Szükséges, de nem elégséges

Új kezdeményezést indított el Lisszabonban 2000. március 24-én az Európai Unió a nem sokkal korábban elfogadott lisszaboni stratégia részeként annak jegyében, hogy az unió a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalmává és gazdaságává váljék. Az eEurope Akcióterv azóta többször módosult, újabb prioritások jelentek meg, ám ma már egyértelműen látszik: a 2010-re kitűzött lisszaboni célok nem fognak teljesülni. Vajon milyen szerepe van mindebben az eEurope-nak, illetve összességében az unió információstársadalom-stratégiájának?

Elmossa az árrésstopot a recesszió?
Mekkora sebeket ejt rajtunk Donald Trump vámháborúja?

Online Klasszis Klub élőben Jaksity Györggyel!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a neves közgazdászt!

2025. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Az Európai Unió információs politikája messzire nyúlik vissza, és az évek előrehaladtával egyre nagyobb jelentőséget kapott. Az információs társadalomért és médiáért felelős biztos, Vivien Reding honlapján ma a következőket olvashatjuk: "Az információs társadalom kiemelkedően fontos a lisszaboni célok elérése érdekében, vagyis hogy egy versenyképes, fenntartható és társadalmilag összefogott Európát építsünk, ahol mindenki - függetlenül az egészségi és vagyoni állapotától, illetve a földrajzi elhelyezkedéstől - megvalósíthatja önmagát." Az EU információs társadalom fejlesztési stratégiája máig mégsem tudott - dr. Pintér Róbert, az ITTK tudományos és stratégiai igazgatója szavaival élve - egy fejlesztési szupernarratívánál többé válni. Ennek ellenére az elért eredményeket nem szabad lebecsülni. A versenyképességtől a társadalmi fejlődésig

Az információs társadalom már a kilencvenes évek második felében - a Bangemann-jelentés 1994-es megszületését követően - az Európai Unió hivatalos politikai irányvonalává vált. A dokumentum hangsúlyozta, hogy az európai vállalkozások nemzetközi versenyképessége megőrzésében elengedhetetlen az információs társadalom felépítése, hiszen ez megváltoztatja a gazdaság működésének logikáját, és új piacokat hoz létre. Bár Martin Bangemann úgy vélte, az információs infrastruktúra kiépítése és működtetése a magánszektor feladata, az ehhez szükséges egységes jogi keretek kialakításában az Európai Uniónak komoly szerepet szánt. Sokáig azonban az információs társadalom csak gazdasági (versenyképességi) célkitűzésként szerepelt, és a társadalmi fejlődést elősegítő szerepe csupán az 1999 végén indult eEurope kezdeményezéssel vált hangsúlyossá.

- Az eEurope program ugyan tudásalapú gazdaságról beszél, ez azonban nem más, mint egy internet-programcsomag. Talán ez az egyik legnagyobb hiányossága is - szögezi le Pintér Róbert.

Az eEurope program keretében 2000-ben elfogadott célok között az olcsó, gyors és biztonságos internethasználat, a felhasználási területek fejlesztése és az emberek felkészítése az ebből eredő kihívásokra volt a legfontosabb, olvasható Juhász Lilla Az Európai Unió információs stratégiája című tanulmányában. A tagországoknak eredetileg 2002-ig teljesíteniük kellett volna az akciótervben megfogalmazott programokat a lisszaboni célok elérése érdekében, ez azonban csupán keretterv maradt. Az unió nem rendelt külön pénzforrást az egyes célokhoz, jóllehet a kutatási keretprogramban szerepeltek a témához kötődő pályázati kiírások. Valójában azonban a tagországok döntése volt, hogy milyen stratégia szerint és milyen ütemben fejlődnek, az unió pedig legfeljebb bírálta az egyes nemzetek teljesítését, de számon nem kérte az eredményeket.

Többsebességes Európa

A helyzeten az sem változtatott, hogy a 2002-ben Sevillában elfogadott eEurope 2005 akciótervben már az "információs társadalmat mindenkinek" szlogen került előtérbe, és elsősorban "a szélessávú infrastruktúrára épülő biztonságos alkalmazások és tartalmak serkentése" kapott hangsúlyt. Vagyis a tagállamok előtt feladatként állt az e-kormányzat, az e-oktatás és az e-kereskedelem kiépítése 2005-ig.

