A gazdaság szereplői elvárják, hogy a reálszférára vonatkozó döntéseket mentesítsék a politikától; a politikai ígéreteknél, a döntéseknél a gazdasági realitásokból és törvényszerűségekből induljanak ki; a társadalmi-gazdasági életben rugalmasan értelmezett stabilitást biztosítsanak, tegyék átláthatóvá a szabályozást és kiszámíthatóvá a változásokat, és a beavatkozás paramétereit a vállalkozói szféra bevonásával határozzák meg - hangzott el a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mai sajtótájékoztatóján. - A kormány hosszabb távú tevékenységének kibontakozását nem segíti elő a sokszor hektikus monetáris politika. A kormányzat egyebek között ezért is kényszerül arra, hogy "egyik napról a másikra", nem kiszámítható módon járjon el. Az egyik hónapról a másikra történő forrás-csökkentések, farigcsálások nagyfokú bizalmatlanságot szülnek az állami intézményekkel szemben, ami alááshatja az állam hatékony működését, nélkülözhetetlen szabályozó szerepét. Az előrehaladás meghatározó láncszemeként helyezzék előtérbe a gazdaság versenyképes fejlesztését - kérte a kamara a kormánytól.

A vállalkozói környezetet az eddigiektől merőben eltérően, egészében kell nézni és kezelni. Az adó- és járulékrendszer mellett ugyanazt az adózó és járulékfizető vállalkozást sújtják az illetékek, a különböző díjak (esetenként a szinte automatikus bírságok), ezért ezek hatásával is számolni kell. A nagyságrendeket nem a költségvetési bevételek alapján kell megállapítani, hanem a vállalkozások, különösen a mikro- és kisvállalkozások teherbíró képességéhez igazodva.

A kisvállalkozások versenyképességének javítása érdekében több kormányzati ciklus óta célkitűzés a kisvállalkozások támogatása, azonban a túlméretezett eszköztár sok esetben nem rájuk van szabva. A különböző (pályázatok, hitel- és garanciakonstrukciók stb.) lehetőségeket valóssá kell tenni a kisvállalkozások számára, már nincs igazán szükség a konstrukciók és a szervezetek számának növelésére, továbbra is sürgető viszont a finanszírozási problémák megoldása. A mikro- és kisvállalkozásoknak elsősorban fejlesztési pénzre és nem konstrukciók tömegére van szükségük.

További szempont, hogy a konvergencia-program mellett integrációs programot is alkossanak meg és azzal a céllal vigyék végig, hogy a gazdasági és a társadalmi élet minden területén (infrastruktúra, oktatás, kutatás-fejlesztés, versenyképesség, termelékenység, környezetvédelem stb.) segítsék elő az Európai Unióba való szerves beilleszkedést. Illetve a tervek kidolgozásában biztosítsák a társadalmi-gazdasági és a civil szféra részvételét,érdemben vonják be a gazdasági élet érdekérvényesítő szervezeteit a gazdasági környezetet meghatározó döntésekbe. Erre jó fórumot biztosíthat a Gazdasági és Szociális Tanács, amelyet meghatározott ügyekben egyetértési joggal is indokolt felruházni. S teremtse meg a minőségi szolgáltatásokat nyújtó, az állami feladatok ellátására szorítkozó, takarékos, teljesítményelven működő államigazgatás kialakításának feltételeit. Az igényt illetően teljes az egyetértés, a megvalósítás csak széles társadalmi-gazdasági platformon lehet sikeres.

A közelmúltban elfogadott kormányprogram erényea vállalkozók szerint, hogy jövőképet próbál felvázolni, ami nem csak a lakosság, a választók, hanem a gazdálkodók számára is fontos, iránytűt jelenthet az eligazodáshoz a változó társadalmi-gazdasági körülmények között.
Az MKIK már korábban, az EU csatlakozás kapcsán is hangoztatta, hogy szükség van megalapozott, részleteiben is kimunkált integrációs program kidolgozására. Ennek keretében ugyanis a kormány és a vállalkozói szféra képes lehet az erőfeszítések összehangolására, a tevékenységek és ráfordítások rangsorolására.
Az EU-hoz benyújtott konvergencia-program igen fontos részterületekre előírt mutatók teljesítésével és nem a nemzetgazdaság hosszabb távú fejlesztésével foglalkozik. A részekből összeállt Európa-terv sem alkalmas erre. A programban jelzett, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó második Európa-tervet már minden bizonnyal ezzel az igénnyel állítja össze a Kormány, csaknem 8 ezer milliárd forint uniós és nemzeti forrás felhasználásával.
Az MKIK számos olyan változtatást szorgalmazott, amelyek hangsúlyosan megjelennek a kormányprogramban, ilyenek például a befektetés-ösztönzés megújítása, a kereskedelemfejlesztés előtérbe helyezése, a regionális támogatások döntési rendszerének decentralizálása, a szolgáltató állam koncepciója, a bürokrácia túlburjánzásának visszafogása.

A kormányprogramban kiemelt helyet kap a versenyképesség javítása. E törekvések mindenképpen érdemesek a vállalkozói szféra támogatására. Kedvező változás az is, hogy a külgazdasági kapcsolatok ismét egy tárcához (GKM) tartoznak.

