A „Csalás: Valódi megoldások egy valós kockázatra” című tömör és célirányos tanulmányában az Ernst & Young Globális Vizsgálati és Konzultatív Tanácsadó csoportja bemutatja ezeket a tényleges kockázatokat, valamint azokat a védekezési módszereket, amelyek praktikus és könnyen hasznosítható megoldásokat nyújtanak. A szakértők részletes példákkal, esettanulmányokkal, ellenőrzőkérdésekkel, ábrákkal és táblázatokkal demonstrálják a csalások és visszaélések hatásait a szervezet működésére, illetve azt, hogyan lehet ezen negatív hatásokat minimalizálni.

A kiadvány útmutatót nyújt az igazgatóknak a csalások elleni küzdelemben a csalások visszaszorítását célzó felső szintű irányelvektől és ellenőrzési rendszerektől kezdve, egészen a visszaélések felfedezésekor szükséges gyakorlati lépésekig. Az összefoglaló részletesen tárgyalja az üzleti életben leggyakrabban előforduló visszaélések fajtáit, a nyilvánvaló hűtlen kezeléstől kezdve, a számviteli fegyelemsértésig és a korrupcióig. Arra is kísérletet tesz, hogy eloszlassa a szakmai körökben „számítógépes csalásként” aposztrofált tévhitet, hiszen az Ernst & Young szakértői úgy vélik, hogy a számítógép ebből a szempontból nem más, mint egy újabb eszköz a csalók fegyvertárában. Martin Zuba, az Ernst & Young budapesti irodájának Könyvvizsgálati és Kapcsolódó Tanácsadói Szolgáltatások üzletágának partnere kiemelte, hogy az Ernst & Young által nemrég kiadott, a vállalati visszaéléseket immár nyolcadik alkalommal kutató globális felmérésében (8th Global Fraud Survey) a megkérdezettek több mint fele tartott a számítógépes csalástól, s mindössze 20 százalék aggódott a szándékos könyvelési hibák miatt. „A sors iróniája, hogy az utóbbi évek legnagyobb pénzügyi botrányok hátterében mégis a téves könyvelés állt” – tette hozzá Zuba.

Per Sundbye, az Ernst & Young törvényszéki és vállalati csalásokkal foglalkozó regionális vezetőjének elmondása alapján, Közép Európa nem különbözik a fent említettektől sem az állami, sem pedig a magánszektor tekintetében. „A vállalati csalások egykorúak a gazdálkodás piaci formáinak megjelenésével, ugyanakkor a vállalatok méretének növekedésével, tevékenységi körük szélesedésével és transznacionalizálódásával a vállalatellenőrzési folyamatok kijátszásának lehetősége és köre is egyre szélesebbé vált. A közép-európai üzletvitel a piacgazdaság rövidebb időre visszanyúló múltjának köszönhetően, valamint a felelős vállalatirányítás tapasztalatainak hiánya miatt még sebezhetőbb” – folytatta Sundbye. „Mint minden más működési és üzleti kockázat kezelésének felelőssége, úgy a visszaélések kockázatának mérséklése is végeredményben az igazgatóság kötelezettsége. Az utóbbi évek vállalati botrányaival párhuzamosan hangsúlyosabbá váltak a felelős vállalatirányítás elvei, valamint az igazgatósági tagok szakmai és személyes felelősségének kérdései. Ezzel együtt, sajnos az ilyen jellegű napi felelősséget általában az operatív menedzsmentre bízzák, így míg az igazgatósági tagok többnyire tisztában vannak a vezetési és működési kérdésekkel, a csalások elleni küzdelem technikáiban valószínűleg kevés tapasztalatot gyűjtöttek még” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A kockázat minimalizálása

Hasonlóan minden más bűnmegelőzési stratégiához, a vállalati visszaélések kockázatának mérséklésében három tényező kulcsfontosságú. Egyrészt meg kell érteni az előforduláshoz vezető okokat, másrészt azonosítani kell az üzleti tevékenység sebezhető pontjait, és végül védelmi mechanizmusokat kell alkalmazni az előbbiek kiküszöbölésére. A csalás leginkább akkor válik megvalósíthatóvá, ha felmerül egy „lehetőség”, mint például egy rendszerbeli hiányosság, amelyet azonosítva, a visszaélések elkövetői úgy döntenek, hogy a csalás várható haszna jóval magasabb, mint annak az esélye, hogy az esetet felderítik és megbüntetik őket. A visszaélések elleni küzdelem ezért kettős megközelítést igényel: egyrészt meg kell győződni arról, hogy a visszaélések elkövetésére okot adó „lehetőségek” nem léteznek, másrészt biztosítani kell, hogy az esetleges elkövetők eleve úgy értékeljék, lebukások biztos és ezért a kockázatért még a lehetséges nyereség sem kárpótolhatja őket. Mindennek kialakításában nagy szerepet játszik a tudatos, vállalati visszaélés-ellenes irányelvek megalkotása és kommunikálása.

