A Generali Biztosító átlagos fiatalokat, középkorúakat és a nyugdíjhoz közelebb álló időseket kérdezett arról, hogyan képzelik a munkával töltött évek után következő jól megérdemelt pihenést.

A válaszolók alaposan elengedték a fantáziájukat, és csupa olyan vágyálmot említettek, amit még a mostani fizetésük mellett is csak tudatos tervezéssel tudnának megvalósítani, vagy egyáltalán nem. Tervek tehát bőven vannak, ugyanakkor a magyarok egyre kevésbé fektetnek a jövőjükbe: az életbiztosításokba 6 éve, a nyugdíjpénztárakba 7 éve nem áramlott olyan kevés friss megtakarítás, mint tavaly , a következő időszakra pedig minden bizonnyal rányomja majd a bélyegét a koronavírus-válság.

Egyre kevésbé jön ki a matek

A valóságban számos bizonytalanság övezi azt, hogyan alakulnak majd át a nyugdíjrendszerek egy fenntarthatóbb modellre. A világ legnagyobb részén általános probléma a lakosság öregedése, Magyarországon a prognózisok szerint 2050-re minden negyedik ember 65 éven felüli lesz, ezt a jelenséget pedig a népességszám folyamatos csökkenése is súlyosbítja. A magyar nyugdíjasok számára az is rossz hír, hogy az időskori juttatás egyre inkább elmarad a nettó átlagkeresettől - az évezred eleji 60 százalékról, 2019-re 50 százalékra esett vissza -, a nyugdíjak vásárlóereje pedig alig változott az elmúlt 10 évben.

Ha a gazdasági és demográfiai trendeket nem is könnyű értelmezni minden esetben, elegendő azt megnéznünk, hogyan változott az utóbbi években a nyugdíjas korosztály elégedettsége a házi költségvetésük kapcsán. Amíg 2013-ban a KSH adatai szerint a 65 év felettiek értékelték a legpozitívabban pénzügyi mérlegüket, addig 2019-re az utolsó helyre csúsztak vissza a többi korcsoporthoz viszonyítva .