Kopátsy Sándor: tanulhatnánk a kínai csodából

A volt szovjet csatlós országoknak Kínával folytatott tárgyalásait történelmi alkalomnak tartom arra, hogy tanuljunk a kínai rendszerváltásból, ami a távol-keleti országnak a világgazdaság legnagyobb csodáját produkálta. Ezzel szemben a volt bolsevik rendszerek váltása gazdasági tekintetben stagnálást hozott.

Mit remélt Magyarország az EU-tagságtól és mi lett mindebből 20 év alatt?
Devizahitelezés, euróbevezetés, uniós pénzek, kilátások - online Klasszis Klubtalálkozó élőben Medgyessy Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is Magyarország korábbi miniszterelnökétől!

2024. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Kopátsy Sándor
Kép: PP archív

Amíg Kínában évente 8-10 százalékkal nőtt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a legsikeresebb demokráciákban ennek a negyedével, és nálunk még annyival sem. A Szovjetunió volt tagállamainak többsége visszaesett, csak a magas bányajáradékot élvezők élnek jobban. Ukrajna például jelentősen visszaesett. A volt csatlósok lakossága óriási szabadságot kapott, az egy lakosra jutó jövedelem alig haladta meg a 2 százalékot, az egy lakosra jutó magyar tulajdonú vagyon pedig csökkent. Mi az ipari szektor vagyonából eladtunk, amire vevőt találtunk, és feléltük azok árát.

A magyar rendszerváltás úttévesztését a vállalatok mérlegének túlértékelése okozta. A magyar közgazdászok azon siránkoztak, hogy sok a veszteséges vállat, ezek sokba kerülnek az állami költségvetésnek. Pedig a vállalati mérlegek csak arra felelnek meg, hogy megmutassák a tulajdonosnak a vállalata működtetésével járó jövedelmét. Arra viszont a vállalati mérlegek eleve alkalmatlanok, hogy a vállalat ekkora társadalmi érdeket szolgál. Ennek ellenére a hazai közgazdászok a veszteséges vállatokat a társadalmi érdeket sértőnek tekintették, azok működtetése felett háborogtak.

Szerintük, ami a vállalkozás számára veszteséges, az állami költségvetésből támogatást emészt fel, tehát társadalmi kárt okozó. Számításon kívül hagyták, hogy a veszteséges vállatok mit adnak a társadalomnak. Máig nem találtam olyan veszteséges vállalatot, aminek a veszteséges működése nem több társadalmi érdeket szolgált, mint a leállításuk.

Ez azért nem vált nyilvánvalóvá, mert nem számoltak azzal, hogy mibe kerül a társadalomnak egyrészt a nem foglalkoztatott munkaképes lakosság eltartása, másrészt szinte semmivé vált az a vállalati vagyon, ami után amortizációt fizettek.

A munkanélküliséget ugyan már a klasszikus közgazdaságtan sem tekintette veszteségnek, mert nem ismerték a munkanélküliek eltartási kötelességét. Arról pedig említést sem találhatunk a klasszikus közgazdaságtanban, hogy a munkaképesek foglalkoztatása a társadalom számára akkor is plusz jövedelem, ha kevesebb értéket termel, mint amennyi a foglalkoztatással járó költségeken felül még profitot is hoz.

Az osztálytársadalmak azért fejlődtek lassan, mert a munkaerejük jelentős hányadát nem tudták hasznosítani. Csak azok találtak munkaviszonyt, akik többet termeltek, mint a foglalkoztatásukkal járó költség és a munkaadó profitja. A tőkések csak azokat foglalkoztatták, akik a foglalkoztatásukkal járó költségeken felül számukra is jövedelmet termeltek. A tőkések érdeke ugyan megfelel az osztályuk érdekének, de a társadalom érdeke mindig az volt, hogy a munkaképes lakosság minél nagyobb hányada dolgozzon, akkor is, ha nem termel annyi költséget, mint amennyibe a munkaadónak kerül, és felette számára jövedelmet is biztosít.

Ki miatt lesz a következő válság?
Manapság számtalan egyensúlytalansággal találkozhatunk, amelyekből nehéz megjósolni, hogy melyik válthatja ki a következő gazdasági válságot. Kérdéses, hogy a gazdaságok fenntartják-e a jelenlegi jó teljesítményüket és a potenciális kockázatok idővel eltűnnek-e. Kellemetlen, hogy a globális gazdaság nagymértékben összefonódik és az egyes kockázati tényezők realizálódása könnyen más problémákat eredményezhet.
Ezt a követelményt békeidőben egyetlen tőkés társadalom sem tudta a munkaerő jelentős hányadának biztosítani. Ezért a tőkésosztály érdeke szemben állt a társadalom érdekével. Minden társadalom érdeke azt kívánta, hogy az is dolgozzon, aki ugyan nem termel a munkaadója számára akkora értéket, ami számára a kifizetett béreken felül profitot is biztosít. Az osztálytársadalmak ezért nem lehettek az egész társadalom érdekének védelmezői, mert csak azokat foglalkoztatták, akik nekik a foglalkoztatásukkal járó költségeknél nagyobb éréket termeltek. A társadalom érdeke pedig mindig akkor is az volt, hogy azok is dolgozzanak, akik kevesebb értéket termelnek, mint amibe a munkaadójuknak kerülnek. Ezt az ellentmondást csak akkor lehet legyőzni, ha azokat is bevonják az értéktermelésbe, akik kevesebb értéket termelnek, mint amennyi a munkaadójuk számára a költségein felül profitot is biztosít.

