A Duna rekordalacsony vízállása miatti paksi leállás nem előre nem látható esemény, hanem egy hosszú ideje ismert rendszerkockázat bekövetkezése –  mutatott rá a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSZ).

Mint arra szerkesztőségünknek küldött közleményükben rámutatnak, az energiarendszer rugalmasságát adó kapacitások fejlesztése az elmúlt években több ponton is elakadt: 2024-ben 10 GW megújuló és energiatároló beruházási igény került elutasításra, az Otthoni Energiatároló Program második ütemét 132 ezer beérkezett igény után felfüggesztették, a lakossági és a saját célú termelés pedig elszámolási és szabályozási korlátok alá került.

Július 30-án jelentették be, hogy a Duna rekordalacsony, Paksnál mínusz 121 centiméteres vízállása miatt a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkja leáll. Ez az erőmű 44 éves történetében az első ilyen esemény, és körülbelül 2000 MW kiesést jelent a hazai villamosenergia-rendszerből. A hiányt tovább növelte, hogy műszaki hiba miatt a Dunamenti Erőmű egyik egysége is kiesett, további körülbelül 400 MW-tal. A kiesés rövid távon importból pótolható, a kormányzati tájékoztatás szerint azonban a következő napokban összehangolt intézkedésekre és a fogyasztás ütemezett visszafogására is szükség lehet.

Az MNNSZ felhívja a figyelmet arra, hogy a most kieső termelés hűtővízhez kötött, míg a napelemes és a szélerőművi termelés, valamint az akkumulátoros energiatárolás gyakorlatilag vízhasználat nélkül működik. Vagyis éppen azok a technológiák jelentenék a vízhiánnyal szembeni tartalékot, amelyek fejlesztése az elmúlt években szabályozási okokból lelassult vagy leállt.