„Nagyon fontos, hogy milyen a küldő ország jogszabályi környezete. Ha az egy jó, alaposan átgondolt szabályozás, akkor vélelmezhető, hogy a munkavállalók kitöltik a szerződésüket a fogadó országban.  Döntő tényező, hogy mekkora költséggel hozható és foglalkoztatható a külföldi munkavállaló itthon. Egyes országok kormánya meghatároz egy minimum összeget, ami alatt nem javasolják a munkavállalóknak a külföldi munkavállalást. Ha ez az összeg olyan mértékű, amit egy magyar cég már nem tud megfizetni, akkor az adott ország eleve kiesik a körből” – osztja meg tapasztalatait a Jobtain szakértője.

Hozzáteszi:  lényeges, hogy a külföldi munkaerőt biztosító országból érkező dolgozók bérigénye harmonizáljon a magyar lehetőségekkel.  Döntő szempont, hogy milyen a kommunikáció nyelve, a képzés szintje az adott országban. Egy többnyire mezőgazdasággal foglalkozó nemzet állampolgárai egy ipari környezetben, termelésben nem biztos, hogy megfelelően tudnak teljesíteni és nem is érzik jól magukat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vallási és kulturális szokások összeegyeztethetőségét sem. Sőt, olyan kritériumokkal is számolni kell, hogy például a termelésben bizonyos testmagasságnak is meg kell felelni.  Kiemelten érdemes vizsgálni a fluktuáció mértékét az adott nemzet dolgozói között, illetve, hogy milyen erős az érdekképviseletük, hiszen ez támasztja alá, hogy nincsenek magukra hagyva a dolgozók külföldön sem.

„Mindezeket a szempontokat vizsgálva jutottunk oda az elmúlt 2 év alatt, hogy a Fülöp-szigeteki kormánnyal, konzulátussal és a munkavállalókkal is Magyarországnak nagyon jól működő kapcsolata alakult ki. Vannak olyan nemzetek viszont, akik nem annyira váltak be. Dolgozóik hamar el is tűntek, illetve jelenleg gyorsan csökken a számuk” – mondja Mihályi Magdolna.