A sorozat 6.9 milliós nézőszámot produkálva debütált júniusban Amerikában a TNT csatorna műsorán. A sikernek hála a második évadot is megrendelték.
Aki "szűzen", mindenfajta előzetes tudás nélkül szeretne leülni a tévéképernyő elé, inkább ne olvassa el ezt a cikket, ugyanis néhány poént előre lelövünk. Mit tartogat a Dallas 21. századi újrázása? Sok új fejleményt: az olaj többé nem divatos, a Föld szennyezett, Bobby rákos, Jockey depressziós, fiaik pedig éppúgy küzdenek egymással, mint egykor apjaik, s párválasztásukba is hibák csúsznak, haszonlesés és intrika.
Rossz energia és jó energia
Régen a westernekben világos kalapja volt a pozitív hősnek, sötét kalapja a főgonosznak. De már a nézésükből tudtuk, kivel kell szimpatizálnunk. A Dallasban a kőolaj fekete színe képviseli a negatív oldalt, és a fagyott jégben lévő metán fehérsége a pozitív oldalt - egy ilyen jégdarabot meg is gyújt Bobby fia rögtön az első epizódban (mint a Gundelben a palacsintát), amint a puccos country club éttermében próbál meggyőzni egy olajmilliárdost arról, miért érdemes befektetni az ígéretes alternatív energiahordozóba. (Persze nehezen talál befektetőket a texasi olajbárók köreiben.)
Jockey depressziótól gyötörten, begyógyszerezve szenved-senyved az öregek (luxus)otthonában. Hogy a rosszindulatú intrikáitól vagy az üzleti pályafutása következményeként kipöfékelt töménytelen széndioxid-mennyiségtől szégyellte el magát, azt döntse el a néző maga. Hiába ő a rangidős Ewing-fiú és a rangsorban az első örökös, mentális állapotának behatároltsága miatt éveken át Bobby tevékenykedett a családi vagyon intézőjeként.
A szappanopera mozgatórugója persze most is az, hogy mindenki át akarja ejteni a másikat. A Ewing-gének olyan családot eredményeztek, ahol "bátorították egymás eltiprását," mondja Bobby. Nem meglepő, hogy Jockey hirtelen felépül önnön romjaiból, és újra megcsillantja ördögi mosolyát. Üzleti üzelmeihez pedig kitűnő partnert talál fiában, aki először még a papát is ki akarja túrni az üzletből - Southfork alatt ugyanis 2 millirád hordónyi olajkincs lapul.Úri-muri
A fordulatos cselekmény létrehozásában nem hátrány, ha a szívügyek is bekavarnak: Christopher gyerekkori szerelme nem igazán zárult le, újdonsült felesége pedig nem az, akinek kiadja magát, apjával való viszonyát, bizonyítási vágyát és a Jockey fiával való rivalizálását pedig komplikálja, hogy örökbe fogadták, vagyis nem vér szerint Ewing-kölyök.
A sorozat jól nézeti magát, dacára annak, hogy kevesebb szereplőn összpontosul a forgatókönyvírók figyelme a régi szériához képest (a sokszor látott össznépi reggelizésekre tehát ne számítsunk), Lucy, Ray vagy Cliff Barnes csak futólag bukkannak fel a sztoriban, a többieket elegánsan kiírták a cselekményből.
A cowboy-kalapok a régiek, Southfork bokrait pedig továbbra is példás pedantériával nyírják a latino alkalmazottak, ám a sorozat zenei nyitányát újrahangszerelték, a konyha felszerelése is a legújabb divat és technológiai fejlettség szerint való (a cselédséget mintha kirúgták volna), s a 21. századi nézői követeleményeknek megfelelően már egy kis meztelenkedést is csempésztek a szériába (a Christophert, Bobby fiát alakító Jesse Metcalfe boxeralsóban villantja kigyúrt testét).
A legfigyelemreméltóbb karakterfejlődést Samantha érdemelte ki a sorozat alkotóitól. Akaratgyenge nőből, aki évekig képtelen volt elválni Jockeytól, mára igazi feminista üzletasszonnyá gyúrta magát. Akit kormányzóként látna szívesen a helyi elit...
Reméljük ezúttal nem lesz senki öngyilkos Magyarországon amiatt, hogy Bobby a halál torkában van, mint ahogy az a 90-es években történt. (Nyugalom, titokban megműtik, aztán kemózzák!). És még egy fontos változásban reménykedhetünk: a szinkronrendező ezúttal nem úgy ejteti ki színészeivel a sorozat helyszínét, hogy „szaúszfork", amely a gyér angol tudással térülő-forduló, rendszerváltás utáni magyar polgár lingvisztikai butaságainak egyik ikonikus példája lett.
