A 850 ezres taglétszámmal bíró Egyesült Fémmunkások nevű szakszervezet a kínai szélturbinák és szolár-panelek állami támogatásában talált kivetnivalókat, amit a fogyasztók támogatása helyett favorizál Peking.

A WTO sokrétűen szabályozza az export-iparágak támogatásának lehetőségeit. Abban az esetben engedélyezi az áruk és szolgáltatások támogatását a belföldi piacon, ha azok nem kerülnek előnybe az importáruval szemben. A genfi székhelyű szervezet tiltja a kiviteli termékek és az exportőrök támogatását - e tabukat látszik sérteni Kína gyakorlata.

Szakértők szerint várható volt, hogy valaki előbb-utóbb megteszi a lépést Kína ellen. A multinacionális nagyvállalatok azonban nem voltak hajlandók a panasz-benyújtásban érdekelt washingtoni kormánnyal együttműködni: a cégvezetők vonakodtak adatokat kiszolgáltatni vagy tanúskodni az ázsiai nagyhatalomban honos üzleti gyakorlatról, mivel ismerik a kínai kormányrutint. Peking hajlamos szankciókkal eljárni az ellenségesen megnyilvánuló -részben nyugati tulajdonú- vegyesvállalatok ellen és akár kizárni az adott céget a kínai piacról.

Átpolitizált téma

A globalizált világgazdaság eltolódott egyensúly(talanság)ának jele, hogy Kína köztudottan nagyságrendekkel többet gyárt és ad el, mint amennyi a nyugati országok Kínába irányuló exportja. Nincs ez másként a megújuló energiákhoz fűződő infrastruktúra létrehozásában sem. A számottevő amerikai munkanélküliségi ráta miatt elképzelhető, hogy a szakszervezeti panasz kedvező táptalajra talál a következő hónapok politikai vitáiban, mert a Kína felemelkedésétől való (amerikai) félelmek mondhatni benne vannak a levegőben.

Hogy a szakszervezet panaszt emelt, azzal nem más célja volt, mint érdekeit bevinni az amerikai képviselő-választások arénájába. Az Obama-kabinetnek 45 napon belül kell döntenie, hogy lép-e az ügyben, vagyis október 24-ig, ami alig tíz nappal van a választás előtt.

Obama nemrég "hazai tiszta energiaipar" létrehozását szorgalmazta egyik beszédében. Mind a két nagyhatalom tisztában van vele, hogy az "energiabiztonság" és az "energiafüggetlenség" kulcsfontosságú a nemzete jövője érdekében, ezért a "tiszta energia-ipar" stratégiai fontosságú, és mindkét kormány erősen védi. (A klímavédelmi aspektusokról nem is beszélve - ám erről majd később, cikkünk következő részében.)

A kormány felkarolja

Az elmúlt három évben radikálisan csökkent a nap- és szélenergiai eszközök ára, ami nem kis mértékben a kínai tömegtermelésnek köszönhető. A több mint egymillió főt foglalkoztató kínai "tiszta energia-szektornak sikere nagy részben az agresszív kormány-programoknak köszönhetők, melyek olyan módon támogatják ezt az iparágat, ahogy más kormányok nem", írja a New York Times.

A lap által kifaggatott szakértők szerint az állami segítségnyújtás alább fennsorolt formái segítik a vállalatok nyereségességét és teszik lehetővé termékeik versenyképes árszinten tartását, ám jogosulatlanul előnyt szereznek a kínai vállalatoknak:

• A zöld cégek földszerzése országszerte erősen támogatott. A vállalkozások olykor a piaci ár egyharmadáért kaphatnak gyárépítésre telket az önkormányzattól. Ezt aztán jelzáloggal terhelheti a vállalat. A telek- és ingatlanvagyon értékes tétel a könyvelésben, és kedvezőbb színben tünteti fel a céget, ha részvénykibocsátásra kerül sor. A WTO tiltja az értéktárgyak ilyen olcsó átadását, mondhatni átjátszását az exportőrök kezébe.
• Van olyan kínai tartomány, ahol ingyen is a vállalatok tulajdonába helyezik a földeket, csakhogy élénkítsék a gazdaságot és foglalkoztassák a helyi munkaerőt. Ilyen kivételes elbánásban csak a megújuló energiákkal foglalkozó zöld iparág részesül.
• Az USA-ban az utak és a telekommunikációs hálózatok (célirányos) korszerűsítésével segítik egyes vállalatok működését, de a Kínában tapasztalt földügyeletekkel nem.
• A hitelfelvételt is támogatja a pekingi kormány (előfordul, hogy a kamat felét állják), ami ugyancsak a WTO szabályai ütközik.
• Kína néhány hónap leforgása alatt 23 milliárd dollárt juttatott a "tiszta energiaipar" négy szereplőjének az állami tulajdonú Kínai Fejlesztési Bankon keresztül, míg Washington ezzel szemben 10 milliárd dolláros program keretében segítette a vállalatokat hitelgaranciákkal és közvetlen pénzbeli támogatással. Az Obama-adminisztráció további 10 milliárd szétosztását helyezte kilátásba. Mindez azért fontos, mert a kockázati tőkére hagyatkozó szektor -e tőkenem természeténél fogva- Amerikában jelenleg 9 százalékos kamattal juthat csak hitelhez az ilyen alapoktól.
• A kínai kormány június óta napi egymilliárd(!) dollárt költ arra, hogy beavatkozzon a devizaárfolyamokba, így téve olcsóbbá a külföld számára a kínai árukat. (Ezt megelőzően három éven át a dollárhoz igazította az árfolyamot.)
• Az elmúlt hónapokban központilag korlátozták egyes ásványi nyersanyagok exportját, mint amilyen a ritkaföld és ritkaföldfém (rare earth), ami nélkülözhetetlen összetevője a számítógépeknek, de a szélturbináknak és a napenergiai eszközöknek is. Ezt az alapanyagot szinte csak Kínában bányásszák. A WTO nem enged ilyen jellegű export-korlátozást.
• Az egyszeri kínai fogyasztók az iparnak juttatott előnyökkel szemben jóval szerényebb támogatásban részesülnek, ha a megújuló energiákra való átállásról van szó.
• Amerikai tiltakozásra Kína nemrég felfüggesztette azt a feltételt, hogy minden kínai szélturbinának 70 százalékban, a szolár-paneleknek 80 százalékban helyi anyagokból kell készülniük.
• Gyorsított engedélyeztetési eljárás gyárépítésre: Kínában 3 hónap; gyorsított gyárépítés: 8 hónap (az USA-ban ez 14-16 hónapba telik)

Ha többet szeretne tudni a témáról, látogasson el holnap is honlapunkra.