Lengyel Csaba, a Szegedi Tudományegyetem diabetológiai munkacsoportjának vezetője elmondta, az analóg inzulin az emberben termelődő inzulin szerkezetileg módosított változata. Az ilyen készítmények kifejlesztésének célja az volt, hogy a cukorbetegek számára az élettani viszonyokhoz minél inkább hasonlító terápiát biztosítsanak.
Az analóg inzulin egyik típusát a hosszú hatású készítmények alkotják, amelyek egyenletes, elhúzódó felszívódásúak, feladatuk az alap inzulinszint biztosítása. Alkalmazásuk csökkenti az éjszakai hipoglikémia, az alacsony vércukorszint kialakulásának veszélyét.
Az ilyen készítményeket elegendő naponta egyszer beadnia a páciensnek – tudatta a professzor.
A másik típusba a gyors hatású inzulinok tartoznak. Ezek a gyors felszívódású készítmények közvetlenül az étkezés előtt alkalmazhatók, ugyanakkor hatásuk is rövidebb ideig tart.
Használatukkal el lehet csúsztatni az étkezéseket, rugalmasabb életmódot tesz lehetővé a betegeknek – közölte a szakember.
Lengyel Csaba rámutatott, a modern inzulinterápia ugyanakkor nemcsak a páciensek életminősége, hanem a betegbiztonság szempontjából fontos, csökkenti az akár életveszélyes állapottal járó hipoglikémia kialakulásának veszélyét, és mérsékli a testsúlynövekedés kockázatát is.
A betegeknek nem kell naponta ötször, hatszor étkezniük annak érdekében, hogy a normál tartományban tartsák vércukorszintjüket.
A korábbi előírások szerint az inzulinterápiára szoruló cukorbetegek ellátását humán inzulinnal kellett kezdeni és csak bizonyos esetekben – például gyakori hipoglikémiás események miatt – lehetett áttérni az analóg inzulinra. Emellett az anyagcsere-értékek romlása esetén vissza kellett állni a hagyományos terápiára – tudatta az egyetemi tanár.