„Másfél milliárd forint alatt könnyen vitatható lehet, hogy a vagyon egyáltalán átlépi-e az adókötelezettség küszöbét. Ebben a sávban néhány százmillió forintnyi értékelési különbség dönthet az adókötelezettségről, amelynek bizonyítása aránytalanul nagy erőforrást igényelhet a NAV-tól a végül beszedhető adóhoz képest” – mondta Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője.

A probléma nem pusztán elméleti. A KPMG szerint a pénzügyi eszközök értékelése viszonylag egyszerű, a nem tőzsdei cégeknél viszont a könyv szerinti saját tőke önmagában nem alkalmas a vállalat piaci értékének meghatározására; a jövedelemtermelő képesség, a piaci pozíció, a növekedési lehetőségek és a goodwill is módosíthatja azt. Az üzleti tanácsadóval összhangban Karagich István is arra figyelmeztet, hogy az adó tényleges mérlege csak a beszedett bevétel és az adminisztráció, ellenőrzés, jogviták, esetleges tőkekiáramlás és elmaradó beruházások költségeinek együttes figyelembevételével ítélhető meg.

Minél nagyobb a vagyon, annál könnyebb megtalálni – és annál nehezebb megadóztatni

A görbe másik végén éppen fordított a probléma. A legnagyobb vagyonok már nehezebben rejthetők el, ám kezelésükre jóval összetettebb tulajdonosi és vagyonkezelési struktúrák állnak rendelkezésre, aminek eredményeképp nagyobb arányban állnak vállalati részesedésekben, az eddig megismert tervek szerint maximum önbevallásos alapon „utolérhető” külföldi eszközökben vagy más, nehezebben értékelhető és mozgatható elemekben. A Blochamps projekciója ezért a 10 milliárd forint feletti vagyonoknál már csak részleges tényleges beszedhetőséggel számol.