Mire lettek útjaink, megszűnt a munkánk. Beautózhatunk Vácra, Pestre, akárhová, de minek. Régen azért voltunk nehéz helyzetben, mert mehettünk volna gyárba, kereskedelembe, de mire bevitt bennünket a busz, fordulhattunk is vissza - panaszkodik, vagy csak mondja a magáét az Ipolyhoz közeli település őslakója. Kiderül persze, hogy a Börzsöny helyben is sokakat eltartott, az Ipoly pedig csak Trianon után zavarta meg - de nagyon - a környék békéjét, mivel akkortól nem lehetett átkelni a folyón, kereskedni, baráti kapcsolatokat működtetni odaát. A határvidékké vált térséget valóban az utóbbi egy-két évtized tette ismét „elérhetővé", hiszen javultak, és az ígéretek szerint Szlovákia, Lengyelország felé tovább javulnak az autózás feltételei. Történik mindez akkor, amikor mind nehezebben találnak munkát a helybéliek a közeli városokban. Abban bíznak, hogy az idegenforgalom, a Börzsöny fája, s ha lesz az Ipoly felett híd, akkor a kereskedelem boldogíthatja őket. De ehhez is kéne némi fejlesztés, munkahelyteremtő beruházás.
A leszakadás veszélye ellen
Egyáltalán nem mindegy, miként ítélik meg a hivatalok - Budapesten s főleg Brüsszelben - az Ipolyság falvait. Egyik-másik helybéli szerint még a Nyírség is közelebb került Budapesthez, mint az ő vidékük, kivált, ha nem kilométerben, hanem forintban mérik a távolságot. Az európai átlagnál fejlettebb központi régiót - benne az Ipolysággal - ugyanis fokozatosan kevesebb uniós közpénz illeti meg.
- Budapesttel ellentétben Pest megye egyáltalán nem számít fejlettnek, mégis, az Európai Unió támogatáspolitikája szerint az egész térségre, a központi régióra érvényes „kivezetés" valósul meg egységesen - világít rá a paradox helyzetet előidéző brüsszeli gyakorlatra dr. Steiner Pál, a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke. - Esetünkben ezért különös jelentőségű, hogy végre megnyílhatott, elérhetővé vált egy olyan hazai forrás, amelynek a kiegyenlítés a szerepe, értelme. A parlamenti döntés a központi költségvetésből származtatja ezt a pénzt, segítendő a főleg a hátrányos helyzetben lévő területeket, önkormányzataikat. Az április első dekádjában megjelent kormányrendelet pedig azt teszi lehetővé, hogy - nem ellentmondva az EU-s normáknak - a pályáztatás és az elbírálás egyszerűbb, gyorsabb lehet a korábbinál.
A fővárosnak és az agglomerációnak árnyékában lévő térségeknek egyaránt segíthet a „friss" pénz abban, hogy a komfortérzetet javító helyi fejlesztések kezdődhessenek, valamelyest enyhüljenek a foglalkoztatási problémák. A Steiner Pál által elmondottakból is kitetszik, hogy a büdzsében elkülönített, az áprilisi kormányzati döntéssel útjára bocsátott támogatás ott fejtheti ki jótékony hatását, ahol valóban veszélyes helyzeteket teremthet a leszakadás.
Hézagpótló, kiegészítő, rásegítő
Noha a kontraszt éppen a fővároshoz való közelségük miatt a szobi, ceglédi, nagykátai, aszódi és dabasi kistérségekben vehető észre igazán, a nem könnyen rikkancsolható - „Decentralizált önkormányzati fejlesztési és területfejlesztési célú, illetve az egyes 2009. évi központi előirányzatok felhasználásának részletes szabályai" című - program az egész országra érvényes. Így legalább annyira orientáló a jogszabályért felelős Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium céljának megismerése, mint a regionális fejlesztési tanácsok által felállított prioritások bemutatása.
- Ismert, régi támogatási rendszerről van szó annak ellenére is, hogy a területfejlesztés e néhány új elemét indította el a kormányzat - magyarázza a program szakmai hátterét Sára János, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium területfejlesztési főosztályának vezetője. - Amire a kiírás lehetőséget kínált, az az, hogy a támogatásra igényt tartók olyan tervek megvalósításához kapjanak pénzt, amelyekhez európai uniós források nem jártak.
A minisztériumi szakember nem véletlenül használja a jelzőket: az elindított rendszer hézagpótló, kiegészítő, rásegítő. Az ehelyütt is használatos rövidítéseket - a „teki"-t (területi kiegyenlítést), a „céde"-t (önkormányzati fejlesztések támogatása területi kötöttség nélkül), a „teut"-at (települési önkormányzati belterületi közutak) - persze nincs olyan polgármester, aki ne ismerné, s ne követett volna el mindent, hogy ilyen jogcímen pénzt szerezzen falujának, városának. Ezeknek a területfejlesztési támogatási rendszereknek egy része valóban a hátrányos helyzetű térségek érdekeit szolgálják, most különösen, hogy a hézagpótló többletlehetőséggel is kiegészültek, azaz azzal a friss pénzzel, amely 27 milliárd forintnyi keretet jelent a projekteket benyújtóknak.
