A 2010-es évek elején még a V4-es mezőny legalacsonyabb ráfordítási szintje jellemezte a hazai úthálózat-fejlesztést. Ezt követően a 2017-2021 közötti időszakban V4-es összevetésben kiemelkedően sok forrás jutott az út-infrastruktúrára hazánkban, majd 2020-tól kezdve erős forrásszűkülés figyelhető meg. 

Az állam közúti költéseinek mindössze 28 százalékra irányult a meglévő úthálózat karbantartására, míg a maradék 72 százalék beruházásokra (új utakra) ment. Az elmúlt 16 év közlekedésfejlesztési politikáját főként a nagyvolumenű beruházások, azaz a gyorsforgalmi utak bővítése és fejlesztése jellemezte, így az alsóbbrendű és mellékutak állapotának javítására kevesebb hangsúly jutott. Ennek oka, hogy az új fejlesztésekre könnyebben lehetett EU-s forrásokat kapni, illetve a nagyobb volumenű projektek esetében a beruházói szempontból potenciálisan kedvezőbb árazás is növelhette a kivitelezői étvágyat, illetve a nagyobb cégek számára a nagyobb fejlesztések kedvezőbbek lehettek, mint a sok, apró felújítás. 

Az elmúlt évek tőkeintenzív közlekedésfejlesztési politikájának eredményei a hazai úthálózat aggregált mutatóiban is tükröződnek. A Magyar Közút adatai alapján a hazai úthálózat 2013 óta mintegy 1400 kilométerrel bővült, amelyből hozzávetőleg 330 kilométer autópálya. Az infrastruktúra minőségi megoszlása ugyanakkor továbbra is komoly kihívást jelent: 2013-ban a teljes úthálózat 49 százaléka tartozott a legalacsonyabbnak számító „rossz” burkolatállapotú kategóriába, és ez az arány 2025-re alig (43 százalékra) mérséklődött.