Befektetésből kéne több, mint akaratból! - summázta higgadt tudatossággal, nem indulatos bírálattal Márky Jenő a hazai üzleti környezetről alkotott véleményét. Miközben a sportról, a versenyről szólt a fejtegetése, társadalompolitikáról, magatartásról, kultúráról beszélt.

- Alátámasztja-e azt a hírt, hogy a Rómait végre megvédik az árvíztől?

- Nem várok én más segítségére. Két dunai áradás után is felálltam, folytattam, a harmadiknak megpróbálok elébe menni, megvédem, amim van. De ennél most sokkal, de sokkal fontosabb foglalkoztat: a két és fél évtizedes munkám, befektetésem, építkezésem, szervezésem, lelkesedésem eredménye, mely nemcsak nekem, hanem az egész magyar sportnak, a fővárosnak jelentős, miszerint 2009-ben itt, a Római Teniszakadémián rendezhetjük meg az új rendszerű női tenisz grand prix-t.

- Ez már a végeredmény, de mit kell tudni az elejéről, a kezdetről: hogyan érkezett a Top 40-be tartózó világverseny jogának az elnyeréséhez?

- Természetesen teniszezéssel, melyet gyerekként, tizenhárom évesen kezdem, és tizenkilenc évesen már első osztályú játékosként űzhettem. De mert akkor is fehér sport volt a tenisz, s roppant nehéz feltételek között sportolhattam, ezért építész diplomát szereztem, de utána elvégeztem a Testnevelési Főiskolát is. Anyagi okok akadályoztak meg abban, hogy felnőtt fejjel is versenyezzek, kivált, mert pénzdíjas mérkőzések évtizedekkel ezelőtt eleve nem is voltak Magyarországon. De annyira szerettem a teniszt, hogy - bár tudtam, versenyzőként fel kell hagynom vele - a mostani Teniszakadémia helyét 1981-ben mint árvízi területet megvettem, s három pályát kialakítva megalapoztam a sportlétesítményt.

- Az építész épített, s eljutott a mai szintig: a mindent tudó, számos más sportnak is otthont adó komplexumig. Hogyan szokott ide a teniszvilág?

- Lassan, nehezen, kőkemény munkával. A '81-es három pályát továbbiak követték, 1995-től pedig sikerült komoly fejlesztéseket is elindítani, melyek mára már valóban azt a színvonalat képviselik, amelyet elvár a sportvilág legjava. De az építmények önmagukban nem elégségesek, legalább ennyire fontosak a versenysportban született teljesítmények. Ugyancsak nagyon régen, először 1984-ben, felkarolva egy ifjú tehetséges sportolót - Köves Gábort -, sikerült szakmai-edzői eredményeket elérnem amerikai "színtereken" is. Éveken át más fiatalokkal is hasonló utat járhattam be, miközben ennek a munkának az eredménye rendre "beépült" a Római Teniszakadémia alapjaiba. 1993-ban történt meg a nagy áttörés, megrendeztem az első magyar bajnokságot az akkor megépült centerpályán. A következő évben már itt volt az első nemzetközi nagy verseny, a Magyarország-Olaszország Davis-kupamérkőzés is. Az újabb léptékváltás a WTA-torna lehetőségének megpályázása, majd megnyerése volt. 1996-ban került sor először ilyen versenyre Magyarországon.

- Itt már "látható" pénzekkel is számoltak a teniszezők?

- Az úgynevezett TIER-V-ös kategória 107 ezer dollár összdíjazással járt együtt, s egyben 1996 óta világsztárok népes tábora játszott a Római Teniszakadémia pályáin. S persze a teljes magyar élmezőny is. Bekerült a tenisz nemzetközi vérkeringésébe Budapest, a Teniszakadémia, s nem mellékesen sok magyar versenyző itt jutott egyről a kettőre, szereztek először WTA-pontokat, avagy gyarapították azok számát. Sőt, itt, a Rómain tehettek szert szponzorokra is, akik nélkül nem versenyezhettek volna a nemzetközi mezőnyben. A tizenkilenc ATP-verseny pedig, amelyeket megrendezhettem, már a Roland Garros előversenyei voltak. Időnek utána pedig a nagy női versenyre, a Budapest Grand Prix-re koncentrálhatok: valóban eljutottam a valóságos léptékváltáshoz.

- Jelentős szponzori támogatásokra volt és lesz szüksége a rangos nemzetközi versenyekhez. Honnan várhat ilyen segítséget?

- Szponzorra a versenyeknek mindenütt a világon szükségük van, így nekünk is. A Szerencsejáték Rt. eddig ezt vállalta is, s így jutottunk el a legújabb léptékig, a világ első legerősebb negyven versenyébe való beválasztásunkig. Százhetvenötezer dolláros összdíjazással szerepelhettünk 2007-ben, s 2009-től - most már a Gaz de France szerepvállalásával - bekerültünk egy még magasabb kategóriába, ahol a játékosok már kétszáznegyvenötezer dollárért mérkőznek.

