferencia megrendezése várható az ECOSOT szervezésében, az egységes európai piacról.