A félidős választások előtti közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy siker vár a demokratákra. Az elért eredmények mértéke azonban messze felülmúlta a legtöbb elemző várakozását: a párt sikerei a hagyományos csatatérnek számító államokon túl, mélyen a republikánusok bástyáiba is benyúltak.

Texasban James Talarico elsöprő győzelmet aratott a republikánus Ken Paxton felett, így ő lett az állam első olyan demokrata szenátorjelöltje, aki 38 év óta mandátumot szerzett.

Dél-Karolinában a párt szintén történelmet írt azzal, hogy megszerezte a szenátusi helyet. A demokraták ebben az évszázadban még nem nyertek amerikai szenátusi választást ebben az államban; Annie Andrews győzelme a republikánus Darline Graham szenátor felett a választás egyik legváratlanabb, meghatározó fordulatának bizonyult.

Az ohiói szenátusi választáson – egy olyan államban, ahol Trump háromszor is győzni tudott – a demokrata Sherrod Brown kerekedett felül, míg Kansasban a demokrata Adam Hamilton magabiztosan győzte le a hivatalban lévő republikánus Roger Marshallt. Kansasban a demokraták legutóbb 1932-ben, a nagy gazdasági világválság idején szereztek szenátusi helyet.

Az amerikai médiumok előrejelzései szerint a demokraták visszaszerzik az irányítást mind a képviselőház, mind a szenátus felett.

Mindkét párt stratégái szerint a demokraták elsöprő győzelmét a párthű szavazók és a független választók – akik a billegő államokban és a republikánus fellegvárakban egyaránt a demokraták mellé álltak – magas részvételi aránya segítette elő. A demokraták emellett azt a stratégiát követték, hogy minden választási körzetben indítottak jelöltet – még azokban is, ahol néhány hónapja még minimálisnak tűnt a győzelmi esélyük.