- Tény, amit senki nem vitat: az ipari forradalom óta, de inkább az utóbbi 150 évben a légkör szén-dioxid-tartalma 30 százalékkal megnövekedett. A szén-dioxid az egyike azoknak a gázoknak, amelyek az üvegházhatást kiváltják, s 52-54 százalékban okolható az átlaghőmérséklet emelkedéséért. Eltérőek a vélemények, miért van ez? Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy alapvetően emberi tevékenység következtében állt be ez a helyzet. Az utóbbi 150 évben kezdődött és terjedt el a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása. Az utóbbi száz évben az emberiség létszáma másfélmilliárdról több mint hatmilliárdra növekedett. Az utóbbi száz évben irtotta ki az emberiség az erdők 30 százalékát. A kevesebb növényzet kevesebb szén-dioxidot köt le a levegőből. Az utóbbi 50-100 évben építette be az ember a föld felszínét épületekkel, utakkal, egyebekkel, amihez rendkívül nagy mennyiségű cementet használt fel. A cementgyártás során karbonátos kőzetet termikusan bontanak, kalcium-karbonátos dolomitos kőzeteket. A termikus bomlás után rendkívül sok szén-dioxid szabadul fel.
Az emberi tevékenység természetesen nem csak a légkört befolyásolja. Az is tény, hogy a Föld felszínének átlaghőmérséklete az utóbbi száz évben 0,6-0,7 Celsius-fokkal megnövekedett. Egyébként a Föld átlaghőmérséklete 15 fok körül van, Magyarországé 11 fok. Emelkedés esetén megváltozik a hidrológiai ciklus és az energetikai folyamatok is. Több víz párolog el, ami nem marad fönn, hanem lehullik. S nem szépen, egyenletesen földrajzilag és időben, hanem egyre szélsőségesebb formában: jellemzőek az özönvízszerű esők, amelyek falvakat mosnak el. Megszaporodtak a szélsőséges időjárási események, és azok intenzitása növekedett. Az emberiség felismerte ezeket a problémákat, a klímapolitika már megkerülhetetlen gyakorlata az országoknak és a globális szervezeteknek. Két alappillérre épül a klímapolitika. Az egyik a csökkentés, tehát az emberi tevékenységek miatt a légkörbe jutó üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, vagy/és a szén-dioxid-lekötés növelése erdőtelepítéssel. A másik alappillér: a klímaváltozáshoz, a szélsőséges meteorológiai eseményhez való alkalmazkodás. A csökkentésről ma kell intézkedni, azonnal korlátozni, ami nem könnyű dolog, mivel jótékony hatása legjobb esetben csak 30-40 év múlva érzékelhető.- Van annyi időnk? Egyes vélemények szerint az éghajlati változások felgyorsultak, nem lineárisan változnak.
- Egy vállalatnak most kell árbevételt produkálni, s a mostani befektetését nem 30 év múlva, akár jobb időjárási viszonyok közepette, akarja realizálni. Az alkalmazkodásra emiatt nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a kormányoknak. Ha most cselekszünk, megelőzhetjük a nagyobb bajokat. S ha a baj bekövetkezik, nagyon hatékony elhárításra kell képesnek lennünk. Az árvíz példájával érzékeltetve: megelőzés az, ha megfelelő, jól karbantartott gátrendszer áll rendelkezésre, elegendő kapacitású víztározók épülnek a felesleges víz leengedésére. Ha már védekeznünk kell, nagy baj van. A mozgósítás technikai, emberi összefogást igényel. Magyarországon egyébként a védekezés a legjobban szervezett. Szervezetten törődni kell azzal is, hogy összedőlnek házak, vetések semmisülnek meg, emberek halnak meg, állatok pusztulnak el. A kárt szenvedettek számára normális, új életfeltételeket kell teremteni. Itt belép a szociálpolitika, a szolidaritás, a társadalmi összefogás.
- Rendszerszemlélettel, minden mindennel összefüggésben kell gondolkodni és cselekedni.
- 2003-ban indult a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia közös, hároméves kutatási projektje. A VAHAVA-projekt - Változás-Hatás-Válaszadás - néven ismertté vált kutatás, A globális klímaváltozás hazai hatásai és az arra adandó válaszok éppen azt a módszertant követi, hogy a nagyrendszereket szintetizálja, interdiszciplináris és multiszektorális. A cél az volt, hogy elsősorban a kormányzati, politikai, gazdasági és önkormányzati döntéshozók figyelmét keltse fel, jelezve a klímaváltozás hatásaira való felkészülés társadalmi, gazdasági, természeti és környezeti feladatait. Természetesen nagyon fontos a lakosság szerepe is a felkészülés folyamatában. A kutatás elsősorban az alkalmazkodásra tette a hangsúlyt. A csökkentés rendeletileg viszonylag könnyebben szabályozható. Az alkalmazkodás nagyon sok területet ölel fel: érinti a természetvédelmet, az agrár-, az erdő-, a vízgazdálkodást, az energetikát, a közlekedést, az infrastruktúra-fejlesztést, a közegészségügyet, a katasztrófavédelmet, a közgazdasági, jogi szabályozást, a tudatformálást, a nevelést.
Három évet kaptunk a projekt kidolgozására, s évi 35 millió forint támogatást. Ilyen rövid idő alatt és ilyen kevés pénzből nem lehet alapvetően új felfedezéseket tenni. De az elmúlt 25-30 év alatt nagyon sok kutatási és gyakorlati eredmény született a világban, mely tudást integráltuk a kutatásunkba. A meglévő tudások szintézisére törekedtünk. Ez a szintézis azonban új szellemi produkciót jelent. Több száz kutató vett a munkában részt. Regionális szakértői konferenciákon véleményezték a VAHAVA-t. Már a zárókonferencián is túlvagyunk. A kiosztott Kék füzetben a legfontosabb megállapítások szerepelnek. A VAHAVA-jelentés az év végén jelenik meg könyv formájában.
