A jó minőségű útszakaszok hossza 2013 óta 7000 km-rel nőtt. 2010-2020 között a KÖZOP és az IKOP programok keretében ehhez jelentős EU-s forrás érkezett (a 11,5 tonna teherbírású útszakaszok kialakítása érdekében). Ezzel együtt is az alacsony minősítésű utak aránya változatlanul domináns, a második legrosszabb állapotú (nem megfelelő) szakaszok összhossza a 12 éves időszak alatt mindössze 1000 kilométerrel csökkent, így jelenleg az összes út 43 százaléka rossz, 8 százaléka nem megfelelő, 12 százaléka pedig csak tűrhető minőségű.
Ahhoz, hogy az úthálózat legalább a megfelelő állapotot elérje összességében 9390 milliárd forintot meghaladó forrásra lenne szükség mai árakon. Amennyiben egy 10 éves program keretében valósulna ez meg, úgy évente a 2026-os költés közel 6,3-szeresére lenne szükség. De ekkor a ma még megfelelő utak egy része is leromlana, azaz a fenti érték egy alsó becslésnek tekinthető.
Összességében az új kormányzat előtt álló fő feladat a rossz állapotú utak feljavítása és a meglévő infrastruktúra megfelelő karbantartása. Ezenfelül ebben fontos lépés a közlekedési szektorban az uniós szinten is kiemelkedő GDP-arányos költés hatékonyabb felhasználása. A magas ráfordítási szint ellenére nem történt érdemi minőségi áttörés a teljes úthálózaton, így a mellékúthálózat burkolat állapota változatlanul döntően a „rossz” minősítési kategóriába tartozik. A közlekedéspolitika elsődleges feladata ezért a jövőben nem az új, tőkeintenzív hálózati elemek kiépítése, hanem a meglévő, leromlott állapotú fő- és alsóbbrendű úthálózat célzott és szisztematikus felújítása lenne, mivel a hazai autópálya-hálózat kiterjedtsége a régiós mezőny egyik éllovasa, az utak mennyisége és a gyorsforgalmi lefedettség így már most is kiemelkedő.