Ezt a feladatot először a bolsevik társadalmak oldották meg azzal, hogy a veszteséges vállatok működését a veszteségük megtérítésével biztosították. Ennek a megoldása csak az állami szektorban oldható meg. A szinte teljes foglalkoztatás azonban a többpárti demokráciában a magánszektorban megoldhatatlan.

Kínában azonban 27. éve ez működik. A gazdasági szektorok piacosítása után a veszteséges vállalatokat az állami vállalatok formájában megtartották, és finanszírozták a veszteségüket. Ami nyereséges, azt privatizálták, ami nem, állami vállalatok formájában megtartották. Náluk ez a megoldás sikeresen vizsgázott, mert változatlan szinten megmaradhatott a magas foglalkoztatás. Ezzel mintegy 200 millió ember munkahelye a veszteséges vállalatokban megmaradt. Az ezzel járó veszteség eltörpül annak előnyei mellett, hogy 200 millió ember nem vált tartósan munkanélkülivé.

A siker titka: egy amerikai Kínában
Az amerikai kávékonszern, a Starbucks immár hasít Kínában. Eddig 600 üzlete van Sanghajban – csaknem kétszer annyi, mint New Yorkban. Példátlan sikereit kemény kudarcok után érte el. Meg kellett tanulnia, hogyan lehet sikeres külföldi vállalat a világ legnépesebb országában.
Azt még senki sem számolta fel, hogy a magyar társadalomnak mennyibe került a veszteséges vállatok felszámolása. Óriási vagyon vált értéktelenné, és kétmillió ember vált tartósan munkanélkülivé. A veszteségtérítés csak az állami vállalatok fenntartásával oldható meg. A tőkéstulajdonos és az állami veszteségtérítés nem férnek össze. Csak az kaphat veszteségtérítést, akinek a munkaadója az állam. A kínai eredmények azonban azt mutatják, hogy nemcsak a kínai munkaerő viselkedhet puritán módon, de a nagyvállalati vezetők is, igaz, ehhez kínai szigorral kell fellépni a korrupció ellen.

Ezért ezt az írást kiegészítem azzal, hogy leállított vállalatok újraindítására pályázatot kellene meghirdetni azzal, hogy a leállított vállalat állami tulajdonban marad, a pályázó leírja, hogy mennyi veszteségtámogatást kér, és ezzel szemben mennyit keres az állam azzal, hogy munkahelyet teremt, vállalati vagyont ment meg. Vagyis tanuljunk a Kínai csodából, amivel 200 millió munkás munkahelye megmaradt, ezeknek nem munkanélküliségi segélyt fizet az állam, hanem a talpára állított vállalat fizet a költségvetésbe, nyugdíjalapba, társadalombiztosításba. A legnagyobb társadalmi kárt azonban elkerülhetik: amit a munkanélküliség azzal okoz, hogy a tartós munkanélküliek elfelejtik a szakmájukat és a munkából való megélést.

A privatizáció óta ugyanis nem találtam olyan veszteséges vállalatot, aminek a leállítása nem rontotta az állami költségvetést, és a vagyonvesztése nem csökkentette az állami vagyont. Kínát csodálni kell, nem azon botránkozni, hogy egypárti diktatúra maradt.

Szerző:

Kopátsy Sándor

Kopátsy Sándor
1922. február 27-én született Kaposváron. 1953 óta minden gazdasági reformprogramban részt vett, 1954-ben Nagy Imre számára is kidolgozott egy programot. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Tervhivatal és a Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszer mellőzött fekete báránya lett. Dolgozott a Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban, alapítója a Pénzügykutató Intézetnek. Eddig közel 30 könyve jelent meg. Hitvallása szerint napjaink fejlett társadalmában már nem a befektetett tőkén vagy az infrastruktúrán áll vagy bukik egy gazdaság sikere, hanem a képzett, tehetséges munkaerő mennyiségén. Az új szemléletű társadalom pedig olyan új közgazdaságtant igényel, ami a fizikai mellett a szellemi tőkével is számol – sőt egyre inkább előtérbe helyezi a tehetséget, a minőségi képzést és a szakértelmet.

Véleményvezér

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában 

A makulátlanság egy elengedhetetlen szempont Norvégiában.
Lengyelországnak jót tett a kormányváltás

Lengyelországnak jót tett a kormányváltás 

A lengyel gazdasági csoda nem három napig tart.
Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában

Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában 

Mindenképpen javítani kellene a finanszírozáson.
Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek

Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek 

A világgazdaság számai egyre javulnak, miközben a magyar államháztartás senyved.
Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben

Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben 

Tényleg ciki Brüsszelben az idegen nyelvet alig tudó magyar képviselők jelenléte.
Jó hír, mégsem pusztul el a világ

Jó hír, mégsem pusztul el a világ 

Sokan úgy gondolják, hogy addig létezik a világ, amíg vannak méhek.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo