A munkát már megkezdték, az építési tervek jóváhagyására várnak, remélik, ezeknek sikerül gyorsan átfutnia a rendszeren. E közben a gépekhez szükséges alkatrészeket is be kell szerezni, az összeszerelés is hatalmas munka, nyilván csak a csarnok után. Csarnok alatt ráadásul nemcsak a falakat és a tetőt kell érteni ‒ mind megsemmisült ‒ hanem egy jelentős, élelmiszergyártáshoz szükséges infrastruktúrát is, speciális közműhálózattal és -teljesítménnyel. A kivitelezők lényegében fenntartják számukra a szükséges kapacitásokat, de rengeteg a feladat. Nemcsak adminisztratív határidőkkel küzdenek ‒ mutatott rá Egyed Károly ‒ de például a bank, amelyikkel szinte a kezdetek óta kapcsolatban álltak, most, hogy igazán szükség lenne rá, elég barátságtalanul, szinte ellenségesen áll az ügyükhöz.

Emellett és nem utolsó sorban gondoskodni kell arról a mintegy 40 emberről, akik a cégnél dolgoznak, többen évtizedek óta. Mind állományban maradtak, senkinek nem mondtak fel, és senki nem hagyta el a vállalatot, de szeptemberig még hátra van egy fél év, amikor nincs termelés, nincsenek bevételek, csak elképesztő kiadások. A munkatársak közül sokan önként segítettek a romok eltakarításában, többen még ingyen is felajánlották a munkaerejüket, de családos, hétköznapi emberekről van szó, és a Sarkpont Zrt. a több mint 700 éves település legnagyobb munkáltatója.