A kormányprogram - különösen az előzőhöz képest - kifejezetten realistának tekinthető. Nem tartalmaz túlzott ígéreteket, az egyes témákhoz pragmatikus a hozzáállása. Arra egyelőre azonban nem ad receptet, hogy a korábbi "osztogatási" politikából fakadó terhekkel miként lehet megbirkózni.

A kormányprogram végrehajtásánál messzemenően figyelembe kell venni, hogy a vállalkozói szektor ma hármas szorításban él: a költségvetés a hiányt részben a kiadások lefaragásával, részben a bevételek növelésével javítja (az előbbi piacszűkülést, az utóbbi a vállalkozóknál pedig eredmény-csökkenést okoz), a forint reálfelértékelődése miatt az exportőrök nem tudnak kellő mértékben helytállni, a belső piacra termelőket az olcsó import és a magas forint kamatterhek sújtják, a hazai szabályozásban esetenként túlzottan megkövetelt EU előírások miatt sok vállalkozásnál mutatkoznak jelentős többlet-terhek.
Az MKIK közelítő számításai szerint 2004-ben a vállalkozások jövedelmi pozíciója mintegy 110 milliárd forinttal romlott, és valószínűsíthető, hogy 2005-től sem lehet javulásra számítani.
A kormányprogram "jóságát" az fogja minősíteni, hogy tartalmának meg lehet-e feleltetni a szabályozást. A közterhekben tervezett változások és a költségvetés eddig megismert előirányzatai egyelőre nem erre utalnak.

a) A PM még nem nyújtotta be a költségvetést az Országgyűlés elé, így az adatok még nem állnak rendelkezésre. Az viszont már szinte bizonyosra vehető, hogy a központi költségvetés adóbevételeinek GDP-ben mért aránya érezhetően nő (20,48-ról 21,23%-ra).

b) A kétkulcsossá váló személyi jövedelemadózás dacára (költségvetési kiesés 100 Mrd Ft) az szja-bevételek több mint 7%-kal emelkednek. Okok: az adórendszerbe "beépített" inflációs többlet (az idén is legalább 30-40 Mrd Ft), az adókedvezmények radikális szűkítése, továbbá az osztalék- és egyéb jövedelmek forrásadójának 20-ról 25%-ra emelése.

c) 2005-től 25%-os adó sújtja az árfolyamnyereséget (kb. 20 Mrd Ft költségvetési bevétel). A korábbi kormányzati ígéretekkel szemben az eho csökkentésére csak később, 2005 novemberétől és kisebb mértékben kerül sor (1.200 Ft/fő/hó csökkentés).

d) A hitelintézeteket két évig külön elvonás, a "bankadó" terheli 2005-ben és 2006-ban (évi 32 Mrd Ft).

A pénzügyi kormányzat kapkodását érzékelteti, hogy diszkriminatív jellegű elvonásra tett javaslatot a kamatadó érvényesítése helyett, ami az érintettek számára is elfogadható, hosszabb távra alkalmazható stabil szabályozási elem lehetne. A kompromisszumként ajánlott kamatrés-adót az érintettek utólag megvétózták, így a kérdés nem tekinthető lezártnak.

e) 2005-től 4%-os vállalkozási járulékot vetnek ki a kisvállalkozások járulékköteles kifizetései után, amelynek fejében nekik is jár a "munkanélküli" ellátás. Az elképzelés helyes, de jobb lenne önkéntes alapokra helyezni.

f) A 2004-től bevezetett innovációs járulék kulcsa az innovációs törvénynek megfelelően emelkedik, ami 2005-re mintegy 5 milliárd forinttal növeli a járulékfizetési kötelezettséget.

g) A mobiltelefon használatának megadóztatására 2005-től akkor kerül sor, ha nincs hívásrészletező. Ekkor az a vélelem, hogy a beszélgetések 50%-a magáncélú, amelyeknek viselniük a közterheket (számítások szerint 100 Ft díj után 38 Ft).

Éves szinten a telefonszolgáltatás díja kb. 750 Mrd Ft, amelynek mintegy fele jut a mobilfóniára, ennek egyharmada pedig a munkahelyi személyes használatú mobilkészülékeken lebonyolított beszélgetésekre. A többletteher 25 milliárd forintra becsülhető.

h) A lakáspolitikai támogatások újabb és újabb szigorításai negatívan befolyásolják több vállalkozói szegmens lehetőségeit, amit csak részben ellensúlyozhatnak a 2005-től működő új elemek (gyermekes fiataloknál a saját erőt pótló, illetve mérséklő hitelgarancia, használt lakásvásárlásukhoz "fél szocpol" nyújtása).

i) A minimálbér tervezett 4 ezer forintos emelése (és közterhei) 35-40 milliárd forinttal növelik a vállalkozói szektor terheit.

A 2005. évi szabályozás számos pozitív elemet is előirányoz. A helyi iparűzési adó fizetési kötelezettségnek már nem a 25, hanem 50%-a írható le a nyereségadó alapjából, bővülnek a fejlesztési adókedvezmények. A munkaerőpiac egyes szegmenseiben az állam átvállalja a társadalombiztosítási kötelezettség egy részét ( 800 E Ft/év bruttó bér után 150 E Ft járulék-elengedéssel számolva, a PM 70 ezer munkavállaló után kalkulálja a kedvezményt).