„A módosítás összességében sokkal rugalmasabb, a vállalkozások érdekeit szem előtt tartó szabályokat teremt a csődtörvényben" - jelentette ki a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt. partnere még a jogszabály-módosítás hatályossá válása előtt. A szeptemberi életbelépés óta ugyan nem telt el sok idő, de azt már értékelték a szakértők, hogy „jelentős az érdeklődés". A tanácsadó cég csődügyekben hivatalosan együttműködő partnerszervezete, az Ember, Drabos és Szarvas Ügyvédi Iroda ügyvédje, dr. Ember Csaba egyetlen hónap alatt annyi csődvédelmet kérő cégről szerzett tudomást, amennyi korábban egy év alatt kereste ezt az utat, bár a Cégközlönyben ilyenkor a cég neve mellé oda kell nyomtatni két betűt: a cs-t és az a-t, a csődeljárás alatt rövidítését.

Válság ellen orvosság?

Az automatikus csőd intézményének több évtizedes a hagyománya Nyugat-Európában és Amerikában is, s talán erre ösztönzi, tereli most már a csődtörvény a hazai cégeket is - fejtette ki a Piac & Profitnak Ember Csaba. Noha az új szabályozásnak is vannak hiányosságai, s olykor önellentmondásos is, a koncepciója pozitív. Hiszen mindmáig az a jellemző, hogy a hitelezői igényeknek alig egy százaléka térül meg a felszámolási eljárások során, azaz a hitelező praktikusan nem jut a pénzéhez. Ezért is nőhet meg a jelentősége annak, hogy a restrukturálás „intézményét" választhatják a hitelezők és az adósok.

A csődeljárás szabályainak megfelelően nem csupán moratórium - automatikusan 90 napnyi, de mód van a meghosszabbításra is -, hanem megállapodás is születik, amely szerint az adós és hitelezői együttesen keresnek megoldást. Az ügyvéd példája szerint járható út, ha a fizetési problémákkal küzdő cég ingatlanaira bejegyzett jelzálogjog tulajdonosa beleegyezik a követelésével arányos megosztásba, hogy a többi beszállító, partner is részben-egészben a pénzéhez jusson. Lényeges, hogy nem csupán bírósági tárgyalásokon köttethetnek ilyen és hasonló egyezségek, hanem egymás között is, s azt írják le, nyújtják be a bíróságnak. A csődeljárás keretében és a csődvédelem birtokában kísérelhetik meg működésük újraszervezését a nehéz helyzetbe került vállalkozások, s azt, hogy az adósságok rendezésére olyan megállapodást kössenek a hitelezőkkel, amelynek eredményeként elkerülhetővé válik a felszámolás.

A reorganizáció lehetőségét napjainkban úgy is értelmezi számos vállalkozás, hogy mire - élve a kapott haladékkal - befejezi saját maga piacképessé tételét, addigra enyhülhet a válság szorítása, képes lesz jövedelmezőbben tevékenykedni, pénzhez jutni, s tartozásait is rendezheti.

Az elmúlt években csekély számú csődeljárásával szemben felszámolási eljárások ezerszám indultak, s az adós vállalkozásoknak nem maradt esélyük a túlélésre. A jogalkotó szándéka az volt, hogy az új passzusok alkalmazásával az adós cégek csökkentsék a bajt, ne kelljen feltétlenül megszűnniük, dolgozóikat utcára tenniük. Vagyis - miként a Horváth és Társai DLA Piper Ügyvédi Iroda októberi sajtóközleményében értékeli az új jogszabályt - a még működőképes, de fizetési nehézségekkel küzdő adósoknak kínál mentőövet a módosított csődtörvény, mert az elburjánzott felszámolási eljárásokkal adós, hitelező, munkavállaló és az állam is rosszul járt. Sok esetben nem is az adós felszámolása volt a cél, hanem az, hogy még a felszámolás tényleges elrendelése előtt fizetésre kényszerítsék az adóst. Ha viszont kiderült, hogy valóban fizetésképtelen, a megindult felszámolási eljárás megállítására nem volt mód. A csőd mint egy inkább piacbarát, reorganizáció-párti alternatíva lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy működésüket átalakítsák, s ezzel talpra álljanak, a folyamat kontrollját pedig a kirendelt vagyonfelügyelő biztosítja, aki ellenőrzi az adós menedzsmentjének minden lépését annak érdekében, hogy azok valóban a reorganizációt szolgálják.

