Ezek a legfőbb megállapításai annak a felmérésnek, amelyet a KPMG Consulting végzett az iparág hazai cégei között. Ez az első átfogó iparági elemzés hazánkban arról, hogy az ellátásilánc-menedzsment (Supply Chain Management – SCM) elmélete hogyan valósul meg a gyakorlatban. A KPMG szakértői 2001. november 6-án a cég székházában ismertették a felmérés főbb megállapításait a résztvevő cégekkel.

A KPMG tanácsadói az élelmiszeripari és higiéniai termékeket gyártó és forgalmazó, illetve ezek kereskedelmével foglalkozó iparág (Fast Moving Consumer Goods – FMCG) 74 hazai vállalatánál elemezték az ellátásilánc-menedzsment gyakorlatát. (A vizsgált cégek közül 30 cég a legnagyobb 200 hazai vállalat -Top 200- körébe tartozik.) A felmérés célja annak megállapítása volt, hogy a szektor vállalatai milyen mértékben működnek együtt az ellátási lánc területén, milyen informatikai támogatásokat, illetve teljesítménymutatókat használnak. Először a cégek logisztikai és felsővezetői értékelték a KPMG kérdőíve alapján saját SCM-gyakorlatukat, majd a válaszokat a tanácsadók további 13 iparági szegmensre lebontva összegezték.

Az együttműködést vizsgálva kiderült, hogy a megkérdezettek pozitívan ítélik meg kapcsolatukat tíz legnagyobb beszállítójukkal, illetve vevőjükkel, bár a beszállítókkal kialakított viszonyt egyértelműen jobbnak tartották, mint a vevőkkel kialakított kapcsolatot. A vevők bevonásának mértéke a kereslettervezésben a legerőteljesebb, míg a beszállítókkal a beszerzési igények tervezésében a legszorosabb az együttműködés.
A válaszadók jelentős többsége elégedett vállalatuk ellátási láncának struktúrájával (84%-uk szerint az támogatja a vállalati stratégia megvalósítását), és a cég belső együttműködésével (82%-uk szerint a részlegek együttműködése lehetővé teszi az ellátási lánc optimalizálását).
Nagyobbak az eltérések az SCM informatikai támogatottságában.

A vállalatok 62%-a használ valamilyen Integrált Vállalatirányítási Rendszert (Enterprise Resource Planning – ERP), a Top 200-as cégek esetében ez arány még magasabb, 83%. Ugyanakkor 38%-uk nem használ integrált, operatív rendszert, ennek egyik legfőbb oka az, hogy a válaszadó kis- és középméretű cégek inkább szigetszerű megoldásokat alkalmaznak. Jelentős a különbség az egyes szegmensek között is: a konzerv- és egyéb élelmiszer-, a higiéniai termékek, a húsfeldolgozás és a kereskedelem szegmensben az ERP-rendszert használók aránya magasabb 80%-nál, míg a tejtermék- vagy a malom- és sütőiparban 30% alatti. Az ERP rendszerek közül piacvezető alkalmazás az SAP R/3 31%-os részesedéssel, a többi rendszer, a Scala (6%), a JD Edwards (5%), a BPCS (5%), az Apollo (5%), a PRISM (5%) egyike sem tudta megközelíteni az SAP-t. Igen sokan használnak ugyanakkor saját fejlesztésű vagy egyedi rendszereket.

Az ERP rendszereket kiegészítő, úgynevezett Fejlett Tervezési Rendszerek (Advanced Planning Systems) alkalmazása már jóval ritkább: a cégek 17%-a százaléka használ tervező, döntéstámogató megoldásokat (a Top 200-as cégek 33%-a). A piacvezető alkalmazás egy középkategóriás rendszer, a SKEP, a nagy APS rendszerek (i2, Manugistics, SAP APO) közül egyedül a Manugistics-nek van hazai referenciája.
A legnagyobb kihívásnak az informatikai rendszerek integrálása bizonyult: a cégek és partnereik közötti IT-integráció alacsony fokú, a válaszadók 88%-a az “egyáltalán nem”, vagy a “korlátozottan integrált” kategóriát jelölte meg. Jobb a helyzet a cégeken belül: ott a többség részben (57%) vagy teljesen (13%) integráltnak tartja a rendszert. A vállalatok e-Business kezdeményezései többnyire a vállalatok közötti együttműködést -B2B- (32%), illetve az Intranet alkalmazását (37%) célozzák. A megoldásokat leginkább az információk közzétételére, kommunikációra és a tranzakciók feldolgozásra használják.

