Válaszút előtt a világ. Állítja László Ervin, a világhírű filozófus Káoszpont című könyve alcímeként. Nem tartunk jó irányba. Ha továbbra sem térünk le az útról, katasztrofális helyzetbe jut a Föld, az emberiség. Irányváltoztatás nélkül szerinte olyan világba jutunk, ahol "gyorsul a népességnövekedés; fokozódik a szegénység; egyre gyakoribbak a szociális és politikai ellentétek; az államilag szervezett és magánérdekből vívott háborúk; gyorsul az éghajlatváltozás; egyre kevesebb az élelem, a víz, az energia; súlyosbodik az ipari, a mezőgazdasági és városi környezetszennyezés; tovább pusztul az ózonréteg; mind gyorsabban fakul a biológiai sokszínűség; folyamatosan csökken a légköri oxigén mennyisége.

Szembe kell néznünk atomerőmű-balesetek és szivárgó nukleáris hulladékok óriási katasztrófáinak kockázatával, az éghajlatváltozásból eredő pusztító árvizekkel, tornádókkal és széles körű egészségügyi gondokkal, amelyek egyrészt összefüggnek a természeti katasztrófákkal, másrészt olyan emberi tényezőkkel, mint például a mérgező anyagok felhalmozódása a talajban, a vízben és a levegőben." A szegénység tovább nő, a vagyonok koncentrációja erősödik, a terrorizmus és erőszak mint a bajokra, igazságtalanságokra adott válaszok, erősödnek.

A Római Klub egyik alapítója, a Budapest Klub elnöke, a Bölcsek Világtanácsának tagja, László Ervin szerint, ha a felsorolt feltételek, folyamatok továbbra is maradnak, globális összeomlás elé nézünk.

Megváltoztathatjuk!

A szerző szerint van egy másik, választható út, a tendenciák megállíthatóak, megváltoztathatóak.

Hogyan? Kik és mennyien képesek ezeknek a nagyon is végzetes irányba tartó folyamatoknak a megállítására, megváltoztatására? Az áttörés forgatókönyvét olvasva, bizonyára nagyon sokan azonnal úgy ítélik meg, lehetetlen, hogy megvalósuljon. De azt ajánlom, kedves olvasó, inkább ne dobja félre a kissé utópisztikusnak tűnő gondolatokat, majdnem a vágyak szintjén értelmezhető javaslatokat. Mert rajtunk, az egyes emberen múlik, hogy megvalósítjuk vagy sem. S minél többen próbálunk meg a forgatókönyv szerint élni, fogyasztani, gondolkodni, cselekedni, annál nagyobb az esélye, hogy az "Áttörés forgatókönyve" megvalósul, s élhető, emberi világ marad fenn a Földdel együtt.

Az "Áttörés forgatókönyve" a következő:

1. "Az emberek ráébrednek, hogy a leselkedő veszélyekkel meg kell birkózniuk. Életösztönükre hallgatva, egymás és a jövő iránti felelősségtől áthatva cselekszenek, Olyan képességeket és szemléletmódot fejlesztenek ki magukban, amelynek birtokában egységes egészként látják bolygónkat, s ennek részeként az emberiséget, amely tudatos és energikus, ennélfogva vállalja a felelősséget."

2. A fejlett országok új alapokra helyezik a gazdaság működését, melyre a természeti tőke hozadékából élés a jellemző, és nem a természet tőkéjének elhasználása, elpazarlása. Szükség van a természeti erőforrások optimális termelékenységének kialakítására, ami azt jelenti, hogy a termelési folyamatokat egyre kevesebb nem megújuló erőforrásból és egyre több kimeríthetetlen vagy újrahasznosítható erőforrásból oldják meg. A média, a tömegtájékoztatás, a kommunikáció és az oktatás felelősen végzi a dolgát. Az ember, a természet és a másik ember iránti felelősség kapcsolatát újszerűen láttatják. Az üzleti élet új, természet-, ember- és környezetbarát termékkel és szolgáltatásokkal válaszol az új igényekre. Az új fogyasztási igények pedig a felelősen gondolkodó, egyre nagyobb tömeget alkotó emberektől jönnek. Fogyasztási szokásaikat teljesen átalakítják, s környezetkímélő, egészségkímélő, másik emberre is tekintettel lévő fogyasztási kultúrát alakítanak ki. Új életvitel válik divattá. Nem a pénz és az anyagi javak felhalmozása lesz a jó élet követendő mintája, hanem az életminőség magasabb szintjének elérése egy egészséges környezetben. S elérhető az új gondolkodásmóddal, ami nélkülözhetetlen: az emberek az elkülönülés, a harcok helyett az összetartást választják. "Nő az olyan közösségi politikának a támogatottsága, amely komoly környezettani felelősséggel ápolja a nemzetek és kultúrák közötti szolidaritás magas szintjét." A katonai, védelmi kiadásokra fordított pénzeket átcsoportosítják a társadalom többségét alkotó emberek ellátására. A kormányok politikájában elsőrangú fontossággal bír a környezet védelme, a hatékony és igazságos élelem- és természetierőforrás-elosztás, valamint erősen támogatják és felgyorsítják a fenntartható energiatermelést, átalakítják a mezőgazdasági termesztés természetet kiszipolyozó, egészségtelen rendszereit.