Ha viszont a moratórium időszaka alatt nem sikerül megegyezni a hitelezőknek az adóssal, s ezt be is jelentik a bíróságnak, akkor életbe lép a következő stáció, és megkezdődik a felszámolás.

Békés megoldás

A válság számos vállalkozást hozott és hoz nehéz helyzetbe, s azok, amelyek a csővédelem „intézményét" választják, rendszerint nem gondolkodhatnak abban, hogy teljesen átalakítják a profiljukat, átnyergelnek más üzletágba. A tevékenység újraszervezése, a restrukturálás - a szakértő tapasztalatai szerint - inkább azt tartalmazza, hogy megváltoznak a hitelkondíciók. Például azt mondja a szállodatulajdonos adós a bankjának vagy maga a bank a partnerének, hogy a korábbiakban fölvett beruházási hitel feltételeit érdemes megváltoztatni, mivel az építkezés időszakában kiderült, pang az idegenforgalom. Közös nevezőt keresnek a felek: mondjuk hogy kisebb, másfajta piaci igényeket kielégítő hotelt valósítanak meg, vagy hogy a fellendülés időszakában kelljen csak megkezdeni az üzemeltetést és persze a törlesztést. Más vállalkozások pedig leállítják vagy értékesítik egyik-másik üzletágukat, de a fő tevékenységüket megőrzik, sőt igyekeznek azt piacképesebbé tenni a „megfogott" vagy a vevőktől megkapott pénzzel.

A „békés megoldással" megelőzhetővé, elkerülhetővé válhat a felszámolás, de az is, hogy a hitelező elveszítse a teljes kihelyezett pénzét. A lényeg az, hogy a hitelezők és az adós a jövőről meg tudjon állapodni, a törlesztés feltételeiről éppen úgy, mint az azt lehetővé tevő átalakulásról. A hivatalos - bíróságra vitt - csődeljárással és a partnerek tárgyalóasztal melletti egyezségével is el lehet jutni ide, de az előbbinél nyomban megjelenik minden idevágó csődvédelmi információ a Cégközlönyben, az utóbbinál szolidabb a „hírverés".

A szakértők mindenesetre azt vélelmezik, hogy megszaporodik a csődeljárások száma, s a hitelezők is ezzel számolnak, de azzal is, hogy tanácsos lesz új biztosítéki struktúrákat kidolgozni. Ember Csaba szerint igen hamar élni fognak a cégek a lehetőséggel, hogy lényegében egy formanyomtatvány bírósági beadásával jogot szerezzenek a fizetési haladékra. A hitelezők pedig nem érvényesíthetik a követeléseiket. A törvénymódosítás előtt ezt a védelmet nem élvezhette a vállalkozás, hiszen előzetesen kellett a hitelezők meghatározott hányadának a beleegyezésére szert tenni a fizetési haladék érdekében.

A kérdés az, hogy a mai hitelező beszállítók mikor jutnak arra a sorsra, hogy a növekvő számú kinnlevőség miatt ők is rákényszerülnek a formanyomtatvány kitöltésére és a nekik hitelezők, szállítók követelései teljesítésének elodázására. A Deloitte-nál azonban nem feltételezik, hogy tömegessé válik a csődtörvény moratóriuma miatti „lánctartózás". Főleg a nagyobb vállalkozások a bevételi oldalukon rendszerint sok partnert, vásárlót tartanak nyilván, így a pénz, a bevétel nem egy-két forrásból származik. Elvben persze lehetséges, hogy egy időben egyszerre sok vevő kér csődvédelmet, s nem fizeti ki a tartozását, de ennek nem nagy a valószínűsége. Azt pedig már a kisebb vállalkozások is megszokták, hogy megnőtt és növekszik a fizetések határideje, azt meg tudják, hogy esélyük sincs előrefizetést vagy előleget kérni, annak is örülnek, hogy termékeikre van vevő egyáltalán.