- A jókora összegeket a sportolók viszik haza, ám a negyven legrangosabb női világverseny egyikére már jóval több nézőt, játékost várnak, tehát a létesítményt alkalmassá kell tenni ennek a nagyobb léptékű eseménynek a  magas színvonalú lebonyolítására.

- Nekem, a rendezőnek az a dolgom, hogy nagyon komoly szolgáltatásokkal, magas színvonalon garantáljam, hogy a sport, a sportolók és a média megkapja azt a figyelmet a világtól, amit egy világverseny megérdemel. Ezért állnak e rendezvények és a helyszínek mögött a világ meghatározó cégei, s persze a versenyek nagy nézettsége, a nagy publicitás komoly idegenforgalmi vonzerő. Ebből Budapest profitál majd a legtöbbet. A tökéletes sikerhez még nagyon sok beruházásra van szükség.

#page#

- Budapesten önnek. Magányosan?

- Egyelőre. A feladatok tekintetében azonban nem vagyok egyedül, azok velem vannak: meg kell oldani a stadion-, az infrastruktúrafejlesztést, a médiaközpont bővítését, esedékes az úgynevezett VIP-létesítmények megnagyobbítása, a mélygarázsnak s számos raktárnak az építése.

- Mennyiért hozható létre egy rangos versenyre alkalmas létesítmény?

- Legkevesebb hétszáz-nyolcszázmilliós, de inkább másfélmilliárd forintos beruházás szükséges ahhoz, hogy a világ által jegyzett, jó versenyek városa legyen Budapest. Ez annak ellenére igaz, hogy nagyon sok minden már eleve rendelkezésre áll, a két évtized alatt sikerült felépíteni, kialakítani, megszervezni egy jó alapot ehhez itt, a Római Teniszakadémián.

- A létesítmény üzemeltetéséből aligha jön össze ez az összeg? Mire van szükség ahhoz, hogy a jövő nagy versenyeinek jogát meg is őrizhesse a Római Teniszakadémia?

- A Budapest Grand Prix-hoz hasonló világverseny-sorozat nincs Magyarországon. A Forma-1 pedig más műfaj. A világ top 40-ébe tartozó teniszverseny ezért a maga nemében egyedülálló siker. Az idei verseny tíz napját is már kilenc ország televíziói közvetítették. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen esemény turisztikai értelemben is további bevételeket eredményezzen, befektetések is kellenek. Meg az is, hogy sikerüljön tágítani a sporthoz kapcsolódó, közvetlenül vagy közvetve kötődő lehetőségeket. Én például ezért gondolkodom a teniszhez időben és helyszínben is kapcsolódó konferenciaturizmusra, egy konferencia-központnak pedig már helye is van a közelben. A forrás valóban nem jön ide magától, ezt én is tudom, meg azt is, hogy kevesebb időm van a 2009-es versenyre a feltételeket megvalósítani, mint egy év: tehát már javában dolgozom a feladaton. A mai világban arra is lehet gondolni, hogy hazai és uniós pályázatok elnyerésével megoldhatók gyors és mind az országnak, mind a vállalkozónak eredményt ígérő fejlesztések. Reálisnak gondolom, hogy 25-30 százaléknyi támogatást EU-s hátterű pályázatokon meg tudok nyerni, a többit, reményeim szerint, a magánbefektetői piacról szerzem meg.

- Már tudja, mit kell a pénzből építeni?

- A Római Teniszakadémia eleve magas színvonalú sportlétesítmény, ezért is kaptam meg a top 40-es jogot. Fel kell most öltöztetni a mennyasszonyt, királynővé kell formálni. Emellett tévedés lenne azt hinni, hogy csak beruházásról szól a világverseny előkészítése. Legalább akkora léptékváltást igényel a verseny megszervezése, mint annak létesítményekben testet öltő gyarapítása. A szervezés megköveteli, hogy felálljon egy hatékony értékesítési csapat. Például: le kell cserélnem a napi tizenöt órát dolgozó saját magamat egy valódi, sokszereplős csapatra. A jelenlegi munkám talán nyolcvan százalékát a napi fenntartási, üzemeltetési feladatok teszik ki, s csak a többi fordítódik marketingre, a hasonlóan fontos kapcsolattartásra és -építésre. Az aránynak meg kellene fordulni.

- A top 40-be bekerülni nem volt egyszerű dolog. És abból kikerülni?

- Pillanatok alatt sikerülhet. Először is azért, mert legalább százötven város várja, hogy kapjon elit versenyrendezési jogot. Remélem, az ország sportvezetői és a főváros irányítói is megértik, nem csak nekem fontos a siker. A harminckilenc, világversenyt rendező város mindegyikét megnézhetjük. Nem találunk olyat, ahol a város ezt ne érezné sajátjának, s ne tenne meg mindent a világ figyelmének felhívása, fenntartása érdekében.