Az adóbevételek gazdasági funkciók szerinti szerkezetét illetően Magyarország - hasonlóan a többi újonnan csatlakozó országhoz - jelentősen eltér az euróövezet országainak átlagos adószerkezetétől. A csatlakozó országok általános jellemzője a fogyasztási adók viszonylag magas súlya. Amiben Magyarország ettől az ország-csoporttól is eltér, az a tőkét terhelő adók kiugróan alacsony súlya, amit jelentős részben az önfoglalkoztatók alacsony befizetései okoznak.
A teljes foglalkoztatottság mintegy 12 százalékát kitevő önfoglalkoztatók (az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások tagjai) adózása sok adórendszer Achilles-sarkának tekinthető. Általánosan ismert probléma, hogy a vállalkozóknak a jövedelem önbevalláson alapuló, komplikált, költségesen ellenőrizhető meghatározása miatt a bérből és fizetésből élőknél jóval nagyobb lehetőségük van tényleges jövedelmük eltitkolására, amely egyben az egyenlőség elvének sérülését is eredményezi.
Az egyéni vállalkozók nullszaldósok
Az egyéni vállalkozók bevallásadatai azt mutatják, hogy a vállalkozói adóalap az összes bevétel mindössze 2 százalékát tette ki, vagyis az egyéni vállalkozók nagyjából 98 százalékos költséghányaddal dolgoztak 2005-ben, az egyéni vállalkozásoknak 61 százaléka veszteséges vagy nullszaldós. E mögött a jelenség mögött a tanulmány készítői szerint nem az egyéni vállalkozások nagyságrenddel alacsonyabb jövedelemszintje, hanem a jövedelmek költségleírással történő eltüntetése áll.#page#
Széles körben elterjedt gyakorlat a munkajövedelmek tőkejövedelmekké való átminősítése is. Az egyéni vállalkozók saját munkajövedelmüket, ami a tb-járulék alapját képezi (vállalkozói kivét), önbevallással határozzák meg, és ez gyakorlatilag legális járulékelkerülésre ad lehetőséget.
Az szja bevallások alapján például, a kivétet elszámoló egyéni vállalkozásoknál (2005-ben 180 ezer fő) a társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló vállalkozói kivét az egyéni vállalkozók 77 százalékánál van a minimálbér alatt, és 92 százalékuknál a minimálbér kétszerese (az átlagbér 75 százaléka) alatt. Az átlagos kivét összege nem éri el a minimálbér összegét, ami az alkalmazottak átlagos munkabérének mindössze 36 százalékát adja.
A tanulmány készítői szerint adóelkerülésre utalhat az a tény is, hogy az európai országokkal összehasonlítva rendkívül alacsony az önfoglalkoztatók által befizetett adók GDP-hez viszonyított aránya, még az újonnan csatlakozó országokhoz hasonlítva is. Az Eurostat munkapiaci adatai szerint az önfoglalkoztatottak aránya a foglalkoztatottakon belül Magyarországon nagyjából megfelel a 13 százalékos EU átlagnak.
Az önfoglalkoztatók jövedelemadója 2005-ben a GDP 0,3 százalékát érte el. Ez sokkal alacsonyabb, mint az EU 2 százalékos átlaga. Az önfoglalkoztatottak tb befizetéseinél is jelentős az adóelkerülés. A bevétel csak a GDP 0,5 százalékát érte el, ami még jobban elmarad az EU 1,5 százalékos átlagától.
Az önfoglalkoztatók adóelkerülők?
Az önfoglalkoztatottak összes adója Magyarországon a GDP 0,8 százalékát teszi ki, szemben az EU átlag 3,5 százalékkal, és az újonnan csatlakozott országok 1,8 százalékos átlagával. Az önfoglalkoztatók adóelkerülése miatti bevételkiesés a GDP 2,7 százalékával haladhatja meg az átlagos adóelkerülést az EU-ban, amennyiben feltételezzük, hogy nem csak létszámarányuk, hanem GDP-hez való tényleges hozzájárulásuk is hasonló arányú.
A munkajövedelmeknél is jellemző az eltagadás. Kiugrónak tekinthető a minimálbér alatt keresők aránya. Az éves minimálbér kategóriájában (650-700 ezer forint között) 425 ezer adózó (10,9 százalék), illetve 327 ezer alkalmazott (8,7 százalék) van. Jelentős azonban a minimálbér alatti éves jövedelműek száma, ami 1,01 millió adófizetőt (24 százalék), illetve 835 ezer alkalmazottat (22 százalék) jelent. Alsó becslés alapján legalább 606 ezer azoknak a száma (585 ezer alkalmazott), akiknek havi jövedelme kisebb, mint a minimálbér, ami az alkalmazottak esetén azt jelenti, hogy minimum 15 százalékuk dolgozik részmunkaidőben úgy, hogy havi jövedelmük nem éri el a minimálbért.#page#
Kevés a részmunkaidős dolgozó
Ez az adat azonban éles ellentmondásban áll a reprezentatív, önkéntes felmérésen alapuló munkaerő-felmérés (LFS) adataival, amely szerint Magyarországon a foglalkoztatottak mindössze 4 százaléka részmunkaidős. Ez az arány viszont jóval alacsonyabb az EU 18,9 százalékos átlagánál. A tanulmány készítőinek becslése alapján tehát legalább 317 ezer azon részmunkaidősök száma, kiket munkaadójuk a valóságosnál kevesebb munkaidőre jelent be.
A tanulmány arra is rámutat, hogy a 4 fő alatti vállalatok alkalmazottainak átlagbére a 4 fő feletti vállalatok szintjének mindössze a kétharmada, az alkalmazottak 70 százaléka van minimálbéren bejelentve. Azzal a feltételezéssel, hogy a 4 fő alatti vállalatok alkalmazotti körének jellemzői megegyeznek a 4 fő feletti vállalatokéval, a tanulmány készítőinek számításai szerint, csak ez a kisvállalati alkalmazotti kör legalább 500 milliárd forintnyi bérjövedelmet titkolt el 2005-ben, és legalább 463 ezer ember éves bevallott jövedelme valótlanul volt a minimálbéren vagy az alatt.
Eltérnek az adatok
A valós jövedelmek eltitkolására utal a tanulmány szerint az APEH adatokból és egyéb, véletlenszerű mintavételen és önbevalláson vagy vállalati bevalláson alapuló adatforrások eltérése is. Az alacsony keresetűek aránya (az átlagbér 60 százaléka alatt keresők) az adóbevallások szerint 2005-ben 60 százalék, míg a véletlenszerű statisztikai mintavételen alapuló, egységes európai módszertannal készült kereseti felmérés (SES) szerint 2002-ben csak 32 százalék volt.
Mindez azt eredményezi, hogy a jövedelemadók nagy része az adózók aránytalanul kis hányadát terheli. Az adózók alsó 80 százaléka a személyi jövedelemadók mindössze 20 százalékát fizeti. Ők azok, akiknek éves jövedelme 2005-ben évi 2 millió forint alatt volt, ami a KSH adatai szerint nagyjából megfelel a 2005-ös teljes munkaidőben dolgozók éves átlagkeresetének. 2005-ben a személyi jövedelemadók 60 százalékát pedig az adófizetők felső 10 százaléka, az évi 3 millió forint feletti jövedelműek fizették meg.
