A kutatás szerint az üzemeltetési hiányosságok átlagosan napi egy órát vesznek el az ápolók idejéből, a betegek ellátásától. Rendszerint ők jelzik a műszaknak a hibákat, és ha a karbantartó éppen nem érhető el, nekik kell megpróbálni megoldást találni a helyzetre, például elzárni a főcsapot a vízfolyásnál, vagy újraindítani egy berendezést az intenzív osztályon. Rájuk hárul sokszor a felmosás is, ha egy beteg rosszul lett, vagy valami kiömlött, és épp nincsen takarító.

A házon belüli takarítással helyenként egyébként is gond van, részben a takarítóeszközök rossz állapota vagy a személyzet hanyag hozzáállása miatt, ami a kórházi fertőzések veszélyét is magában hordozza. Ahogy egy válaszoló jellemezte, nem mindegy, mivel mosnak fel, ráadásul „a takarítónő nem is mindig öltözik be, úgy megy be az izolált kórterembe, onnan viszi magával a fertőzést”.

A kutatásból az is kiderült, hogy egyre több kórház szervezi ki a takarítást, fertőtlenítést külső vállalkozónak, és ezekben az intézményekben lényegesen kevesebb problémát tapasztalnak, mint azok, akik saját – a legtöbbször létszámhiányos – takarítószemélyzettel dolgoznak.

A szemrehányást is az ápolók kapják

Az ápolószemélyzetnek nemcsak többletmunkát okoznak a hibák és a hiányosságok, hanem a betegek, valamint a hozzátartozók is nekik tesznek szemrehányást a kórházi állapotok miatt. „Fizikailag és lelkileg is nagyon rossz, mert az összes csapás a nővért éri, a beteg nem az orvosnak szól” – mondta egy ápoló.