A közös játékszabályok az egyes kormányok irracionális döntéseit fékezik - állapította meg Kádár Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. Az Antall-kormány külgazdaságért felelős minisztere az európai uniós tagságot méltatva a 41., szeptember 7-én Sopronban kezdődött közgazdász vándorgyűlésen három szakaszhatárról - a világgazdaságiról, az EU-s csatlakozáséról, s Magyarország nemzetközi presztizséről - értekezett. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy külgazdasági érzékenységünkre tekintettek semmikor sem tekinthetünk el a nemzetközi gazdasági mozgástértől. Az pedig bizonyos, hogy nem a fogyasztásnövelésnek, hanem a fejlesztésnek az időszakát kell, kellene élnünk. Kádár Béla megítélése szerint a világgazdasági stagnálás a jövő évben már véget ér, ám azzal még nem számolhatunk, hogy a jövő évi külső környezet számunkra kedvező lesz. A térbeli súlypontok pedig eltolódnak, a Távol-Kelet javára billennek. Kína a világ legnagyobb feldolgozóipari műhelye, s ezt a tényt egyszerűen tudomásul kell venni.

Kádár Béla megjegyezte, hogy a versenyképesség ma már nem pénzügyi kérdés, hiszen elsődlegesen a háttértényezők - például az infrastruktúra, a környezetvédelmi rendszerek - versenye az, ami döntő. A pozitív nemzetközi megítélésünket két jellegzetes időponthoz lehet kötni, a kiegyezéséhez és 1956-hoz. De mostanában minden előnyünket leromboljuk, a világ nem érti a túlpolitizáltságunkat, s azt sem, hogy a mai környezetben erőltetjük a jóléti rendszerváltást. A nemzetközi együttműködést ellenző hangulatnak ugyancsak rossz a fogadtatása a világban, s Kádár szerint ma már az is megkérdőjelezett tényező, hogy a politikai elit és a lakosság, mint korábban, most is képes racionális döntéseket hozni Magyarországon. A világ válasza minderre nem örvendetes, hiszen az 1989-es szintet sem éri már el az ország-kockázat színvonala.

A tavalyelőtti és tavalyi 8 százalékot meghaladó fogyasztásnövekedés - mely számottevően magasabb a GDP növekményénél - az a belső kockázat, mely az egyensúlyi feltételeket komoly mértékben rontotta, s a jelenlegi kormányzat e folyamat megfékezését tartja sürgetőnek. Erről azonban már László Csaba beszélt a közgazdászok tanácskozásán, felhívva a figyelmet további anomáliákra is, így a látszólag kedvező 5-5,5 százalékos munkanélküliségi adatra, mely mögött azonban súlyos regionális különbségek húzódnak meg. A folyó fizetési mérleg hiányának „elfutása” vélhetően már megállt, az államháztartás hiányának 9 százalékos tavalyi mértékét pedig vélhetően sikerül az idén 4,8 százalékosra leszorítani. Ezen belül az mondható igen lényeges elemnek, hogy a szabadon elosztható pénzek arányait alapvetően sikerült lecsökkenteni.

László az idei 3-3,5 százalékra visszakorrigált növekedési előrejelzést a külső környezet állapotával magyarázta, azzal, hogy főleg Németországban még mindig a recesszió közeli állapot a jellemző. Megjegyezte, hogy az exporthoz kötődő adóztatás nálunk viszonylag szolid, de az elmaradt gazdasági növekedés csaknem száz milliárd forint kiesést jelent a büdzsének. Jelezte a pénzügyminiszter, hogy az idén is több pénz állt rendelkezésre a befektetések ösztönzésére, ugyanakkor a gazdasági tárca e forrásait nehezen tudja kihasználni, még mindig rossz a nemzetközi beruházási klíma. A következő évi költségvetés prioritása szintén a versenyképesség növelését elősegítő finanszírozás, 200 milliárddal több jut tehát fejlesztésre, 122 milliárd az EU-s „tagdíjunk”, melynek megfelelően azonban ugyancsak jelentős forrásokra van módja az országnak. A pénzügyminiszter az adószabályozás kapcsán megjegyezte, a kormányzat arra törekszik, hogy a versenyképességet csökkentő intézkedések ne szülessenek.

A pénzügyminiszter megnyugtatónak is ható érvelését Demján Sándor pillanatok alatt lenullázta, a vándorgyűlés hallgatósága előtt a vállalkozók szövetségének első embere nem egyebet állított, mint azt, hogy második Mohács előtt áll az ország. Állítását azzal támasztotta alá, hogy változatlanul nem versenyképes az államapparátus hatalmas bürokráciája, létszámával többszörösen felülmúlja a térség országait. E nagy tömeg eltartása miatt magasabbak - és ugyancsak versenyképtelenek - az adók. A szomszédos Szlovákiában például a helyi iparűzési adót nem fizetik a cégek. Legalább ennyire súlyosnak ítéli meg Demján a szakképzett munkaerő fogyását, a képzés hiányosságait, s nem utolsó sorban a felsőoktatási túlképzést, melynek nem leszünk a haszonélvezői. A mai EU országok számára azért lényeges a bővítés, mert innen európaiakból álló munkaerőt tudnak toborozni, s Demján Sándor szerint onnan a mi térségünkbe áramlanak majd át a török, az albán és más nációk vendégmunkásai. Mindeközben a 18 és 30 év közötti hazai munkaerő a szakképzettek piacáról teljesen eltűnik.

A drága állam bírálatával a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László is előállt a vándorgyűlésen, ám ő az állam újraelosztó szerepét is - minden száz forintból 48 forintról dönt az állam - túl nagynak tartotta ahhoz képest, hogy az EU-ban milyen arányok a jellemzők. A pár napja már az irányadó kamatok csökkentéséért felszólamló kamarai vezető a vándorgyűlésen is szót emelt a túl magas 9,5 százalék miatt.