#page#

Az új világ felé

László Ervin szerint, amint ezek a folyamatok széles körben elterjednek és megerősödnek, a következményükként új elrendeződés történik a világközösségben. "A nemzetek és kultúrák közötti bizalmatlanság, a népcsoportok közötti feszültség, a faji elnyomás, a gazdasági és nemek közötti egyenlőtlenség fokozatosan átadja a helyét a kölcsönös bizalomnak, a tiszteletnek, az egészséges kapcsolatoknak és az együttműködési készségnek." Az emberek világa a fenntartható világ, az összekapcsolódó közösségek felé mozdul el.

A legfontosabb kérdés, hogyan lehet abból a negatív spirálból kitörni, melyben az emberiség, a társadalmak fejlődése forog. Hogyan lehet egyszeriben, nagyon gyorsan, László Ervin szerint hat év alatt (mert szerinte ennyi idő van a változás eldöntésére) megváltoztatni legalább a kritikus tömeg gondolkodásmódját. A professzor ismét, mint oly sok könyvében, Einsteint idézi, aki kijelentette: "Súlyos problémáinkat lehetetlen megoldani a gondolkodásnak ugyanazon szintjén, amelyen akkor voltunk, amikor a problémákat előidéztük." De hiszen az emberek, a kormányok, a döntéshozók folyamatosan ebbe a hibába esnek. Ugyanazokkal a módszerekkel, gondolkodással harcolunk a terrorizmus, a szegénység, a bűnözés stb. ellen, mint amik azt előidézték. Példát is hoz: a terrorizmust úgy akarják lehetetlenné tenni, hogy megelőzzék mindenféle biztonsági intézkedésekkel a rémtettek végrehajtását. Elkapják, bebörtönözik a terroristákat, még mielőtt ők ölnének meg minket. Ugyanúgy állunk hozzá, mint egy rákos daganathoz. Azonnal kivágjuk, nem törődve azzal, hogy a rákos sejtek már az esetek többségében szétszóródtak a szervezetben. Ahelyett, hogy az egész szervezetet kezdenék el gyógyítani. A terrorizmus kialakulásának is oka van, a terroristává válás tényezőinek felszámolását kellene elvégezni.

Káoszelméleti párhuzam

A rendszerelmélet, a rendszerek működésének tudósa, László Ervin ezúttal is a rendszerelméletet hívja segítségül a társadalmi és világfolyamatok megértéséhez. Szerinte rendkívül elhibázottak azok a jelentések, melyek a jelen tényezőit lineárisan kivetítve határozzák meg, hogy mi várható húsz, harminc vagy akár ötven év múlva. A rendszerek ugyanis egyáltalán nem kiszámíthatóan működnek, s inkább a modern rendszerelmélet egyik legnépszerűbb ágát, a "káoszelméletet" tartja megfelelőnek a napjainkban és a jövőben zajló folyamatok megértéséhez. Az összetett rendszerek fejlődésének káoszdinamikája ugyanis egyáltalán nem lineáris. Arról már nincs vita a tudósok között, hogy a növekedésnek korlátai vannak, s a jelenlegi folyamatok a kritikus küszöbhöz érkeztek. Rendkívül érzékeny, gyorsan változó világunk van (Lásd: az Információgazdaságról írt cikkünket!) "A káoszelmélet szerint a komplex rendszerek fejlődéséhez hozzátartozik, hogy bennük egymást követik a stabilitás és instabilitás periódusai, a folyamatosság és a megszakítások állomásai, a rend és a káosz időszakai."

"Jelenleg a társadalmi és gazdasági bizonytalanság kezdődő szakaszánál tartunk, és kritikus döntési helyzetben vagyunk" - állapítja meg László Ervin. A káoszpontot elérve, ami hirtelen, váratlanul történik meg, megmutatkozik majd a fejlődés egyik vagy a másik útja.

A "Káoszpont" című könyvben példák, tudományos megállapítások, rendszerösszefüggések sora bizonyítja, hogy napjainkban az átalakulás időszakát éljük, még dönthetünk sorsunkról. A kritikus pontig, a káoszpontig még sokat tehetünk, hogy amikor azt eléri az emberiség, a fennmaradás, a jobb, de egyben a maitól merőben más élet, gondolkodásmód győzedelmeskedjen a pusztulás helyett.

A könyv végére érkezve, elszáll az utolsó reményünk is abban, hogy talán nincs is olyan nagy baj, s élhetünk tovább a megszokott módon, úgy, ahogy eddig, s minket nem fog érinteni erősen semmi, ami a világban rossz folyamat. S megértjük, hogy még a mi életünkben bekövetkezik az a nagy változás, melyet valóban csak mi irányíthatunk a jó felé, arra, hogy élhető maradjon a Föld. S azt is megértjük (reméljük, egyre többen, mert nagyon lényeges, hogy mennyien, hogy többségben legyünk), hogy csak mi, az egyes ember tehet ellene. Nem várhatunk szomszédra, kormányra, politikusokra, szentekre, vallási vezetőkre, nem bízhatjuk sorsunkat másra, csak saját magunkra.