„Nem szeretném azt az érzetet kelteni, hogy jött egy szakértői csapat és elfújta a válságot" - kezdte a világgazdaságot és Magyarországot sújtó válság összevetését Oszkó Péter. Egy olyan nyitott gazdaságban, amelynek a saját vállalati szférája komoly hatékonyság és versenyképességi problémával küzd, hiba a belső fogyasztásra alapozott növekedés útját választani, mert ez importfogyasztásra ösztönöz, fizetési mérleghiányt okoz - értékelte a több cikluson átívelő gazdaságpolitikai hibákat a válsághoz vezető út elemzése során. Oszkó szerint 2001-ben még jól tartható növekedési modellt mondhattunk magunkénak, amely a régióban is kiemelkedő volt.

A 2000-es évek azonban új kormányzati irányt hoztak: a belső fogyasztásra alapozott növekedést választotta a politika, melynek hatására megnőtt a fogyasztás és a lakossági hitelfelvétel. Ezt csak tetézte a 2002-es kormányváltást követő béremelés a közszférában. Mindössze 4%-os növekedés, csökkent versenyképesség, növekvő államadósság, magasan tartott alapkamat, drága finanszírozás, drága munkaerő - sorolta a gazdaságpolitikai problémákat a szakértő. Eközben a régióban - itt elsősorban Szlovákiát hozta fel példaként - nem volt ritka a kétszámjegyű növekedés az exportkonjunktúrára alapozott, kkv-szektort is versenyképességre ösztönző gazdaságpolitika és a strukturális reformok hatására.

Mi már megtettük, amit másoknak is meg kell majd

Oszkó Péter szerint 2006-ra a politikai döntéshozók már kellő belátással bírtak, azonban a legkevesebb politikai kockázattal járó rendszerekhez nyúltak hozzá. A költségvetési lyukakat betömni hivatott adóemeléssel azonban nőtt az adócentralizáció, tovább csökkent a versenyképesség. Az olcsó devizahitelek miatt az eladósodás sem állt meg: a magánszférában folytatódott, nem az államháztartás, hanem a bankok finanszírozták külső forrásból. Az importfogyasztás tovább rontotta a folyó fizetési mérleg hiányát: 2008-ban egy versenyképességében, jövedelemtermelő képességében sérült, jelentős államadóssággal bíró, és a magánszektorban is eladósodott országot talált meg a válság.

Oszkó szerint akkora pofont kapott a válsággal az ország, hogy olyan, a rövid távú politikai népszerűséget félre tévő lépésekre volt szükség, mint a családtámogatás, a nyugdíjrendszer átalakítása, illetve a „választási költségvetés" 1994 óta élő gyakorlatának félrerakására. „Az államháztartás átalakítása során mi most hajtjuk végre azt a korrekciót, amelyet a régióban másoknak is végre kell majd hajtani. A válságot követő konjunktúrából jól jöhetünk ki, mert mi elvégezzük azt a nehéz házi feladatot, a többieknek majd azzal kell kezdenie a fellendülés időszakát" - véli Oszkó.

Ne a leépítés legyen az egyetlen út

Az államadósságot csökkentő, a belső fogyasztást kontroll alatt tartó, az exportot támogató politika eredményei az idei számokban már körvonalazódnak a pénzügyminiszter szerint, azonban a közhangulatot mégis a foglalkoztatás kérdései határozzák meg. Oszkó szerint a kívánatos irány, hogy váljon olcsóbbá a munkaerő, így ne a leépítés legyen az egyetlen út a vállalkozók előtt. A magyar munkanélküliség Európa átlagát éri el, az EU átlagát jóval meghaladó visszaesés mellett - ez kedvező jel a strukturális döntéseket illetően. Oszkó arra a kérdésre, hogy mi a magyar növekedés akadálya, mégis egyértelműen a foglalkoztatást jelölte meg. Szerinte az elmúlt tíz év politikája nem hatott kedvezően az aktívak és inaktívak arányára, amely óriási versenyképességi hátrányt jelent.

