A világpiaci olaj ára az elmúlt hetekben gyorsan emelkedett, az irányadó Brent hordónkénti ára rövid ideig már 40 dollár fölött is volt. Az Ecostat most megjelent elemzésében kitér arra, hogy melyek a drágulás okai. Ezek egyike a világgazdasági kereslet élénkülése, a közel-keleti konfliktusok árfelhajtó hatása. Érdemes megemlíteni a spekulációs befektetők nyersanyag-piaci megjelenését, akik a csökkenő dollár árfolyammal szembeni erőteljesen emelkedő olajárra spekuláltak.

A világ energia felhasználásának mintegy 40 százaléka a kőolaj, amely elismert készleteinek kétharmada az Arab-öbölben van. Az OPEC-nek júniustól feltehetően növelnie kell kitermelését, hiszen jelenleg igen alacsonyak a készletek és a váratlan fejlemények az ellátást veszélyeztetnék. (Kedvező esetben az OPEC országok tartalék kapacitása a napi 6 millió hordót is elérhetné.) A prognózisuk szerint 26,17 millió hordó körül lesz a napi szint, ami 230 ezerrel meghaladja az előzőleg várt mértéket. (Az áralakulást nagyban befolyásolta, hogy az olajár-mérséklődést megakadályozandó, a márciusi napi 25,95 ezres termelést április elsején leszállították egy millió hordóval, arra hivatkozva, hogy a szezonális kereslet várhatóan mérséklődni fog.) Az OPEC-en kívüli országok napi termelése ugyanakkor 50,07 millió hordóra emelkedhet – legjobban Oroszország kitermelése nőhet napi 810 ezerrel. Az USA heti egy millió hordónyi olajat készletez, hogy 700 millióra növelje stratégiai és kereskedelmi készleteit a jelenlegi 550 milliós szintről.
Az Európai Unióban lassabb, míg az Egyesült Államokban erőteljesebb konjunkturális felfutás mutatható ki az elmúlt egy-két negyedévben. Az ezzel járó kereslet élénkülése magával húzta a nyersanyagok árát. Emellett a kínai gazdaság utóbbi években elért dinamikus fejlődése jelentősen bővíti – mintegy 20 százalékkal - az olaj iránti keresletet, s a közeljövőben számolni kell további növekvő felhasználásával is. Az Ecostat Mikroszkóp című kiadványának szerzői megjegyzik, hogy a korábbi időszakokra jellemző olajár-emelkedésekhez sokkal magasabb növekedési dinamikára volt szükség, ezért a világgazdasági konjunktúra élénkülése önmagában semmiképpen nem igazolja e kulcsfontosságú energiahordozó árának ilyen drasztikus mértékű emelkedését.
A kőolaj világpiaca a tavaly márciusi iraki háború lezárultával megnyugodott és lassan újraindult az iraki olajexport. Ez év elejétől azonban nőtt az ellátással kapcsolatos bizonytalanság és az utóbbi hetekben – néhány szabotázs miatt – valóban csökkent az arab országból származó olaj szállítások volumene. A terrorista- merényletek miatti ellátási zavarok növelik a közel-keleti olaj-kínálat kockázatát. A biztonsági felárat egyre feljebb hajtó félelem miatt egyesek nyárra már 50 dollár/hordó árat is jósolnak. Talán fontosabb azonban az a sajátosság, hogy az úgynevezett finomítási fedezet – azaz a nyersolaj ára és az előállított finomított termékek súlyozott árai közötti különbség – az év elejei 1,5 dollárról 6-ra nőtt. Ezért a motorbenzin jegyzésára az elmúlt két hónapban a regionális kereskedelmi központokban 110 dollárral emelkedett tonnánként és május közepére már elérte a 470 dolláros rekord szintet, amit csak fogyasztói áremeléssel lehet kompenzálni.
Az utóbbi években szoros együttmozgás volt megfigyelhető a dollár árfolyama és az olaj ára között. Az amerikai valuta gyengülése a nyersanyag árának emelkedését vonta maga után. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a gyengülő világpénz csökkenti az olajexportálók bevételeit, hiszen túlnyomórészt dollárban kereskednek. Másrészt pénzügyi befektetők is megjelentek a piacon, ellensúlyozva a tengerentúli valuta értékvesztését, ezzel biztosítva portfóliójuk értékállóságát (hasonló folyamatok zajlottak le az arany piacán is egy éve). Ez utóbbi tendencián változtathatna az euró világpiaci szerepének erősödése, a befektetők szemében azonban az euró még nem tűnik a dollár teljes értékű versenytársának. Bár az utóbbi években Kína növelte az európai valutában számolt devizatartalékát, hosszú éveknek kell még ahhoz eltelnie, hogy az eurót is a dollárhoz hasonlóan kezeljék.
Az OPEC attól tart, hogy a kereslet és a kínálat módosulása által nem indokolható áremelkedés hirtelen zuhanásba fordulhat át. A folyamatot pedig alapvetően az amerikai gazdaság gyorsuló növekedése, a választások után erősödésnek induló dollár válthatná ki. Bár többször is döntöttek a kitermelés növeléséről, az árak esésétől tartva csak fokozatosan és lassan hajlandók emelni az olajexportot. A G7 csúcstalálkozón – április végén – bejelentették, hogy Németország kéri a kitermelés növelését. Közölték, hogy a világgazdaságnak „nem túl magas" olajárra van szüksége, ez a kitermelők érdeke is. A benzin literenkénti ára Németországban – átszámítva – már elérte a 300 forintot, azaz ez évben mintegy 20 százalékkal drágult. Az USA-ban is már belpolitikai kérdéssé válhat, hogy 1 gallon - 3,8 liter - benzin ára közel 2 dollárra emelkedett.
Hasonló valószínűséggel következhet be vagy az olaj árának esése, vagy pedig a további áremelkedése. Ezért csak igen nagy bizonytalansággal jelezhető előre az éves átlagár. Az év első 5 hónapjának adatai alapján az olajért átlagosan 33 dollárt kellett fizetni, míg tavaly egy évre vetítve 29 dollárba került a Brent hordónkénti ára. Év végéig tehát két szélsőséges eset tűnik elképzelhetőnek, vagy marad a jelenlegi magas árszint, ami azt jeleni, hogy éves átlagban 35-37 dolláros ár várható, míg a másik esetben, ha fokozatosan 25 dollárra csökkenne az árszint, akkor 28-30 dolláros árral lehet majd számolni éves átlagban. Ennél alacsonyabb ár azért nem valószínű, mert azt a kereslet fokozatos emelkedése nem teszi lehetővé.