A csődtörvény közbeszól?

Volt idő persze - 1995-ig tartott -, amikor az adós köteles volt öncsődeljárást kérni, ha azt látta: nem fogja tudni fizetni a szállítókat, hitelezőket. A jelenlegi szabályozás ilyen rendelkezéseket nem tartalmaz, amit nem tart jónak az Euler Hermes Magyar Követeléskezelő Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Győrfi Attila. A vállalkozások szerinte is félnek előrefizetés nélkül, halasztott fizetés ellenében szállítani a vevőknek. Ám az a cég, amelyik attól tart, hogy a banki hiteleit nem tudja meghosszabbíttatni, vagy hogy a pénzintézet felmondja a hitelszerződéseit, és elvisz mindent tőle, most, a csődtörvény alapján, elodázhatja a „beavatkozást" 90 nappal. Ezt továbbgondolva pedig, ha valamely vállalkozásnak nagy értékű követelése van, amelyet nem tud érvényesíteni, miközben neki magának éppen ebből a pénzből kellene kiegyenlítenie a neki szállítók követeléseit, esedékes banki tartozásait, akkor - ha „csak" idő kell az ő pénze megérkezéséig - választhatja a maga ellen kezdeményezett csődeljárást. A követeléskezelő ezt reálisnak, de nem nagy esetsűrűséggel bekövetkező helyzetnek tartja.

A német-francia hátterű követeléskezelő társaság több száz felszámolást kénytelen kezdeményezni évről évre, de azt tapasztalja, hogy a cégek 60-70 százaléka e jogi lépés hatására kifizeti tartozását. A csődtörvény most „közbeszól". Eddig az volt a szabály, hogy amíg felszámolási kérelem volt „életben" az adós ellen, addig csődeljárást nem lehetett kezdeményezni. Addig semmiképpen sem, ameddig a hitelezőt ki nem fizette az adós. Újabban viszont a felszámolás elsőfokú elrendeléséig bármikor kezdeményezheti az adós a csődeljárást, így a hitelező teljesen eszköztelenné válik, s meglehet, hogy szeme láttára csökken nullára adósának maradék vagyona anélkül, hogy bármit is megkaphatna abból, ami jár neki.

Az ügyvezető igazgató egyebek mellett azt hiányolja, hogy a jogszabály nem mondja meg, miként fizessék ki a csődeljárás alatt lévő cég beszállítóinak a számláit, mert - a mostani bizalom- és tőkehiányos időszakban - nem is vállalkoznak a vállalatok az ilyen „hátterű" beszállításokra. Még akkor sem, ha az egyik paragrafus szerint a nemfizetés tényállására való hivatkozással a korábban kötött szállítói szerződések nem mondhatók fel. A hitelezőt nem lehet kényszeríteni, s az végképp nem várható el tőle, hogy ilyen módon még csődegyezségbe is belemenjen.

Segíthet a kockázati tőke

Az üzleti szférának hitelbiztosításokat, követeléskezelést nyújtó pénzügyi szolgáltató cég folyamatosan elemzi, értékeli mind a gazdasági folyamatokat, mind vállalatok ezreinek banki, biztosítói és mérlegadatait. Győrfi Attila szerint az is fontos „adat", hogy - tárgyalásokat folytatva adós cégek képviselőivel - újabban az is kiderül: e vállalkozások rendelésállománya két-három hónappal ezelőtt még a nullán állt, de most már javul a helyzetük, némi növekedést tapasztalnak. Ez alapvetően biztató, de az nem, hogy időközben felélték tartalékaikat. Számos kockázatitőke-befektető is elkezdett érdeklődni a követeléskezelő cégnél, de az adósok is kérdezik, van-e tulajdonrész fejében invesztálni kész társaság, amelyik ily módon „túlélési" esélyt is kínál. Mert az adott cég lehet, hogy életképes, csak időre, pénzre, hitelkiváltásra van szüksége. Meglehet, ez az üzleti kapcsolattípus az, amelyik - alkalmasint megpályázható uniós pénzekkel operáló kockázatitőke-befektető társaságokon keresztül - „besegíthet" a csődeljárások eredményes befejezésébe.