„Idősebbek, kisgyerekesek, illetve a képzettség, hosszú ideje munkatapasztalat nélküli tömegek" - sorolta fel a legsérülékenyebb csoportokat a pénzügyminiszter. Ha a munkaerőpiac keresne is többletfoglalkoztatást, hiába, ha a képzetlen tömegek, a strukturális válság miatt nem talál. „Nem kerülhető el a precíz, műtéti pontosságú állami beavatkozás a munkaerőpiac strukturális problémáinak orvoslására" - véli, ezért 100 milliárd forintnál is többet költenek az „Út a munkába" programra a szükséges képzettség és munkatapasztalat biztosítása érdekében. Csökkenteni kell a foglalkoztatás terheit, mert a lehető leginkább versenyképtelen kombináció, hogy magas újraelosztás mellett a munkát adóztatjuk meg leginkább. Oszkó úgy véli az egyensúly javulása önmagában is jó hatással lesz a munkaerőpiacra is, hiszen a költségvetési egyensúly maga is versenyképességi tényező.

Oszkó Péter hallgatói kérdésre válaszolva elmondta, nehéz dolga lesz a következő kormánynak is. Ugyan nem lesz gazdaságilag a maihoz hasonló mértékben visszahúzó tényező a válság, de ez az emberek válságtudatát is csökkenti, irreális elvárásokat is megfogalmazva a politikával szemben, amely egy négy éves ciklus tekintetében komolyabb felelősséggel jár a választók irányába, mint egy rövid távú válságkezelő program.

Megszűnt a pusztítás állami monopóliuma

Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója szerint a világban tapasztalható biztonsági kockázatokat meghatványozza, hogy jelenleg olyan fejlődési utat kíván bejáratni mind a nyugati politika, mind a gazdasági-kulturális globalizáció a fejlődő világgal, amelyeket maga is több száz év alatt tett meg. A szovjet rendszer létezése alatt sok tekintetben egyszerűbb volt a világ: mindenki demokráciában akart élni. Ma egymás mellett létezik számos alternatív rendszer, amelyek között a nyugati kapitalizmus csak egy a lehetséges berendezkedések közül, és sokak számára nem a legkívánatosabb. Itt nem csak az iszlám államok létére utalt a biztonságpolitikai szakember, hanem a döbbenetes növekedési potenciállal bíró kínai államkapitalizmusra is.

Gyarmati szerint a szuverén államok létéből, kölcsönös elismeréséből fakadó ún. vesztfáliai rendszer felbomlása után tovább növeli a biztonsági kockázatot, hogy nincsen hatékony, „mindentudó" nemzetközi eszközrendszer a kezünkben a konfliktusok kezelésére. „2001. szeptember 11-én megszűnt a pusztítás állami monopóliuma" - fogalmazott a nagykövet. Nemcsak, hogy posztmodern és premodern államok élnek egymás mellett, de világpolitika-formáló tényezővé váltak az olyan hatalmas befolyással bíró szervezetek is, mint a terrorcsoportok, vagy bűnszervezetek. Az elemző itt a terrorizmus és a bűnözés kapcsolatára is rávilágított: adatok szerint például a nyugat-balkáni bűnszervezetek kezében akár 2 milliárd euró, bármikor, bármilyen célra mozgósítható szabad készpénz is lehet, nem beszélve arról, hogy flottájuk szervezettebb, mint a környező államoké.

Gyarmati szerint azonban könnyen zsákutcás lehet a nyugati világ erőszakos és leegyszerűsítő stratégiája, amely az „elmaradott" kelet és dél minden áron történő demokratizálást célozza meg. „Nem biztos, hogy az afgán nők akarják azokat a jogokat, amelyeket a nyugati világ deklarál számukra" - érvelt a szakértő. A szakember szerint - a sok szempontból a Nyugat-Római Birodalomhoz hasonlító - Európa számára az a legfontosabb, hogy viszonylag szilárd értékrendet alakítson ki, „még ha nem az uborka kívánatos méretében is kell megegyeznie a tagállamoknak", és ezt folyamatosan egyeztesse az USA-val.