A lehetséges elkövetők felismerése

A megkérdezettek többsége szerint a vállalatokat érintő visszaéléseket cégen kívülállók követik el. Az Ernst & Young nyolcadik globális felmérése azonban arra világított rá, hogy a legsúlyosabb károkat okozó csalások 85 százalékát a vállalatok alkalmazottai követték el. Melyek a legfontosabb figyelmeztető jelek? Az Ernst & Young elemzése több ilyet azonosított, a szokatlan emberi viselkedéstől kezdve, a vállalati folyamatok hiányosságán át egészen a kiugró, vagy a váratlanul alacsony vállalati nyereségig. Az egyes összetevők önmagukban még nem utalnak feltétlenül csalásra, azonban több tényező együttes jelenléte már gyanút kell, hogy ébresszen.

Példák:

Szokatlan emberi viselkedés:

· a menedzsmenten belül egy ember vagy csoport dominanciája az igazgatóság, vagy vezetőtestület ellenőrzése nélkül

· a munkavállaló jövedelmi helyzetétől szembetűnően eltérő életstílusa

· a kiugróan magas túlóraszám, munkamegosztás hiánya, a rendelkezésre álló fizetett szabadság felhasználatlansága

A vállalati folyamatok hiányossága:

· nincsenek beépített ellenőrzési folyamatok, sem az alkalmazottak értékelésének, sem a vevői, vagy akár a szállítói referenciák tekintetében

· annak feltételezése, hogy a menedzsment megszegi a belső kontroll rendszert

· a céges bankszámlák, leányvállalatok vagy telephelyek indokolatlan megválasztása kedvező adózási lehetőségeket kínáló földrajzi helyszíneken

A nyereség bármilyen irányú hirtelen változása:

· szokatlan, vagy a laikusok számára nehezen érthető, túlságosan összetett tranzakciók, amelyek jelentősen befolyásolják a cég eredményességét

· az iparági átlagtól jelentősen eltérő haszon, vagy veszteség

Szükséges lépések a felfedezett vállalati visszaélések esetében

Több szervezet rendelkezik már katasztrófatervvel, tűz, bombarobbanás vagy számítógépes rendszerek összeomlása esetére. Néhánynak van már működő eljárásrendje a visszaélések kezelésére is. Mégis, a rossz módszertan és a nem megfelelő kommunikáció megválasztása, még a bizonyítékok időbeli feltárása és eljárás kezdeményezése esetén is jelentős gazdasági és hírnévbeli károkat okozhat az adott cégnél. Ezért az Ernst & Young azt javasolja, hogy a vállalatok a visszaélések kezelésére állítsanak össze az egész vállalatra kiterjedő „Csalás Kontingens Tervet”, amelyekbe a következőket mindenképpen érdemes belefoglalni:

· vállalati csalás kezelésére szolgáló terv összeállítására vonatkozó egyezség

· a csalás felderítésének folyamatát vezető személy neve

· a nyomozással foglalkozó testület fő célkitűzései, ehhez rendelkezésre álló jogosítványok

· a nyomozás eljárásrendje: gyanúsítottak azonosítása, a bizonyítékok megszerezése és védelmének biztosítása

· a rendőrséggel történő együttműködés mikéntje

· jelentések készítése és a nyilvánosság tájékoztatása.

Amikor egy csalásra fény derül, arra - Per Sundbye elmondása alapján - világos, gyors és megfelelő választ kell adni. Mindehhez hozzáteszi: „A visszaélőknek tudniuk kell, hogy a vállalat komolyan gondolja elriasztásukat, határozott megelőző és feltáró lépéseket tesz ennek érdekében. Ez a lecke, amelyet minden vállalatvezetőnek meg kell tanulnia.”