Az elmúlt húsz évben, különösen az utóbbi öt évben, kormányok, felügyeleti szervek, nemzetközi testületek komoly erőfeszítéseket tettek a pénzmosás elleni fellépés érdekében. Ma már a bankok is kiemelt kérdésnek tekintik ezt, hiszen egy pénzmosási ügy igen komoly presztízsveszteséget jelenthet a bank számára a helyi és a nemzetközi piacon egyaránt.

A bankok amolyan kapuőrként igyekeznek védekezni, hogy a szervezett bűnözők, terroristák ne használhassák rendszereiket törvénytelen és tisztességtelen tevékenységeik fedezésére.

Ennek megfelelően, a válaszadók 83 százaléka az elmúlt három évben jelentősen (átlagosan 61 százalékkal) többet költött a pénzmosás elleni fellépésre. Többségük azt várja, hogy a következő évben további 40 százalékkal nő majd ennek költsége.
A növekvő kiadások elsődleges célpontja a pénzügyi ügyletek monitorozása a gyanús ügyletek kiszűrése érdekében –a bankok több mint 40 százaléka erre már külső fejlesztésű szoftvert használ. Bár sok bank ma még a munkatársak éberségére és a kivételes esetek rögzítésére apellál, közülük is sokan tervezik, hogy fejlettebb rendszereket vezetnek be. A második legnagyobb tételt a munkatársak képzése jelenti, ahol a bankok egyértelműen a személyes tréninget preferálják a számítógépes tanfolyamokkal szemben.

Adam Bates, a KPMG Forensic1 szolgáltatásaiért felelős nemzetközi elnöke egyetért azzal, hogy a tranzakciók ellenőrzése és a dolgozók képzése a két kulcsterület:

„Ha ez a két terület jól működik, akkor máris él egy radar-rendszer, amely jelzi a pénzmosás kockázatát. Ez nemcsak a bank jó hírnevét védi, hanem a civil társadalmat is.”



A felmérésből kiderül az is, hogy a megkérdezett bankok csaknem kéthármada nagyobb alapossággal jár el az ügyfeleivel szemben, különösen új ügyfelek felvételekor, illetve a számlamozgások ellenőrzésekor.

Több mint 80 százalékuk – az új ügyfél kockázati profiljához mérten – ügyfelenként változó mennyiségű információt kér a számlák megnyitásához.



„Ez a kockázatközpontú szemlélet jellemzi a kelet- és közép-európai régió bankjait is,” – hangsúlyozza Charlie Patrick, a KPMG kelet- és közép-európai regionális irodájának (KPMG CEE)






Forensic partnere, és hozzáteszi, hogy a felmérésben nem szerepel önállóan a térség, mert a régió jelentős bankjainak nagy többsége külföldi tulajdonban van



Patrick egyetért azzal, hogy a pénzmosási ügyletek leleplezését elsősorban a munkatársak éberségétől várják, ami a dolgozók – és főként az első vonalban dolgozó munkatársak – alapos képzését követeli meg.



A felmérés rávilágít arra is, hogy a pénzmosás elleni eljárásokat sok nemzetközi bank a leányvállalatoknál helyi szinten vezeti be, azért az alkalmazások esetlegesen eltérő színvonala – akár a szakértelem, akár a megfelelő kontroll hiánya miatt – jelentős kockázatot jelenthet. A kevésbé szigorú és pontos szabályokat alkalmazó leányvállalat így ügyfélnek fogadhat el akár pénzmosó bűnözőket is, akik „a hátsó ajtón besurranva” a bank nemzetközi hálózatába is bejutnak.



Charlie Patrick szerint ez is alátámasztja, hogy az ügyfél alapos ismerete a pénzmosás elleni küzdelem sarkköve. „Az ügyfelek hiteles azonosításával és alapos ügyfélprofil készítésével a bank képes lehet eldönteni, hogy gyanúsnak minősít-e egy tranzakciót vagy sem. Mindez azonban szükségessé teszi a bank teljes ügyfélkörének újbóli, visszamenőleges azonosítását, ahogy azt nemrég Magyarországon is megkövetelték” – hangsúlyozta a KPMG partnere.