- Az önkormányzati és a területfejlesztési forrásokról intézkedő szabályozás április óta a korábbi kettő helyett egy kormányrendeletben található meg - folytatja az „újdonság" melletti érvelést dr. Cs. Pavisa Anna, a tárca megbízott főosztályvezető-helyettese. - A decentralizált felhasználású támogatási rendszerben értelemszerűen a döntéseket helyben hozzák meg, a forrásokkal maguk a regionális tanácsok rendelkeznek, már csak azért is, mert a támogatási célok meghatározására is - a rendeletben foglalt keretek között - ebben a körben került sor. A rendelet „étlapszerűen" közel harminc támogatási jogcímet kínál, amelyből a regionális fejlesztési tanácsok választhatják ki azt a néhányat, amelyre pályázatot hirdetnek meg.
Hétköznapi hasznosulás
Főleg a kisebb léptékű fejlesztések indulhatnak el az elkövetkezendőkben a szerény összegből, 27 milliárd forintból. Ez a kis pénz mégsem annyira kicsi, mint amennyinek látszik, ugyanis, ha nem lenne, akkor más pályázatokon egyáltalán nem kapnának egyetlen forintot - vagy inkább eurót - sem a települések „apró" programjaik, projektjeik megvalósítására. Az uniós pénzekhez illeszkedő szabályok ugyanis nem tennék lehetővé. Mára már minden régió elkészítette a saját - hazai fejlesztési forrásokra alapozott - operatív programját, a végösszeg többszörösen meghaladja a 27 milliárdot.
- A napokban Albertirsán indítottunk el egy óvodai fejlesztési munkát, melyhez éppen a hazai támogatás megpályázásával kívánnak pénzt elnyerni - térünk vissza a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnökéhez, hogy az „új" kis pénz hétköznapi hasznosulásáról képet kaphassunk. - Az április óta hatályos kormányrendelet itt már voltaképpen tetten érhető: szerintem a támogatási konstrukcióval egyfajta utólagos kezelése történhet meg azon helyi fejlesztési problémáknak, amelyek amiatt keletkeznek, hogy uniós forrásokat nem lehet igénybe venni. Most mégis azt élheti meg a lakosság, hogy a neki fontos beruházás hál' istennek megvalósulhat, az ő szemüvegükön nézve valóban nagy pénzből. Annyiból, amennyi akár már egy kisváros életében sem oldana meg semmit.
Steiner Pál „térképet" is ad érveit igazolandó, hiszen Pest megye sem csak a maga módján tehetős agglomerációból áll: az Ipolyságban vagy éppen a Csepel-sziget déli részén, Kiskunlacháza térségében számos községnek az egy-két millió forintos támogatás is rengeteget jelent, például el lehet készíttetni a továbblépéshez nagyon hiányzó rendezési terveket. A fejlesztési tanács elnöke csakúgy, mint a szaktárca főosztályvezetője az egész országra „érvényes" 27 milliárdot persze kevésnek tartja.
Pályázni kell
Noha a szakmai kormányzat annak a híve, hogy a régiók az EU logikája, szisztémája szerint elkészített, eldöntött programjaiból származtatassák azokat a kicsiny fejlesztéseket is, amelyek a hazai forrásra alapozva lennének megpályázhatók és megvalósíthatók, az „élet" hellyel-közzel felülírja ezt a módszert.
- A programalapú finanszírozásnak komoly előnyei vannak, hiszen a programokat versenyeztetjük, és praktikusan nincs pályázat - mondja Steiner Pál. - Egyebek között azért hasznos a módszer, mert gyorsan célt lehet érni vele, igaz, az esélyegyenlőség csorbát szenvedhet. A fejlesztési tanácsi elnökökkel közösen a kormányzat mégis azt döntötte el, hogy a hazai források odaítélésének az átláthatóbb, egyenlő esélyt kínáló pályáztatás legyen az eszköze annak ellenére is, hogy a folyamat valamelyest lassabb a programalapú finanszírozásnál.
Persze a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács is elkészítette, márciusban pedig elfogadta a térség területfejlesztési operatív programját, s a 2009-2013 közötti időszakra keretstratégiát alkottak meg. E koncepció mintegy 60 milliárd forintnyi feladatra tesz javaslatot. A főváros elérhetőségére, a közszolgáltatások javítására, az agglomeráción belüli gazdaságfejlesztésre, az agglomeráción kívüli - és többnyire hátrányos helyzetű - kistérségek felzárkóztatására akarnak mind több hazai pénzt befektetni. Az idén rendelkezésre álló 27 milliárd régióra arányos része azonban túlságosan is kevés, így valóban nem a program alapú forráselosztásnak, hanem a korábbi években megszokott pályázatos rendszernek adnak zöld utat.
A fejlesztési tanács most is törekedett, törekszik arra, hogy olyan jogcímeket és támogatható tevékenységeket határozzanak meg, amelyek releváns régiós igényeken alapulnak, például óvodai, iskolai fejlesztéseket tartalmaznak, akár 20 millió forintnyi összegeket feltüntetve. Ez valóban kis pénz, de egy-egy helyi célt szolgálva nagyon is komoly mennyiség, a falvak, kistérségek büdzséi ismeretében.
