A gazdasági realitások azonban a megszerezhető órabéreknél kezdődnek. A WHC adatai szerint a 2026-os szezonban a kereskedelemben jellemzően 2200 és 2400 forint közötti bruttó órabérekkel találkozhatnak a fiatalok, míg a vendéglátásban és a fesztiválokon ez az összeg a 2800 forintot is elérheti. A szellemi munkák és gyakornoki pozíciók 2300 forinttól indulnak, de speciális nyelvtudással a 3000 forintos határt is átléphetik.

Azt látjuk, hogy ha egy fiatal valóban dolgozni szeretne, a földrajzi területtől és a vállalt műszakoktól függően havi bruttó 323 ezer és 420 ezer forint közötti összeget is hazavihet. Ez Budapesten még mindig feszített tempót igényel az albérlet árak mellett, de a vidéki egyetemi városokban havi 50-60 órányi munkával már reálisan megteremthető a lakhatás alapja – hangsúlyozta Margitics Ákos, a WHC szövetkezeti-szolgáltatás üzletágának (WHC Family, Senior, Student) vezetője.

A WHC adatai szerint a legnagyobb igény idén is a turisztikai és kereskedelmi szektorban várható a diákmunkások iránt, de jelentős elmozdulás látszik a logisztika, a gyógyszeripar és az autóipar irányába is. Az utóbbi területeken a tartós munkaerőhiány miatt a vállalatok egyre inkább nyitnak a diákok felé, akiket már a gyártási folyamatokba és a csomagolásba is aktívan bevonnak.

„A diákmunkára ma már nem érdemes csupán a nyári szabadságolások vagy a felmerülő szezonális munkák miatt kialakult létszámhiány gyors tűzoltásaként tekinteni. A cégeknek fel kell ismerniük a stratégiai jelentőségüket is, hiszen a legdrágább munkaerő továbbra is az, amelyik hiányzik a rendszerből. Azok a munkáltatók, akik már a diákmunka alatt mentális biztonságot, támogató mentorálást és valódi szakmai iránytűt mutatnak a fiataloknak, nem csupán az aktuális feladatokat oldják meg, hanem a potenciális jövőbeni, elkötelezett munkatársaik hűségét alapozzák meg” – tette hozzá Margitics Ákos.