Az ellátási lánc hatékonyságának biztosítása szempontjából fontos a teljesítmény rendszeres mérése , ezen belül is elsősorban olyan versenytényezőké, mint a gyorsaság, a rugalmasság, a minőség és az ár. A beszállítók teljesítményének mérését szolgálják a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások. A felmérés szerint a cégek ezért beszállítóikkal szerződésben rögzítik a még megengedhető minőségi hibák arányát (a cégek 90%-ának van ilyen szerződése legfontosabb beszállítóival), és a mennyiségileg pontos szállítások arányát (a cégek 84%-a rögzíti ezt is). Az időben pontos szállítások arányát, a rendelésteljesítési rátát és a számlapontosságot valamivel kevésbé kritikusnak vélik a válaszadók, azonban az átlag ezek esetében is 75% fölött volt.

A szektorban a vevők kiszolgálási szintje igen magas – főként a kiélezett versenynek köszönhetően a mennyiségileg, illetve időben pontos szállítások aránya egyaránt 94%, ami megfelel a nemzetközi átlagnak.
A felmérés szerint az iparág cégei a hatékony készletgazdálkodást tekintik az ellátási lánc eredményes menedzselése egyik legfontosabb elemének. Bár a készletezés nagyban különbözik az egyes szegmensek esetében, a szektor átlagos készletszintje alapanyagoknál 33 nap, csomagoló anyagoknál 31, félkész termékek esetében 19, készterméknél 25 nap.

A pénzügyi mutatók elemzésekor kiderült, hogy a magyarországi FMCG-vállalatok átlagosan 7%-os működési eredménnyel tevékenykednek. A hazai gyártásból származó termékeket alapvetően a magyar piacon értékesítik – a vállalatok árbevételének 78%-a belföldi értékesítésből származik, az export aránya 18%, a vállalaton belüli transzferé 4%.
A cégek kiemelten kezelik a logisztikai kiadások csökkentését: a költségek a vállalat árbevételének 11,5%-át teszik ki, amelyből az értékesítési szállítási költség 4,2%, míg a raktározás és készlettartási költség együtt az árbevétel 5,4%-a.
Az elosztási csatornák közül az Internetet nem használják a szektor cégei (B2C megoldások alig találhatók). Termékeik értékesítésére a vállalatok döntő mértékben a kis- és nagykereskedelmi csatornákat használják (arányuk 82%), míg a közvetlen fogyasztói értékesítés aránya 15%, a vendéglátásé átlagosan 3%.
A teljesítménymérés további fontos területe a fő folyamatok (beszerzés, termelés és rendelésteljesítés) átfutási idejének értékelése. A vállalatok 85%-a 3 napnál rövidebb idő alatt szállít, a beszerzések átfutási ideje átlagosan 15, míg a gyártásé 7 nap. A termelési és a rendelésteljesítési átfutási időket elemezve látszik, hogy csak néhány vállalat van abban a helyzetben, hogy a fogyasztói igényeket pontosan a rendelésre gyártva elégítse ki.
A felmérésből kiderült az is, hogy a kiskereskedelmi márkák (pl.: Spar-tejföl, Tesco-üdítők) aránya növekszik (jelenleg 11%), és elsősorban az üdítőital- és állateledel-gyártásban jelentősebb (23%, illetve 18%). A gyártói márkák a higiéniai termékek piacán a legstabilabbak, itt arányuk 99%.

Mi az ellátásilánc-menedzsment (Supply Chain Management – SCM)?
Az ellátási lánc a beszállítók, gyártók, disztribútorok, kiskereskedők és végső fogyasztók közötti kapcsolatot jelenti. Az ellátási láncok teljesítménye nagymértékben javítható, ha a lánc tagjai hatékonyan együttműködnek: segítségével olcsóbb és testre szabottabb termékeket kínálhatnak, magasabb lehet a kiszolgálási színvonal és rövidebb a teljesítési idő.
Az együttműködési készségen és képességen túl az ellátási lánc menedzselése akkor lehet sikeres, ha az információk áramlása gyors és átlátható, a lánc működésének tervezése és optimalizálása kellően alapos, illetve megfelelő rendszer méri folyamatosan a legfőbb teljesítménymutatókat.