Ennek eredményeként az országok versengenek azért, hogy külföldi országokban képzett orvosokat vonzanak magukhoz, remélve, hogy megerősíthetik egészségügyük helyzetét.

Minél gazdagabb egy ország, annál több külföldön képzett egészségügyi szakembert foglalkoztat. Például Norvégiában, Svájcban és Írországban az orvosok körülbelül 40 százaléka külföldön szerezte meg képesítését.

A tendencia felfelé ível. Az Euronews szerint Svájcban a külföldi képzettségű orvosok aránya a 2000 és 2010 közötti 25 százalékról egy évtizeddel később közel 40 százalékra emelkedett.

A nemzetközi vándorlás dominóhatást keltett Európában. Az Euronews beszámol arról, hogy amikor a német orvosok Svájcba vagy Ausztriába költöznek, akkor Berlin a szomszédos országokból pótolja a hiányt. Az EU-n kívüli országokból is érkeznek szakemberek. Jellemzően az alacsonyabb jövedelmű országok viselik az agyelszívás kárát.

Ennek eredményeként a WHO iránymutatást tett közzé. Ennek értelmében nem szabad 55 olyan fejlődő országból toborozni, ahol már most is orvoshiány tapasztalható.

Az adatok azonban az orvosképzés drágaságát is mutatják. Például sok norvég külföldre költözik képzés céljából – gyakran a kormánytól kapott finanszírozás segítségével – majd oklevelet szerezve hazatér orvosi munkára.