Bár az összeomlást elkerülte az ország, ami önmagában nem kis teljesítmény, a növekedés feltételei továbbra sem adottak - nyitotta előadását Csaba László közgazdász professzor, akadémikus a SAP World Tour'09 nemzetközi rendezvénysorozatának hazai konferenciáján. Szerinte a válság mértékét és annak végét megjósolni lehetetlenség, hiszen a statisztikusok által közölt számok csak akkor megbízhatóak, ha folyamatos a fejlődés - mint a 2008 előtti időkben -, ám ahhoz, hogy előre lássuk a jelenlegi fordulat következményeit inkább jóstehetség kell, mint szakmai felkészültség.
A legutóbbi jelentések szerint a világgazdaság idén 3-3,5 százalékkal esik vissza, amire 60 éve nem volt példa. Az is egyre valószínűbb, hogy jövőre már a fejlődés útjára lépünk - vélte Csaba László, hiszen még a pesszimista OECD is ezt jósolta. Az akadémikus elvetette azt, az utóbbi időben egyre többet hallható véleményt, miszerint a fellendülés után újabb zuhanás lesz, mivel a növekedés jelenleg lassú, nem robbanásszerű. Példaként említette, hogy az amerikai tőzsdék idén 30 százalékkal emelkedtek. „Ha 300 százalékos lett volna a fellendülés, akkor érthető lenne az aggodalom, így azonban nem."
A szakember szerint hiába jöhet 2010-ben már a növekedés, ezt a foglalkoztatás csak 1,5-2 éves késéssel fogja lereagálni, mivel akkor lesz majd szükség új munkaerőt felvételére.Az elhibázott lépések országa
Magyarországon jelenleg kisebb a visszaesés, mint azt a politikusok, vagy akár a média állítja - hangoztatta Csaba László. Véleménye szerint az első negyedéves adatoknál mindig jobbak az év végi statisztikák, így elképzelhetetlennek tartja a sokak által hangoztatott 8-12 százalékos visszaesést.
A magyar recessziót nem a világgazdasági válság okozta, hanem a következetlen magyar politika - jelentette ki az akadémikus, aki elmondta, hogy éppen ezért a globális válság elmúltával nem számíthatunk arra sem, hogy Magyarországon is egyből fellendülés következik. Csaba László úgy vélte, hogy itthon leginkább a szerkezeti gondokkal kell megküzdeni, hiszen „van egy működő gazdaság és egy működésképtelen állam". Szerinte ez utóbbit számos példa bizonyítja, így az is, hogy túl sok rendeletet, törvényt hoz, amelyeket amellett, hogy állandóan változtatnak, nem is működnek. „Hála istennek, hogy nem működnek, képzeljük csak el, mi lenne, ha működnének" - szörnyülködött a szakember.
Ugyancsak elhibázottnak nevezte a költségvetési politikát, hiszen szerinte évek óta ugyanazok a bajok, ám mivel ezeket nem javítják ki, így a mutatók sem javulnak. Az államadóság időközben tovább nőtt (jelenleg 83% a GDP-hez viszonyítva), ám Csaba László szerint ez nem lenne akkora probléma, ha közben nőne a gazdaság, mert úgy lehetőség lenne a csökkentésre. „Ezzel szemben itthon pont a fordítottja van, tehát csökken a gazdaság és nő az államadóság, ez pedig hosszú távon katasztrófához vezethet" - vélte a szakember.
A Közép-európai Egyetem oktatója szerint gondot okozhat az is, hogy miközben emelkedő inflációs várakozásokról hallani, csökkentik az alapkamatot. „Ez is mutatja, hogy az ország nem úgy reagál, ahogy kellene, ahogy azt máshol teszik" - hangoztatta Csaba László, aki ezen kívül problémának nevezte még a túl nagy állami apparátust, a versenypolitika hiányát, illetve a PSZÁF nem eléggé erőteljes szerepét.
Ami a kiút lehetne
A szakember szerint az első és legfontosabb egy fix pont lenne. Egy fix pont, mely legitim kormányt, többséget az országgyűlésben és társadalmi támogatottságot jelentene. „Amennyiben ezek közül egy is hiányzik, az azt jelenti, hogy gond van a rendszerrel" - hangoztatta Csaba László. Szerinte az országot - gazdasági szempontból - vállalatként kellene kezelni, így szükség lenne egy rövid, közép és hosszú távú tervre, amelyek természetesen egymásra épülnének.
A rövidtávú elképzelések közül kiemelte a vállalkozásfejlesztést és az ehhez kapcsolódó pályázatokat, melyeket „a legtöbben nem is ismernek, ha meg mégis, akkor nem tudják megszerezni". Az akadémikus ezzel párhuzamosan egyszerűsítené az „áttekinthetetlen" szabályozást, illetve nagyobb elszámolhatóságot kérne, hogy minden esetben kiderülhessen, hogy az adott döntésért ki a felelős.
Középtávon a legfontosabb feladatnak az euró bevezetését, míg hosszútávon a környezeti fenntarthatóság, az oktatás, a nyugdíjrendszer és a területi egyenlőtlenséget kiküszöbölését nevezte.
