Tavaly a versenyszférában a válság során elbocsátottak jelentős része újra munkához juthatott, az év folyamán - elsősorban az exportáló vállalkozásoknál - 73 ezer új munkahely keletkezett (az ipar 689 ezer főt foglalkoztat, 2011 májusában 29 ezer fővel többet, mint egy éve). A GKI szerint azonban több állás is keletkezett volna, „ha a (visszamenőleges) válságadókkal, a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításával, a „majd mi megmutatjuk" politikával nem hozták volna politikusaink a jelzett szektorokat (és ezen keresztül hazánkat is) kedvezőtlen helyzetbe." A magyarázat egyszerű: a válságadókkal sújtott vállalkozások az adót megpróbálták ellentételezni, akár elbocsátásokkal is, s összességében több ezer embert bocsátottak el.
A GKI szerint az adópolitikai változások elvettek az átlag fogyasztótól, hogy „a gazdagabbak még gazdagabbak lehessenek". A helyzet így nem javult, mivel „az előbbiek kevesebbet fogyasztanak, az utóbbiak viszont attól, hogy több pénzük lett, nem esznek többet, nem ruházkodnak többet, inkább megtakarítanak (törlesztik hiteleiket) vagy külföldön költik el többlet jövedelmeiket." Ez nem javít sem a válsággal küzdő építőiparon (112 ezer alkalmazott), sem a kereskedelmen (amely egyébként az egyik legnagyobb foglalkoztató 338 ezer fővel) - vonja le a következtetés a kutatóintézet.
Részmunkaidős munkahelyek?
2011. május végéig 9600 (nettó) új munkahely keletkezett átlagosan, decemberhez képest pedig 22 ezer (ebben már az újraindult, jellemzően részmunkaidős közfoglalkoztatás adatai is benne vannak). Ezen belül a versenyszféra (a költségvetési és a nonprofit szektoron kívüli foglalkoztatók) átlagosan 43 ezer munkahelyet hozott létre (december óta viszont csak 21 ezret).
„Úgy tűnik, hogy a jelenlegi adórendszerrel, támogatási politikával, EU forrásokkal ennél többre nem képesek (hiszen ne feledjük, igen dinamikus exportbővülés mellett gyakorlatilag stagnál az összlétszám). De nincsenek csodák: ha nincs piac, nincs munkahely sem. A belföldi piac stagnál, csökken, a hitelterhek megroppantják a háztartásokat, így, ha tehetik, inkább kevesebbet fogyasztanak. Ha nincs növekedés a belső piacon, akkor marad a kivitel, de ez is keresleti problémákba ütközik. S az is látszik, hogy a kivitelre termelők inkább tőkeigényes termelést folytatnak, s alig-alig kell új munkavállaló. S aki kellene, az beszéljen idegen nyelvet, legyen szorgalmas, értsen a szakmájához, tanuljon folyamatosan stb. Ilyen munkavállaló pedig egyre kevesebb marad. Pedig munkanélküli van bőven, de őket (látszat) közmunkaprogramok helyett képezni kellene, valódi ipari munkahelyi tapasztalatot kellene adni nekik. Az árokásás, az erdészeti tevékenység, de még a stadionépítés sem adja meg azokat a képességeket és gyakorlatokat, amelyekre a versenyszférának szüksége van. Így legföljebb 1 millió állami (jellemzően részmunkaidős, egy-két hónapig tartó, de a statisztikában szépen virító) munkahely lesz 10 év múlva. Ha lesz." - áll a pesszimista előrejelzésben.