- A szemléletváltás nem hozott átütő eredményt, hiszen továbbra sem tisztázódott az információs társadalom jelentése, divatos hívószó maradt. A mai napig összekeveredik egymással a fogalom politikai tartalma, az általa körülírt társadalmi együttműködés modellje és az internetezőket magában foglaló vetülete. Ily módon ez egy a lisszaboni céloknak alárendelt fejlesztési szupernarratíva, amely olyan hasonló fogalmakkal "versenyez", mint például a fenntartható fejlődés. Az északi államok vagy Hollandia mégis megvalósították az akciótervek célkitűzéseit, illetve az északi modellt követő Észtország is közelít az elvárt szinthez, ám ebben kevés szerepük van az eEurope programoknak. Ezek az országok a saját útjukon haladtak, és haladnak. Jóllehet az akcióterveket nem nevezhetjük sikertelennek, mára mégis egy többsebességes Európa alakult ki, az információs társadalom fejlettségének tekintetében mindenképpen - vélekedik Pintér Róbert.

2004 novemberére már egyértelművé vált, hogy nem az európai térség a legfejlettebb és legversenyképesebb régió, és 2010-re valószínűleg nem sikerül elérni a kitűzött célokat. A Kok-jelentés kimondta: Európában nem sikerült a tudásalapú társadalmat a lisszaboni célkitűzések eléréséhez szükséges mértékben kialakítani. Európa a tudományos kutatók létszámában, az egyetemek nemzetközi rangsorában, a Nobel-díjat elnyert tudósok számában, valamint a tudományos kutatások publikálásában egyaránt Amerika mögött állt. A jelentés bírálta az IT-szektor teljesítményét is, amely mindössze 6 százalékkal részesedett az európai GDP-ből, szemben az amerikai 7,3 százalékkal. Az európai IT-beruházások szintén elmaradtak az amerikai átlagtól.

Új korszak

A jelentés konkrét javaslatot is megfogalmazott: 2010-ig a szélessávú hálózathoz való hozzáférésnek el kell érnie minimum az 50 százalékot minden egyes tagállamban. Ehhez csökkenteni kell a kapcsolódási díjat, bővíteni kell a tartalmat, hogy egyre többek igényeljék az internetet, és fel kell gyorsítani a szélessávú hálózatokat.

Az Európai Bizottság 2004-ben leköszönt elnöke, Romano Prodi a búcsúbeszédében azt mondta, az EU a lisszaboni stratégia növekedési céljainak az elérésében kudarcot vallott. Ekkor már egyre több szakértő foglalt úgy állást, hogy a célok túlzottan ambiciózusak voltak, a megvalósításuk lehetetlen. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban a világ gazdasága is jelentős változáson ment keresztül, az unió helyzete pedig erőteljesen módosult a 2004-es kibővítéskor csatlakozott tíz állammal. A Wim Kok, Hollandia korábbi miniszterelnöke által készített jelentés mégis a célok fenntartását javasolta. Az új Európai Bizottság bemutatásakor José Manuel Barroso is azt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező öt év egyik fő prioritásának a lisszaboni stratégia hatékonyabb végrehajtását tekinti.

A célkitűzések legfontosabb elemévé a tudásalapú gazdaság - az EU-dokumentumokban ez az információs társadalom szinonimájaként szerepel - vált. Szakértők úgy vélték, ha ebben Európa sikeres, az hatással van a növekedésre, a termelékenységre, a foglalkoztatásra és a szociális kohézió kialakulására is.

- A Kok-jelentés hatott az Európai Bizottság új elnökére, Barrosóra, aki új irányvonalat képviselt: az információs társadalom építésének kérdése a média világából érkezett Viviane Reding vezette főigazgatóság hatáskörébe került, és az eEurope programokat felváltotta az i2010, amely fő prioritásként a "mediatizált információs társadalom" kialakítását fogalmazza meg. Vagyis az internetfejlesztési programok korszaka után most - bár az internet továbbra is fontos - a média- és innovációpolitika megújítása került a középpontba - mondja az ITTK igazgatója.

