Nem nagyon lehet találni olyan fontos makroadatot a mai magyar gazdaságban, ami ne süllyedt volna kritikus szint alá. A gazdasági „Szentháromságon” (GDP, reálbér, infláció) túl, a kiskereskedelem és az államadósság területén produkálunk még szakmailag szinte elfogadhatatlan számokat, a beruházás és a foglalkoztatás szegmensekben pedig finoman szólva vegyes a kép. Egy azonban minden esetben rendíthetetlen, a kormánypropaganda, mely szerint minden a legnagyobb rendben van, ami ezenkívül esik az mindössze Brüsszel és Soros ármánykodásából következik. E témában már lassan ott tartunk, mint Oroszország, ahol a G7 beszámolója szerint képesek olyan papot találni, aki Sztálin elmebeteg gyilkolászásait is el tudja pozitívan magyarázni, majd ebből kiindulva meg is áldja a tömeggyilkos vezér emlékművét.

Az egyház sokat szenvedett Joszif Visszarionovics uralma alatt, de ennek köszönhetően sok mártírral és tanúságtevővel gazdagodott.

A legnagyobb bajt az egy éve tartó recesszió jelenti. Két mínuszos negyedév után beszélhetünk recesszióról. Ehhez képest mi már négy olyan negyedévnél tartunk, amikor csökken a nemzeti jövedelem. Nincs miből osztogatni és nincs miből fejleszteni. És ezt a borzasztó adatot nem Brüsszel vagy Soros György mondja, hanem egyenesen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ez tehát az immár hivatalos helyzet. 1995 óta mérik a GDP-t a ma is érvényes szabályok alapján, így kijelenthetjük, a magyar gazdaság történelemben hasonló zuhanásra még nem volt példa.