A felmérés adatai szerint nemzetközi szinten a bankok háromnegyede rendelkezik olyan projekttel, amely kiegészíti a hiányzó információkat a már meglévő ügyfeleknél, azaz azoknál, akik még a szigorúbb ügyfél-azonosítási és számlanyitási szabályok bevezetése előtt váltak a bank kliensévé.



Charlie Patrick szerint mindezt a bankok gyakran csak költségnek tekintik, pedig a KPMG tapasztalatai igazolják, hogy a megfelelő eljárások alkalmazása javítja az ügyfélkapcsolatokat, a vezetői információk minőségét és a bank piaci megítélését.



A felmérésben megkérdezett bankok nagy többsége (84 százaléka) elfogadhatónak tartja a szigorúbb előírásokkal járó terheket. Ugyanakkor többségük úgy véli, e szabályok hatékonyabban működnének, ha nagyobb lenne a nemzetközi harmonizáció, jobb lenne a kommunikáció a hatóságok és bankok között, és a pénzintézetek több visszajelzést kapnának.



A hatóságoknak Charlie Patrick szerint is nagyobb szerepet kellene vállalniuk a bankok támogatásában.

„Régióbeli tapasztalataink szerint a bankoknál a gyanús ügyletek jelentéséért felelős munkatársak (Money Laundering Reporting Officers – MLROs) gyors és pontos visszajelzést várnak, elsősorban az általuk jelentett esetek kimenetelével kapcsolatban. Több információra lenne szükségük a helyi pénzmosási kísérletekről is, hogy a munkatársak a legaktuálisabb kockázatokkal is tisztában legyenek,” – hangsúlyozta a KPMG szakértője.



A felmérést összegezve Brendan Nelson, a KPMG pénzügyi szolgáltatásaiért felelős nemzetközi elnöke azt emelte ki, hogy a pénzmosás elleni fellépés olyan folyamat, amelyben még igen sok a tennivaló.

„Jól látható, hogy a bankok elkötelezettek, és hatékonyan kívánnak részt venni a pénzmosás és a nemzetközi terror elleni küzdelemben. A törvényalkotóknak és a hatóságoknak az a feladatuk, hogy szorosabban működjenek együtt a szektorral, információikkal segítsék, illetve igazolják, hogy a bankok erőfeszítései valóban a pénzmosási ügyletek leleplezését vagy megelőzését eredményezik.”







1A KPMG Forensic üzletága csalások, korrupciós ügyek és vállalati bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozik.A jelenlegi becslések szerint drog- és fegyverkereskedők és más bűnözök világszerte évente mintegy 500-1000 milliárd dollárt mosnak tisztára. Elsősorban a bankok éberségén múlik, hogy pénzmosási tranzakciókat megelőzzék, illetve időben észrevegyék és jelentsék.



A KPMG felmérésének további pontjai:

A bankok több mint 60 százalékánál a cégvezetés kiemelt fontosságú területnek tekinti a pénzmosás elleni küzdelmet, míg 34 százalékuk kezeli a kérdést közepesen, és mindössze 5 százalékuk kevésbé fontos területként. Főként a latin-amerikai térség és Oroszország bankjai tekintik a pénzmosás elleni fellépést kiemelten fontos feladatuknak (87, illetve 88 százalékuk), míg az ázsiai, csendes-óceániai régióban csak a bankok fele véli.

A megkérdezettek kétharmada jelezte, hogy a jobb ellenőrző és jelentésrendszereknek köszönhetően az elmúlt három évben egyre több gyanús ügyletet jelentettek a hatóságoknak. Mindez ugyanakkor több feladatot ró a helyi hatóságokra is, hogy feldolgozzák a jelentéseket, és az esetekben érdemben eljárjanak.

A bankok jelentős része független kontrollal teszteli saját pénzmosás elleni rendszerét. Leginkább a közel-keleti térség bankjai tekintik ezt fontosnak (100 százalékuk rendelkezik független kontrollal), Észak-Amerikában az arány 91 százalék, míg a nyugat-európai bankoknál mindössze 59 százalék, a vizsgált térségek közül ez a legalacsonyabb arány.