- Ön alig több mint egy éve még az asztal innenső oldalán ült, és nagyon erős szakmai érvekkel, az Informatikai Vállalkozások Szövetségével a háta mögött, sürgette az informatika szerepének erősítését a gazdaságban, a versenyképesség fokozása érdekében. Mit tudott tenni miniszterként annak érdekében, hogy ez a téma beépüljön a kormány gondolkodásába?

- Amikor egy országban autópályák épülnek, akkor mindenki az autópálya-építésről beszél. Amikor elkészülnek az autópályák, és mindennap közlekedünk rajtuk, akkor ez már nem olyan nagy ügy. Az információs társadalomnak is vannak olyan vívmányai, amelyekért nagyon sokat küzdöttünk - én személyesen is -, ilyen például a sokszereplős liberalizált távközlési piac vagy a több mint nyolcvanszázalékos mobiltelefon-penetráció. De idesorolhatjuk a harmadik generáció megjelenését is, s mára mindezek beépültek a mindennapjainkba.

Hadd osszam meg egy egészen friss élményemet: a minap kaptam kipróbálásra egy harmadik generációs UMTS-kártyát. Budapesten, az autóban ülve értékes tíz-tizenöt perceket tudok kihasználni azzal, hogy majdnem ugyanazzal a sebességgel internetezhetek, mint az irodámban. Nem kell ezek után már tengernyi mennyiségű papírt kinyomtatni, dossziékban magammal cipelni. Ha ezeket a hatalmas változásokat nem vesszük észre, melyek mindennapjaink életvitelét alapvetően megváltoztatták, akkor nem vagyunk igazságosak. Ugyanúgy elmegyünk az információs forradalom mellett, mint ahogy Magyarországon az elmúlt nyolc évben nem vettünk tudomást arról a gazdasági csodáról, mely évente több mint négyszázalékos növekedésben nyilvánult meg.

- Információs forradalmat említett?

- Meggyőződésem, hogy az információs társadalomnak néhány eleme: a mobiltelefónia, a szélessáv, az internetpenetráció és a számítógépek elterjedtsége tekintetében valóságos ugrás történt. Az információs társadalom honi fejlődésének azonban van egy másik, kevésbé pozitív oldala is. Az évezred elején, a világon nagyon sok helyen hatalmas lendülettel beindultak az elektronikus kormányzati, digitális közszolgáltatások. Magyarországon is 2001-ben, nagy késéssel, megmozdult valami: a kormányzati portállal kapcsolatos kezdeményezésre gondolok. Igazából 1998-ban kellett volna megkezdeni a kormányzat elektronizálását, hogy az évezred elejére készen álljon. Nagyon sok ország, például Szingapúr, Észtország, a skandináv országok már korábban felépítették az e-kormányzatukat.

- Ezekben a hónapokban vezetjük be az elektronikus közszolgáltatásokat.

- Úgy tűnik, most öles léptekkel megyünk előre. Tiszteletre méltó a tempó, de az eddigi lassúság okát érdemes elemezni. Többek között a többfejű informatikai irányítást okolom az időveszteség miatt. Az informatika ugyanis kicsit mindenkihez tartozik, miközben maga a vezérlés is két helyen történik. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, valamint a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára irányítása alatt levő téma azonban ugyanúgy tartozik a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz is, hiszen a piaci szereplők érdekérvényesítése ide koncentrálódik. De a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumnak is sok köze van hozzá. Nem sorolom tovább a tárcákat, mert mindegyik végez informatikai fejlesztéssel kapcsolatos munkát.

#page#

A téma nincs egy kézben tartva, összefogva. Nem tett jót az elektronikus kormányzat fejlődésének az sem, hogy az első Nemzeti Fejlesztési Tervben nem kapott prioritást az informatika, s a közszolgáltatásoknak sem jutott külön operatív program. De azért mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy aki járt mostanában okmányirodákban, tapasztalhatja az óriási különbséget a szolgáltatásban. A legnagyobb problémát azonban mégis abban látom, hogy a politikába, a közigazgatás kultúrájába nem szivárgott be az információs társadalom üzenete. A közigazgatás modernizációjával kapcsolatban még sokaknak nem jut eszébe, hogy az igazi megoldást az informatika alkalmazása jelenti. Miközben a versenyszférában, a bankszektorban, a termelő szférában, a szolgáltatásoknál egyértelműen ebbe az irányba megy a világ. Pedig a vállalatvezetők ma már alapvetően informatikai megoldásokban gondolkoznak, ha szervezetfejlesztést akarnak.

- Nem értik a közigazgatásban dolgozók, döntéshozók, mi a szerepe az informatikának?

- Az informatika nem cél, hanem eszköz. Ez valahogy nem megy át a közigazgatási szektoron. Félnek az informatikai eszközök használatától. Ennek kulturális gyökerei vannak. Hiszen az informatika a transzparencia lehetőségét hordozza. A számonkérhetőség, a mérhetőség, az utánkövethetőség lehetőségét, ami a hagyományos közigazgatási nómenklatúra érdekeivel nemegyszer ütközik. Ebből a kalitkából kell kitörnie a közigazgatásnak. Elkerülhetetlen a reformja, egy modern, hatékony, mérhető, az üzletből a hatékonysági szempontokat átvevő állam- és közigazgatás megteremtése. Ez pedig törvényszerűen nem valósulhat meg az információs társadalom eszközeinek fokozottabb igénybevétele nélkül.

A teljes interjú a Piac és Profit magazin novemberi számában jelent meg.