Öncélú gondoskodás

A magánnyugdíjpénztárak magyarországi története a két háború között kezdődött el, majd hosszú kihagyás után 1998-tól vált ismét elérhetővé a munkavállalók részére. A magán-nyugdíjpénztári tagság nagy előnye, hogy a tagok nyugdíjas éveikben a saját befizetett pénzük hozammal növelt összegéből élhetnek, s nem mások befizetéseiből, amit ráadásul a mindenkori kormányok által megváltoztatható módon osztanak szét az ellátásban részesülők között.

2009. szeptember 9.

A huszadik század második felében kizárólag a felosztó-kirovó finanszírozás jellemezte a magyar nyugdíjrendszert, amelynek előírásai szerint - a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően - a foglalkoztatóknak és az aktív korú munkavállalóknak a jogszabályban előírt járulékot kell befizetniük, és az így befolyt összeget az arányosság elvére tekintettel nyugdíjak formájában felosztják a nyugdíjasok között.

Gyarapodó pénztárak

A PSZÁF adatai szerint 2005-ben a 18 hazai magánnyugdíjpénztár teljes taglétszáma 2,5 millió fő volt, ami az előző év végéhez képest 4 százalékos növekedést mutat. A pénztári tagok korcsoport szerinti megoszlását tekintve látszik, hogy az aktív keresők között a 20-29 évesek aránya folyamatosan csökken. A 2005. év folyamán összesen 245,1 milliárd forint befizetés történt a magánnyugdíjpénztárakba, ami 14,3 százalékos éves növekedési ütemet jelent. A befizetések 93 százalékát az azonosított tagdíjbevételek tették ki, amelyek továbbra is 99 százalékban a kötelező tagdíjbevételekhez köthetők.

A magyar nyugdíjrendszer 1998. január 1-je óta vegyes finanszírozású, azaz az állam a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mellett magánnyugdíjrendszer formájában is lehetőséget nyújt az öregkori önellátásra.

A nyugdíjjárulék mértéke mind a társadalombiztosítási, mind a magán-nyugdíjpénztári tagság esetében a jövedelem 8,5 százaléka, a második esetben azonban a munkáltató 8 százalékot a magánnyugdíjpénztárhoz utal, s csak fél százalék jut a társadalombiztosításnak. A munkáltató a munkavállalók tagdíját vagy a tag a saját tagdíját a tagdíjalap 10 százalékáig kiegészítheti.

A magán-nyugdíjpénztári tagság legfőbb előnye a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerrel szemben, hogy a tagok nyugdíjas éveikben a saját befizetett pénzük hozammal növelt összegéből élhetnek, s nem mások befizetéseiből, amelyet ráadásul a mindenkori kormány által meghatározott módon osztanak szét a nyugdíjasok közt.

Néhány teendő

Új munkaerő felvételekor a munkáltató kötelessége, hogy rendezze a munkavállaló nyugdíjjal kapcsolatos ügyeit, így érdemes felidézni, mik is a teendők ez esetben.

A munkáltatónak meg kell győződnie arról, hogy az illetőnek van-e magánnyugdíjpénztára, be kell kérnie a magánpénztári szerződést, és ennek alapján kell havonta utalni és bevallani a tagdíjat. Ha később derül ki, hogy egy foglalkoztatott magánpénztártag, akkor korrigálni kell a társadalombiztosítónak szolgáltatott adatokat, és utólag rendezni - korrekciós bevallással - a magánpénztárral a munkavállaló tagdíját. Pályakezdő foglalkoztatásakor a munkáltatónak szintén igazolnia kell a magánnyugdíjpénztárnak a belépési nyilatkozatot.

A pályakezdőknek ugyanis kötelező a magánnyugdíj-pénztári tagság. Mégpedig a munkába állást követően 15 nap alatt kell kiválasztania és a munkáltatónak jeleznie, hogy melyik pénztárban kíván taggá válni. #page#

START-jogosultság

A START-kártya kiváltására jogosult az a magánszemély, aki 25. életévét, felsőfokú végzettségűek esetén a 30. életévét még nem töltötte be, továbbá tanulmányait befejezte, vagy megszakította, valamint első ízben létesít foglalkoztatásra irányuló vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt. A foglalkoztatásra irányuló első jogviszony létesítésének megítélésekor figyelmen kívül kell hagyni a tanulói, hallgatói jogviszony mellett fennálló, illetve az iskolai szünet időtartama alatt létesített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, valamint nem kell figyelembe venni a hallgatói jogviszony megszűnését követően alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát sem. A START-kártyát az arra jogosult pályakezdő a lakóhelye szerint illetékes APEH-igazgatóságnál igényelheti. A kártya egy alkalommal váltható ki. Érvényességi időtartama a kiállítástól számított két év, de legfeljebb a kiállítástól az igénylő 25. életévének, felsőfokú végzettséggel rendelkező igénylő esetén 30. életévének betöltéséig terjedő időszak, ha az rövidebb, mint két év.

Érdemes szétnézni az ajánlatok között, az ügynök vagy a munkáltató ajánlását csak egynek tekinteni a sok közül. Közel sem biztos ugyanis, hogy az a pénztár a legjobb választás, amelyet a leghangosabb ügynök ajánl, hiszen a nyugdíjpénztári piacon komoly jutalékokat fizetnek a pénztárak azért, hogy tagokat toborozzanak.

Ez év január elsejétől azt kell pályakezdőnek tekinteni, aki Magyarországon első ízben létesít nyugdíjbiztosítási jogviszonyt, és ebben az időpontban még nem töltötte be a 35. életévét. Fontos tudnivaló azonban az is - és ezzel a munkavállalók nagy része nincs tisztában -, hogy ugyancsak 2006. január 1-jétől kezdődően önkéntes döntés alapján magánnyugdíj-pénztári taggá válhat az a 30 évnél fiatalabb személy is, aki nem kötelezett magánnyugdíj-pénztári belépésre. Ezenfelül szintén beléphet valamely magánnyugdíjpénztárba az, aki - életkortól függetlenül - hontalan, és - szintén életkortól függetlenül - az olyan nem EU-tagországi állampolgár biztosított is, akinek államával Magyarország nem kötött szociális biztonsági megállapodást (úgynevezett harmadik országbeli személy), ezenkívül bármely ország, bármely korú állampolgára, ha első ízben lép be a magyar kötelező nyugdíjrendszerbe. Erre tehát érdemes felhívni az érintett munkavállalók figyelmét.

Kedvezményes START

A pályakezdők foglalkoztatásának van egy másik, fontos aspektusa is, amelyet érdemes figyelembe venni, mégpedig az általuk igénybe vehető kedvezmények.

A 2005. október 1-jétől bevezetett START-program a pályakezdő fiatalok foglalkoztatását ösztönzi. Az a munkáltató, aki START-kártyával rendelkező pályakezdőt alkalmaz, a foglalkoztatás időtartamára, legfeljebb azonban a kártya érvényességi időtartamán belül, teljes egészében mentesül a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól. Ezenfelül a 3 százalékos munkaadói járulék és a 29 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér 15 százalékának, a második évében 25 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség terheli a munkaadót.

A kedvezmények igénybevételére a középfokú végzettségű foglalkoztatott esetén a minimálbér másfélszeresének megfelelő összegig, míg felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő foglalkoztatásakor a minimálbér kétszeres összegének megfelelő jövedelemhatárig nyílik lehetőség.

Véleményvezér