A siker várat magára

Tény, hogy az információs és kommunikációs technológiákba fektetendő összeg messze a legnagyobb tétel - 9 milliárd euró 2013-ig - a hetedik kutatási keretprogram költségvetésében annak érdekében, hogy az Európai Bizottság ösztönözze a tagállamokat, az iparág és a tudományos élet képviselőit, hogy csatlakozzanak a versenyképesebb Európáért folytatott küzdelemhez, mégis, az i2010 céljai mintha kevesebb figyelmet kapnának, mint amennyi korábban az eEurope programoknak jutott.

- Az i2010 céljai kevésbé konkrétak, mint a korábbi akciótervekben megfogalmazottak voltak. És hiába látszik úgy, hogy az unió a maga módján egységes struktúrában kezeli az információs társadalom fejlesztési politikáját, ez a megszületése óta annyit ér, amennyit a tagállamok végrehajtanak belőle. Ez vezethetett a mai többsebességes kép kirajzolódásához. A lisszaboni célok eléréséhez viszont az európai gazdaság- és munkaszerkezet működési módján kellene változtatni, hiszen ma már egyértelműen látszik, hogy a második világháború után kötött társadalmi alkuk életképtelenek a jelenben. Ezen azonban csak az internet, illetve az információs társadalom fejlesztésével nem lehet változtatni - hangsúlyozza Pintér Róbert.

Mint ahogyan Bartha Zoltán, a Miskolci Egyetem Gazdaságelméleti Intézetének adjunktusa is hasonló végkövetkeztetésre jut a témában írott tanulmányában: szerinte az Európai Unió azért nem került közelebb a céljaihoz, mivel tévesen értelmezi a tudásalapú gazdaság kihívásait, amikor elsősorban a technológiára koncentrál az emberi tényező helyett.

Új versenyzők
A svájci székhelyű IMD vezetőképző és gazdaságkutató intézet évente publikált versenyképességi jelentése szerint 2007-ben továbbra is az Amerikai Egyesült Államok áll a ranglista élén. A tengerentúli nagyhatalom mellé pedig távolról sem európai országok csatlakoztak, hanem Szingapúr és Hongkong. Igaz, az ötvenöt gazdaságot összehasonlító felmérés szerint negyven ország növelte, vagy legalábbis megtartotta versenyképességi rátáját az előző évhez képest, vagyis a szakadék szűkül. Kérdés, hogy a lisszaboni stratégia tükrében is elegendőek-e az eredmények, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az IMD egy másik megállapítását is. A május elején publikált, 323 kritérium alapján készített rangsor ugyanis rávilágított egy újabb jelenségre: a gazdasági és üzleti erő fokozatosan újabb országok felé tolódik. Ma Kína, Oroszország és India együtt több mint 1700 milliárd dollár devizamegtakarítást halmoztak fel. Délkelet-ázsiai, indiai, kínai, orosz cégek pedig ipari javakat vásárolnak a világ minden pontján.

Véleményvezér

A statisztika azt mutatja, hogy mit sem érnek a kormányzati hatósági árak

A statisztika azt mutatja, hogy mit sem érnek a kormányzati hatósági árak 

Árkorlátozás ide, vagy oda, azok mennek felfelé.
2,9 milliárd forintért árulja dubaji luxuslakását a volt jegybankelnök fia

2,9 milliárd forintért árulja dubaji luxuslakását a volt jegybankelnök fia 

Szépen gazdagodott a Matolcsy gyerek.
A cseh kormánypártok Orbán Viktor rémével kampányolnak

A cseh kormánypártok Orbán Viktor rémével kampányolnak 

Orbán Viktort kifejezetten negatív színben tüntetik fel cseh plakátokon.
Kiderült miért vonta vissza vámjait Trump

Kiderült miért vonta vissza vámjait Trump 

A közgazdászok pártállás nélkül visítanak.
180 fokot fordult Orbán Viktor és Donald Trump barátja

180 fokot fordult Orbán Viktor és Donald Trump barátja 

A politikusok némelyike felülmúlja a szélkakasokat.

Info & tech

Cégvezetés & irányítás

Piac & marketing


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo