Nem csak tartoznak
A Moody's által rendszeresen összeállított amerikai és európai hitelfolyamat-elemzések hétvégi kiadása szerint a "mostani pánik közepette" a piaci szereplők rendre átsiklanak azon tény felett, hogy az amerikai háztartások összesített nettó vagyona 2007 első negyedében 56 200 milliárd dollár volt, több mint a négyszerese a 12 900 milliárd dolláros lakossági adósságállománynak.
A lakóingatlanok nemzetgazdasági szintű összértéke 20 800 milliárd dollár volt, több mint a kétszerese a kint lévő 9800 milliárd dollárnyi lakossági jelzáloghitel-tömegnek, áll a Moody's elemzésében. (Ebből a szempontból a magyar jelzálogpiacnak van hova fejlődnie...)
A Bloomberg szerint a törlesztési nehézségekkel küszködő, nem elsőrendű amerikai jelzálogkölcsön-adósok száma 8,5 millió, az érintett kintlevőségek összege 1400 milliárd dollár.
Ingatlanpiaci buborék
Az EIU által Londonban kiadott átfogó helyzetértékelés szerint azonban a jelenlegi, 20 ezer milliárd dollárt meghaladó összesített amerikai lakóingatlan-érték az elmúlt kilenc évben végbement 12 ezer milliárd dolláros piaci értéknövekedéssel alakult, ki, és az ilyen értékbuborékoknak "csaknem mindig sírás a vége".
Az EIU szerint a korábbi időszakokban az ingatlanbuborékok kipukkadásának hatásai rendre a hitelezők és hitelfelvevők saját országának határain belül maradtak, nem így azonban ezúttal: a befektetők az egész világon igyekeztek szeleteket kihasítani maguknak az amerikai ingatlanpiacból, amely a "világ legnagyobb gazdaságának leggyorsabban növekvő szektorává vált".
A befektetési bankok értékpapírosították és világszerte árulni kezdték a magas kockázatú - nem elsőrendű, "subprime" - amerikai jelzálogpiachoz kötődő adósságpiaci termékeket is, gyakran biztonságosabbnak tartott kötelezettségekkel "egybecsomagolva", és a befektetők mindenhol "zabálták" ezeket a termékeket, áll az EIU elemzésében.#page#
A ház szerint az elmúlt évek jelentősen csökkenő vagyonérték-volatilitása és az ehhez járuló árnövekedés, valamint a fejlett ipari országok alacsony kockázatú szuverén adóssága által ígért gyenge megtérülés mind vonzóbbá tette a kockázatos befektetési konstrukciókat, miközben a piac "félreárazta" a kockázatot.
Kockázat és áresés
Az elemzés szerint most a legnagyobb piaci és világgazdasági kockázat - amely nemcsak a pénzpiacot, hanem a reálgazdaságot is fenyegeti - a kockázatos konstrukciók hirtelen átárazódása, amelyben minden elképzelhető befektetési termék - részvény, cég- és államadósság, nyersanyag, sőt, a műalkotások is - új, alacsonyabb árszintre áll be.
Az EIU három fő forgatókönyvet vázolt fel a várható fejleményekről. A "központinak" nevezett forgatókönyv, amelynek a ház 60 százalékos valószínűséget ad, a legkedvezőbb: eszerint a vezető jegybankok hathatós beavatkozásai közepette rendezett formában zajlik a befektetői kockázatleépítés az adósságpiacokon, és a világgazdasági hatás enyhe marad.
A második, "fő kockázati forgatókönyvnek" nevezett lehetséges eseménysor bekövetkezte esetén, amelynek az EIU szerint 30 százalék a valószínűsége, az Egyesült Államok gazdasága recesszióba süllyed, ami még nagyobb jelzálog-törlesztési nehézségekkel, vállalati csődök sorával, és a bankhitelek reálgazdasági kihatású, szigorú "adagolásának" bevezetésével járna.
Legrosszabb esetben
A harmadik, legrosszabb forgatókönyv, amelynek az EIU 10 százalékos bekövetkezési valószínűséget ad, globális rendszerszintű pénzügyi válságot vázol fel, bankcsődökkel, piaci árzuhanásokkal és széles körre kiterjedő fizetésképtelenséggel.
Az EIU szerint a pénzügypolitikának kulcsszerepe lesz annak meghatározásában, hogy melyik forgatókönyv valósul meg. Sokan azt szeretnék, ha a jegybankok agresszív mértékben és gyorsan csökkentenék kamataikat. A központi bankok azonban nehéz választás előtt állnak: nyilván nem akarnak olyan színben feltűnni, hogy "a morális hazardírozást" bátorítják a kockázatos tétekre fogadó befektetők és spekulánsok kisegítésével, áll az elemzésben.
