1. Ha nincs a pályázatban a pozíció neve
Ennek ellenére sokan rendszeresen kifelejtik az e-mailből a pályázás közbeni kapkodásban. De ne feledjük, a HR-es vagy a felkeresett cég gyakran épp több munkakörre is keresi a legmegfelelőbb jelölteket. Így aligha fognak találgatásokba bocsátkozni, hogy a pályázó a betölteni kívánt pl. 5-6 pozíció közül végül is melyikre szeretne jelentkezni. Többszörös túljelentkezést generáló álláshirdetéseknél ez fokozottan igaz – írta együttműködő partnerünk, a Monster.hu.
2. Aki tudatlanságot feltételez a másik oldalon
Az álláskeresők az összeszedettnek, kulturáltnak vélt pályázás jegyében például gyakran írják az elküldött e-mail végére zárszóként: „Kérem, kezelje pályázatomat/adataimat bizalmasan!”. Ám a megfontoltnak gondolt mondat gyakran inkább öngól, mintsem az asszertív kommunikáció jele. Egy profi HR-es számára a 2011. évi CXII. törvény alapján (személyiségi jogokra és személyi adatokra vonatkozó önrendelkezési és információszabadságról szóló tv.) is teljesen egyértelmű, hogy bizalmasan kell kezelnie a rábízott pályázói adatokat. Ez a kérés tehát valójában inkább úgy hangzik, mintha a pályázó az anyagaival foglalkozó szakember felkészültségét és korrektségét kérdőjelezné meg – amellett, hogy nem bízik meg benne.
3. Ha interjú után mailben, telefonon zaklatjuk a kiválasztási szakértőt
Emellett szintén sűrűn előforduló álláskeresői hiba a pályázás vagy az interjú után túl hamar és túl gyakran érdeklődni e-mailben/telefonon az eredményről. Az álláskeresők ilyenkor általában motiváltnak, élelmesnek és rátermettnek szeretnének tűnni – ám a HR-es ezt gyakran nyomasztó sürgetésként éli meg. Tipp: CV- küldés után a leghamarabb általában 1-1,5 hét, míg a személyes interjúkat követően is a legkorábban 3-4 nap elteltével tudnak érdemi információkat adni számunkra. Így nem nagyon van értelme előbb érdeklődni.
Időnként arra is van példa, hogy az álláskeresők kicsit modoros stílusban szeretnék kikövezni maguknak a kiszemelt pozícióhoz vezető utat. Jellemző fordulat ilyenkor az állásinterjúztatást egyébként kulturált stílusban megköszönő e-mailek túldimenzionálása. Az udvarias visszacsatolásnak általában semmi akadálya, és nem is veszik épp rossz néven a cégek. Ám az „Úgy örülök annak, hogy éppen Önnél voltam!” / „Nagyon jól éreztem ám magam az interjún!”, stb. túlzásoknak már semmi értelme. Sokkal inkább keltenek visszatetszést, mint váltanak ki szimpátiát a pályázó iránt.
5. Ha teljesen demotivált a jelölt a telefonos megkeresés során
A másik véglet már a totális pályázói érdektelenség és közömbösség állapota. Ilyenkor a jelölt egész egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ha a személyzeti tanácsadó vagy épp egy céges HR-es keresi fel egy egyébként általa korábban már megpályázott lehetőség miatt telefonon. Nem vet túl jó fényt vet a jelöltre, ha egy interjúra hívás végül kérdőjelekkel zsúfolt értetlenkedésbe torkollik. A legjobb, amit a pályázó a kínos helyzet kivédésére tehet, ha az álláskeresés időszakában álláskeresési naplóban vezeti, hogy mikor, hová és milyen pozícióra jelentkezett. Ezzel végeredményben sok kínos telefonbeszélgetésnek lehet elejét venni
6. A saját szerencsétlenséget a nyakába zúdítani
Kontraproduktív a HR-es nyakába zúdítani egy végeláthatatlan panaszáradatot több balul sikerült interjút követően ennek „tanulságairól”. Amellett, hogy nem visz előre a folyamatban, a legtöbb cég – még ha hivatalos nyilvántartást erről nem is vezet – azért pontosan észben tartja a megkérdőjelezhetően viselkedő, összeférhetetlennek tűnő pályázókat. Akik így nem meglepő módon fel is kerülnek a fejvadászok képzeletbeli feketelistáira.
